182387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vöröshagyma magról való termesztésére
5 182387 6 _yíim-nyi, később 20—30 mm-nyi vízadagot is —, lehet kijuttatni. A tartós szárazság a növények termésátlagának csökkenését, a hagymafejek deformálódását, elöregedését eredményezi. A megfigyelés szerint, amikor a talaj vízkapacitása 55% értéket mutat, az öntözést meg kell kezdeni. Akár természetes, akár mesterséges csapadék jut a vetésterületre, minden esetben gondoskodni kell arról, hogy a talaj cserepesedését idejében megakadályozzuk. A nyár végén a fejlett hagymatermés szedését, betakarítását önmagában ismert módon végezzük. A találmány nem zárja ki az őszi vetés lehetőségét sem azon fajták esetén, amelyek télállósága, hidegtűrése ismert. Váratlan időjárási anomáliák esetén a fagykár nem küszöbölhető ugyan ki teljes mértékben, de az előzőekben részletezett vetőmag-kezelés mellett elérhető, hogy a stimuláló és egyéb hatóanyagok, valamint növényvédő szerek az erőteljes fejlődést a kritikus szakaszokban elősegítik, így az alkalmazott és a maggal kijuttatott szerek az ilyen jellegű károk csökkentését is szolgálják. A találmány előnye abban foglalható össze a hagyományos dughagymáról való termesztéssel szemben, hogy számottevő munkaerő és energia megtakarítás jelentkezik a termesztési időciklus feleződik. A magról való termesztés hagyományos formáival 30 szemben pedig előny, hogy az állomány egyenletes, a terméshozam kedvezőbb, a gépesítés révén a kézimunkaerő minimálisra leszorítható, ami a találmány műszaki és gazdasági jelentősége mellett annak haladó jellegét is bizonyítja. / Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás vöröshagyma magról való termesztésére szabadföldi művelésben, melynek során szervesanyag-5 ban és humuszban gazdag vetésterületet nyárvégi—őszi mélyszántással, talajporhanyítással, tápanyag-utánpótlással előkészítjük, miközben NPK műtrágyákat 1:1:2 arányban, célszerűen nyomelemek mellett a talajba juttatunk oly módon, hogy tavaszi vetés alá az ősz folya- 10 mán a nitrogén kisebb hányadát, tavasszal-tél végén annak nagyobb hányadát bedolgozzuk, a mintegy 6—8 cm mélységig porhanyóssá tett magágyba 2—4 cm mélységben az előkészített vetőmagokat kijuttatjuk, azzal jellemezve, hogy vetőmagként előzetesen olyan 15 módon pillírczott szaporítóanyagot használunk, melynek felületére egymást követően visszük fel a növényvédő, ható és serkentő anyagokat, minden egyes felvitt réteget neutrális masszával választjuk el egymástól, adott esetben a vetőmagot kompatíbilis anyagú növényvédő 20 szer, vagy szerek és ható-, illetve stimuláló anyagok egymenetben fehitt keverékével inkusztráljuk, az inkusztrált magot célszerűen 20—22 °C-on ellenáramú levegővel két-három percen át leszárítjuk, a tavaszi vetést már februárban megkezdjük, az elvetett kultúra ápolását, 25 növényvédelmét, gyomtalanítását önmagában ismert módon végezzük, mimellett a talaj nedvességtartalmát száraz időben — előnyösen a vetéstől kezdve folyamatosan — az egész tenyészidő alatt célszerűen nagyobb dózisú víz kijuttatásával, a talaj vízkapacitásának 55% fölötti értékén tartjuk, majd a vegetációs időszak végén az érett termést betakarítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a tavaszvégi öntözéseknél kijuttatott vízdózis mennyisége 20—30 mm csapadéknak 35 felel meg. A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 86.56U.66-4 Alföldi Nyomda, Debrecen Felelős vezető: Benkő István vezérigazgató
