182386. lajstromszámú szabadalom • Hangszedő kar
9 182386 10 ha az F, tűerő konstans, míg a 2. táblázat az F3 skating erőnek változó F( tűerő függvényében való lefutását szemlélteti. 1. táblázat 2. táblázat F, F3 F, f3 R, 1,0 0,12 R, 1,0 0,12 r2 1,0 0,1 1,2 0,12 r3 1,0 0,12 *3 1,0 0,12 Az 1. táblázatból következik, hogy az F3 skating erő minimális értéke a középső R2 barázdasugárnál adódik. A 2. táblázat azt szemlélteti, hogy olyan hangszedőkar szerkezetnél, amely az Ft tűerő automatikus szabályozását lehetővé teszi, a skating erő konstans értékű a teljes hanglemez felületén, függetlenül a lejátszandó barázda R lejátszási sugarától, minek következtében a skating erő kiegyenlítése ugyanolyan irányú és azonos nagyságú erő útján egyszerű műszaki feladat, amelynek megoldása a legtöbb ismert elektromos lemezjátszónál megtalálható. Amikora 17 elektromágnes a hangszedőkar működtetése során a III állásba jut, akkor az I, emelőkar konstans értékű, míg az 12 emelőkarja és ennek megfelelően az Ft tüerő kisebb. A 12. és 13. ábrákon látható hangszedőkar kiviteli változata szerint a vezetőelem azonos távolságú ívalakú kiugrásból áll, amely a 3 támlapon van kiképezve, és amelyek azon körpálya mentén fekszenek, amelynek középpontja a geometriai a—a függőleges tengellyel esik egybe, míg a 2 támlap szintén két azonos távolságban lévő ívalakú 21 és 22 rész kiugrással rendelkezik, amelyek a 3 támlapon lévő vezetőelemekkel azonos módon vannak kiképezve és azokkal szemben helyezkednek el. Ennél a hangszedőkar kiviteli alaknál a 6 golyó a 2 és 3 támlapok szempontjából az 1 emelőkar elmozdulásánál ugyancsak elmozdulnak. Ezen elmozdulás következtében a 23 és 24 rögzítőcsavarokkal rögzített 17 elektromágnes állása alapján az F, tűerőre és az 1,, I2 emelőkar hosszúságok vonatkozásában az alábbi variációs lehetőségek adódnak. A 17 elektromágneseknél az I állásban az F2 erő hatása alatt álló 12 emelőkar az 1 emelőnek a hanglemez utolsó barázdái irányába történő elmozdulása közben nagyobb mértékben nő, mint az lt emelőkar, amelyre az F( tűerő hat. Minthogy a tűerő Fj = F2I2/1, értékű, az Fj tűerő Alj^Alj esetében folytonosan nő (azonban nem oly nagy mértékben, mint ahogy ez a 7. és 8. ábrákon látható hangszedőkar kialakítása esetében). A 17 elektromágneseknél a II állásban az 12 emelőkar változása kisebb, mint az It emelőkar változása, és ennek következtében az F, tűerő kisebb lesz. Fla a 17 elektromágnes a III állásban van, akkor az 12 — III emelőkar megrövidül az előbbiekben említett két változathoz képest (a 17 elektromágnesnek a II és I állásaiban), minek következtében az F, tűerő nagymértékben csökken. A 17 elektromágnesek rögzítésének módja a legelőnyösebb abban az állásban, ahol a mágnespár maximális fluxusa a geometriai a—a függőleges tengelyt metsző merőleges tengelyen át a szög szögfelezőjéig hatol át, amely szög a hangszedő kar teljes mozgástávolságának geometriai b—b vízszintes tengely mentén mért szögét jelenti, a geometriai a—a függőleges tengely körül a hanglemez teljes hangrögzítési zónájában. Valamennyi fent részletesen ismertetett találmány szerinti kiviteli változat esetén a mágnespár által létrehozott erő a függőleges irányú nyomást elosztja a felfüggesztő szerkezet elemeire, azaz a 4 függőleges magra, az 5 támcsapágyra, a vezetőelemekre és a 6 golyóra. Minthogy eközben zavaró hatású oldalirányú nyomás ezen felfüggesztő elemekre nem hat, így a hangszedőkar a legmagasabb osztályú üzemi követelményeket kielégíti. A találmány szerint kialakítható valamennyi kiviteli alak lehetővé teszi, hogy a tűnyomást különbözőképpen lehessen változtatni. Ezt a hangszedőkarok gyártásánál célszerűségi okok alapján pl. a skating erő kiegyenlítésének megoldása alapján, a skating erő változásának lefutásával és/vagy a tűerő automatikus változtatásával realizáljuk. A 14. ábra az elektromágneses berendezés tűerő beállításának kiviteli változatát szemlélteti. (Lásd a 12. ábrán az L nyíl irányában.) A 17 elektromágnest a fix helyzetű 2 támlapon 23 és 24 rögzítőcsavarokkal rögzítjük, míg a 18 horgonyt az 1 emelőre szereljük. A 17 elektromágnes és a 18 horgonynak kölcsönös helyzetét illetően más kiviteli változatok is kialakíthatók. Példaképpen említjük, hogy a Í8 horgonyt a 2 támlapra, míg a V elektromágnest az 1 emelőre rögzíthetjük. Szabadalmi igénypontok 1. Hangszedőkar emelővel, amelynek hangleszedőfeje a hangszedőkar végén van felszerelve és amely tűnyomásszabályozó szerkezettel rendelkezik, amely utóbbi egymás felett elhelyezett támlapokkal van kialakítva, amelyek közül az egyik támlap az emelővel egységet alkot, és mozgathatóan van elrendezve, míg a második fix helyzetű támlap a lemezjátszó alaplapjához van rögzítve, és amely egy vertikális maggal rendelkezik, amely ez egyik támlapban van rögzítve, továbbá egy gömbalakú támcsapágya van, amely az egyik támlappal működik együtt, míg az emelő geometriai függőleges forgatótengelye a kölcsönös hatásponton átmegy, azzal jellemezve, hogy a támlapok (2, 3) között golyó (6) van elrendezve, amely az egyik támlappal (2 vagy 3) van érintkezésben, és a másik támlapban lévő vezetőelemmel működik együtt, míg az emelő (1) geometriai függőleges tengelyét (b—b) azon egyenes alkotja, amely a függőleges mag (4) és a gömbölyű támcsapágy (5), valamint a golyó (6) érintkezőpontján (10) és az egyik támlapon (2 vagy 3) kölcsönös hatáspontján (9) megy át. 2. Az 1. igénypont szerinti hangszedőkar kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezetőelem ívalakú horony (8) formájában van kialakítva, amely azon körön helyezkedik el, amelynek középpontja a geometriai függőleges tengellyel (a—a) esik egybe. 3. Az 1. igénypont szerinti hangszedőkar kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezetőelemeket egy gömbalakú kimélyítés (16) alkotja, amelynek gömbsugara nagyobb, mint a golyó (6) sugara. 4. Az 1. igénypont szerinti hangszedőkar kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a vezelőelemet két ívalakú kiugró rész (21) alkotja, és hogy a második támlap egy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
