182381. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távbeszélő vonalak vivőfrekvenciás meghosszabbítására, különösen CB távbeszélő vonalak kiscsatornaszámú vivőfrekvenciás meghosszabbítására
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS (H) 182381 i SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás : fgp Bejelentés napja : (22) 1981. XII. 1. (21) 3599/81 (51) NSZOj H 04 M 1/62 H 04 M 9/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja : (41) 1983. (42) III. 28. Megjelent: (45) 1986. X. 31. .. ^ ^ ' it, 'X 1 Til # / Feltalálók : (72) Bondi Róbert villamosmérnök, 90% Rajnai Lajos tervező, 10% Budapest Szabadalmas : (73) Elektronika Átviteltechnikai Szövetkezet, Budapest (54) Kapcsolási elrendezés távbeszélő vonalak vivőfrekvenciás meghosszabbítására, különösen CB távbeszélő vonalak kis csatornaszámú vivőfrekvenciás meghosszabbítására í A találmány kapcsolási elrendezés távbeszélő vonalak vivőfrekvenciás meghosszabbítására, különösen CB- távbeszélő vonalak kis csatornaszámú vivőfrekvenciás meghosszabbítására, amely kapcsolási elrendezésben frekvenciaáttevő egység vételirányú kimenetére jelzésvevő áramkör bemenete, annak kimenetére kapuáramkör egyik bemenete, a kapuáramkör kimenetére csengetőgenerátor indító bemenete csatlakozik, a frekvenciaáttevő egység adásirányú bemenetére pedig jelzésadó oszcillátor kimenete, és közvetve vagy közvetlenül adásirányt lezáró áramkör kimenete van kapcsolva. A rurál távbeszélő hálózatban egyre gyakrabban merül fel az igény, hogy egy végközpontba olyan előfizetőket is be lehessen kapcsolni, melyek földrajzilag viszonylag távol (20—50 km) helyezkednek el a végközponttól. Olyan helyeken, ahol ezen előfizetők egy vonal mentén helyezkednek el rendszerint kis csatornaszámú (egy-nyolc) vivőfrekvenciás berendezéseket alkalmaznak leágazásos rendszerben. Sokszor előfordul, hogy az ilyen területeken a villamosenergia-hálózatok kiépítettsége nem elég sűrű, s így szükséges az előfizetői oldal távtáplálása. Fenti, az átviteltechnikában elég speciális igényt az eddigiekben a sokcsatornás vivőfrekvenciás rendszerek mintájára, sok esetben azok konkrét részegységeinek felhasználásával, többnyire hiányosan, de mindenképpen célszerűtlenül és gazdaságtalanul elégítették ki, a távtáplálhatóság igényét teljesen figyelmen kívül hagyva. Az eddig alkalmazott megoldások közös jellemzője, hogy különálló végződő és jelző egységre tagozódnak, 2 melyek (az átviteltechnikában használatos jelöléssel) „E” és „M” vezetékkel kapcsolódnak egymáshoz, és több csatornának közös csengetőgenerátora van. Ez a struktúra, ami a sokcsatornás vivőfrekvenciás rendszerekre jellemző — és ott előnyös is —, hátrányos a kiscsatornaszámú vonalhosszabbítások céljára, különösen csatornánkénti leágaztatás esetén. Ugyanis az „E”— „M” vezetékes kapcsolat feleslegesen bonyolult jelzéslogika kialakítását kívánja meg; és ez, valamint az a körülmény, hogy a csengetőgenerátor közös, elkerülhetetlenné teszi a jelfogók használatát, illetve csak rendkívül bonyodalmasán, gazdaságtalanul válthatók ki elektronikus eszközökkel. Ezen túlmenően jelentős áramfogyasztása miatt a távtáplálhatóságnak szűk korlátot szab. A találmány célja olyan kapcsolási elrendezés létrehozása, mely kifejezetten a fent megjelölt speciális igény kielégítésére szolgál, s így jól alkalmazkodik annak sajátosságaihoz. Ennek megfelelően struktúrája eltér a sokcsatornás rendszereknél megszokott felépítéstől. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy ha a jelzésadó oszcillátor tápfeszültségének mindkét ága meg van szakítva az előfizetői hurok egyenáramával vezérelt kapcsolótranzisztorokkal, melyek közül az egyik késleltetett működésű, és ennek kollektora a jelzésvevő és a csengetőoszcillátor közé helyezett kapuáramkör engedélyező bemenetére, a másik, nem késleltetett kapcsoló tranzisztor kollektora pedig az adásblokkoló áramkör vezérlő bemenetére van kötve, akkor a jelzéslogika két kapcsolótranzisztorra és egy kapuáramkörre 5 10 15 20 25 30 182381
