182370. lajstromszámú szabadalom • Vivővisszaszállító elrendezés
182370 vivővisszaállító elrendezés, melynek megfogási és benttartási sávja az ismert megoldásokénál lényegesen nagyobb. Ezzel egyfelől a hibaarányt javítja azáltal, hogy a visszaállított vivő statikus fázishibáját csökkenti és lehetővé teszi, hogy a hurok zajsávszélességét az igényelt megfogási tartománynál jóval kisebbre válasszuk ; másfelől a lokáloszcillátorok frekvenciastabilitási követelményét enyhíti. A találmány szerinti vivővisszaállító elrendezés lényege, hogy a vivővisszaállító egy vagy több, a modulált jel spektrumának eltolódását érzékelő és az elektronikusan változtatható elemet — célszerűen hangolható oszcillátort — szabályozó spektrum — indikátort tartalmaz. A találmány szerinti vivővisszaállító az összeköttetési út vételi oldalán van elhelyezve és kimenete a demodulátor referencia bemenetére csatlakozik. A digitális moduláló jel véletlen folyamatának biztosítására a vivővisszaállító elrendezés az összeköttetési út adás oldalán bitkeverőt és az összeköttetési út vételi oldalán bitvisszakeverőt tartalmaz. Célszerűen az összeköttetésnek legalább az egyik adójában a moduláló digitális jelfolyam útjában önmagában ismert, legalább 5 bites bitkeverő, az összeköttetésnek az előbbi bitkeverővei rendelkező adót követő legalább az egyik vevőjében pedig a demodulált digitális jelfolyam "útjában az előbbi bitkeverő inverz műveletét végző — bitvisszakeverő van elhelyezve. Elnyomott vivőhullámú összeköttetéseknél a vivővisszaállító önmagában ismert fáziszárt hurkot és/vagy nemlineáris műveleteket végző fokozatokat is tartalmaz. Egy példa szerinti teljes összeköttetési út fő részeit az 1. és 2. ábrán mutatjuk be. Az 1. ábrán az adó és a 2. ábrán a vevő, benne a találmány szerinti vivővisszaállító látható. A találmány szerinti lehetséges gyakorlati megoldások egyik kiviteli alakja a 3. és 4. ábrán látható. Az 5. és 6. ábra módosított kiviteli alakokat mutat. A 3. ábra a találmány szerinti vivővisszaállító egyik megoldását, a 4. ábra pedig a találmány szerinti spektrum indikátor egyik gyakorlati kivitelét mutatja. Az 5. ábrán a vivővisszaállító, a 6. ábrán pedig a spektrumindikátor módosított találmány szerinti egyik kiviteli alakja látható. A digitális modulációjú elnyomott vivőjű összeköttetés adójának egyik célszerű felépítését az 1. ábra adja meg. Az adó 1 bemenete a 2 bemeneti egységhez csatlakozik. A 2 bemeneti egység feladata a digitális jelfolyam kezelése, a jelek átkódolása. A jelek ezután a találmány szerint beiktatott 3 bitkeverőre jutnak, mely biztosítja, hogy az eredetileg tetszőleges moduláló jelfolyam véletlenszerű legyen. (Az ilyen véletlenszerű jelfolyamot az jellemzi, hogy a 0 és az 1 értékű bitek megjelenési valószínűsége, továbbá az 1—0 vagy 0—1 átmenetek valószínűsége egyaránt 0,5.) A 3 bitkeverőről a jelfolyam a 4 modulátormeghajtón keresztül az 5 modulátorra kerül. Az 5 modulátor a vivőfrekvenciát a 6 vivőellátóból kapja, amelynek jelét a 4 modulátormeghajtóról jövő digitális jelfolyammal modulálja. Az 5 modulátor jele a 7 kimeneti egységen keresztül jut az adó 8 kimenetére. A 7 kimeneti egység általában szűrőket, erősítőket, illesztő elemeket tartalmaz. Az adó 8 kimenete szabadtéri terjedésű összeköttetés esetén antennához csatlakozik, vezetett összeköttetés esetén pedig valamilyen kábelhez. A vevő célszerű részeit a 2. ábra mutatja. A vevő 9 bemenete a 10 bemeneti egységhez kapcsolódik. Ez általában szűrőket, erősítőket, illesztő elemeket tartalmaz. A vett jel ezután rendszerint a 11 keverőre jut, mely a 12 lokáloszcillátor segítségével a jelet középfrekvenciára teszi át. A középfrekvenciás jel a 13 középfrekvenciás blokkon keresztül a 14 demodulátorra jut. A 13 középfrekvenciás blokk célszerűen szűrőkből, erősítőkből, kiegyenlítőkből áll. Továbbá tartalmaz olyan áramköröket (automatikus erősítés-szabályozót, limitért), melyek biztosítják a kimenő szint közel állandó értékét a bemenő szinttől függetlenül. A demodulációhoz szükség van a vivővisszaállítására. Ezt a feladatot a találmány szerinti 15 vivővisszaállító látja el. A demodulált jel a 16 regenerátoron és a 17 bitvisszakeverőn át a 18 kimeneti egységre jut, mely utóbbi a vevő 19 kimenetéhez csatlakozik. A regenerátor működéséhez szükséges a 20 órajelkinyerő egység is. A vevő 17 bitvisszakeverőjére az adó 3 bitkeverőjének inverz műveletét végzi. A találmány szerinti 15 vivővisszaállító egyik megoldását a 3. ábra adja meg. A digitális modulációjú elnyomott vivőjű jel a 15 vivővisszaállító 21 bemenetére kerül. A jel rendszerint középfrekvenciás. A bemenő jel a 22 szintkiegyenlítő erősítőn és egy elágazáson keresztül a 23 frekvenciasokszorozóra (vagy még nemlineáris műveletet végző fokozatra) kerül, melynek feladata, hogy megfelelő nemlineáris művelet (hatványozás, moduláció, szorzás stb.) elvégzésével a modulációt a jelből eltüntesse. Ez sokszor frekvenciasokszorozó fokozat, de lehet úgynevezett remodulátor, szorzó vagy más megfelelő áramkör is. Sokszorozó vagy szorzó alkalmazásakor a sokszorozási szám fázismoduláció esetén megegyezik a modulációs állapotok számával. Mivel egyik állapotból a másik állapotba való átmenet nem ideális, a felsokszorozott frekvenciájú jelből a moduláció nem tűnik el teljesen, a modulációs maradék zajként viselkedik és így a nyert jel a demodulációhoz nem használható fel. A demodulációhoz azért külön forrásból kell modulálatlan vivőjelet nyerni. E célra szolgál az elektronikusan hangolható 24 oszcillátor. Ennek a 24 oszcillátornak a kimenete égy elágazáson keresztül a 15 vivővisszaállító 25 kimenetéhez csatlakozik és ily módon ez adja a 14 demodulátor számára a referencia jelet. A 24 oszcillátor jelét azonban kapcsolatba kell hozni a vett jelből előállított vivővel, hogy frekvenciájuk megegyezzék és a fázisuk között is szoros kapcsolat legyen. E célra fáziszárt hurkos szabályozás szolgál. Egyes esetekben az elektronikus hangolható 24 oszcillátor helyett más elektronikusan változtatható elemet — rezonátort, fázistolót, késleltetőt stb. — alkalmaznak. Ilyenkor ezek kimenőjele szolgáltatja a 14 demodulátor referencia jelét. Az elektronikusan hangolható elem fogalmába a következőkben az elektronikusan hangolható 24 oszcillátort is beleértjük. A fáziszárt hurkot a 26 frekvencíasokszorozó, 27 fázisdetektor, 28 aluláteresztő szűrő, 29 erősítő alkotják. Ezeket összefoglalóan fázisszabályozó rendszernek nevezzük, mivel az elektronikusan hangolható 24 oszcillátor nagyfrekvenciás kimenete és szabályozó bemenete között létesítenek kapcsolatot a nagyfrekvenciás jel fázisának szabályozása céljából. Az elektronikusan hangolható 24 oszcillátor kimenőjele elágazáson keresztül a 26 frekvenciasokszorozóra kerül, mely megegyezik a 23 frekvenciasokszorozóval. Gyakran mindkettő azonos felépítésű frekvenciasokszorozó. A 23 és 26 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
