182357. lajstromszámú szabadalom • Adatbeviteli billentyűzet
7 181357 8 hatunk például a mikroszámítógépekhez, az asztali számítógépes rendszerek adatbeviteli egységeihez, stb, ahol a beviendő értékekhez egyszerű és rövid szimbólumokat kell használni. A forgómozgást átvivő 6 szerkezet (lásd 1. ábrát) tolóforgattyús meghajtással van ellátva, amelynek részei a következők: egy közös 19 dugattyúrúd 20 ággyal, amelyben a 7 meghajtótengely 21 forgattyúja és a 8 meghajtótengelyek 22 forgattyúi vannak elhelyezve. A 6 szerkezet 7 meghajtótengelye 23 ágyban, a 8 meghajtótengelyek pedig 24 ágyban vannak elhelyezve, amelyek 25 vázban vannak kialakítva. Belátható, hogy a forgómozgást átvivő 6 szerkezetben másfajta mechanikai kapcsolatokat is lehet alkalmazni, például fogaskerekes, vonóköteles, acélszalagos stb. áttételeket. A forgómozgást átvivő 6 szerkezet ezenkívül 26 helyzetrögzítőt tartalmaz, (lásd 1. ábrát), amellyel a 7 meghajtótengely elfordulási szögét lehet meghatározni; ez a szög a jelen esetben 90 fokkal egyenlő. A 26 helyzetrögzítőben rugóval megtámasztott 27 golyó van elhelyezve, amely 28 bemélyedések egyikébe be tud ugrani, és ezek a 28 bemélyedések a 9 forgatószerkezet belső homlokfelületén egy körvonal mentén vannak kialakítva. A 28 bemélyedések helyei a 9 forgatószerkezeten úgy vannak megválasztva, hogy e kezelőszerv bármelyik beugrasztott állapotában az összes 5 billentyűnek csak egyik élfelülete forduljon a kezelő felé, ugyanakkor a 26 helyzetrögzítő megakadályozza az 5 billentyűk véletlenszerű elforgatását is. Ha a fentiekben ismertetett, forgómozgást átvivő 6 szerkezetet a billentyűzetbe bevezetjük, és az 5 billentyűket a 6 szerkezet 8 meghajtótengelyein mozgathatóan rögzítjük, akkor az 5 billentyűk a 8 meghajtótengellyel együtt el tudnak fordulni tengelyeik körül, ugyanakkor a 8 meghajtótengelyhez képest sugárirányban egyre jobban elcsúszhatnak Az 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példában az 5 billentyű a találmány szerint átmenő tengelyirányú 29 furattal ellátott henger formájában van kialakítva (lásd 5. ábrát), és az ezen 29 furaton átvezetett 8 meghajtótengelyen mereven van rögzítve. Ebben az esetben mindegyik 8 meghajtótengely hajlékony és rugalmas, és az 5 billentyű rugalmas visszaállítóelemeit képezi. Felépítését tekintve ez a hajlékony és rugalmas 8 meghajtótengely több vékony acélhuzalból áll, amelyek köré ugyanilyen huzalok vannak ellentétes irányban feltekerve. Egy ilyen acélhuzal forgatásakor elengendöen nagy merevséggel rendelkezik. A 8 meghajtótengely a 4 keresztbordában kialakított 30 furaton megy keresztül és a 30 furatba besajtolt 31 perselyben van elhelyezve, ahol a 31 persely egyúttal meg is támasztja a 8 meghajtótengelyt. Hasonlóan a 2. és 3. ábrákon bemutatott kiviteli példákhoz, az 5 billentyűk alatt ebben az esetben is egy-egy 17 érintkezőpár van elhelyezve, amelyek az 5 billentyűkkel itt is 16 tolókán keresztül vannak mechanikusan összekötve. Annak következtében, hogy minden egyes 5 billentyűn a homlokfelületen kúpos H bemélyedés van kialakítva, és hogy a 8 meghajtótengely a 31 perselyen szabadon fut keresztül, az e kiviteli példa szerinti billentyűzetben az 5 billentyű szintén szabadon elcsúszhat a saját 16 tolókájának irányában. Minden 5 billentyű két egyforma félhenger alakú 32 részből van összerakva (lásd 6. ábrát), amelyekben az átmenő tengelyirányú 29 furatot képező barázdák vannak, továbbá oldal irányban kialakított 33 mélyedésekkel és megfelelő furatokkal rendelkeznek, amelyekbe a csavarpárok 34 csavarjai vannak behelyezve, amelyek a félhenger alakú 32 részeket összefogják és az 5 billentyűt a 8 meghajtótengelyen rögzítik. Az 5 billentyűk minden egyes 11 élfelületén egy-egy kis 35 takarólemez van elhelyezve, amelyekbe a szimbólumok vannak belegravírozva. A 35 takarólemezek cserélhetők is lehetnek, így a billentyűzetet egyszerű módon, részben vagy egészben át lehet állítani egy új abc-rendszerre. Ebben az esetben például a 11 élfelületeken kereszt- vagy hosszirányban kialakított, például fecskefarok típusú hornyokba lehet a 35 takarólemezeket behelyezni, (ez látható a 6. ábrán is), vagy pedig megfelelő csavarokkal lehet ezeket a 35 takarólemezeket az 5 billentyűkre felerősíteni. A gravírozott 35 takarólemezeken kívül ebben az esetben papírból készült takarólemezt is lehet használni, amely az 5 billentyűre átlátszó anyagból készült vékony lemez alá van felszerelve. Legegyszerűbb eset az, ha a 35 takarólemezt valamilyen ragasztóanyaggal erősítjük fel az 5 billentyűre. Az 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példa szerint készített 5 billentyű felépítése és annak a 8 meghajtótengelyen ilyen módon történő rögzítése esetén a billentyűzet egyszerű technológiával lehet összeszerelni. Ilyen felépítésű billentyűzetet akkor célszerű használni, ha a billentyűzet méreteire vonatkozóan nincs különösebb korlátozás, vagy ha eléggé nyújtott formájú 5 billentyűket kell használni, mert a szimbólumokból kialakított csoportok vagy a formalizált utasítások hosszúak. Példaként utalhatunk itt a technológiai folyamatok automatizálására, ahol ilyen 5 billentyűket tartalmazó billentyűzetet lehet használni. A 7. ábrán bemutatott kiviteli példában a 10 kapcsolóeszköz (lásd 1. ábrát) tárcsás típusú forgó-választókapcsoló, amelynek a fentiekben ismertetett billentyűzetben két iránya és négy állása van, ami megegyezik az 5 billentyűn lévő 11 élfelületek számával (lásd 3. ábrát). Ha az 5 billentyűkön lévő élfelületek száma ettől eltér, például p-vel egyenlő, akkor a választókapcsoló állásainak száma is p-nek felel meg. A forgó-választókapcsoló irányainak száma a p-ből vont négyzetgyök egész száma felkerekített értékével lesz egyenlő, így például, ha a 11 élfelületek száma öt és nyolc között van, akkor a forgó-választókapcsoló irányainak száma három kell legyen. A 7. ábrán látható lapos kapcsoló típusú forgóválasztókapcsoló esetén két darab lapos tárcsát alkalmazunk, amelyek egy-egy, tehát két forgási iránynak felelnek meg, és az egyes tárcsák a kerület mentén egymáshoz képest 90°-kal eltolva vannak a tengelyen rögzítve. A forgó-választókapcsoló első irányához tartozó érintkezőpárt az egyik tárcsa egy darab 36 mozgóérintkezője és négy darab 37, 38, 39 és 40 állóérintkezője képezi, míg az ezen eszköz másik irányához tartozó érintkezőpár a másik tárcsa 41 mozgóérintkezőjéből és 42,43,44 és 45 állóérintkezőjéből áll. A 10 kapcsolóeszköz érintkezőpáijainak 36 és 41 mozgóérintkezői a forgó-választókapcsoló lapos tárcsájának 46 forgórészére vannak szerelve, amely a forgómozgást átvivő 6 szerkezet 7 meghajtótengelyére van felszerelve (lásd 1. ábrát), és ezek a 7 meghajtótengellyel együtt elforgathatok, a forgó-választókapcsoló lapos tárcsájának 47 állórésze pedig, amelyre a 37—40 és a 42—45 állóérintkezők vannak felszerelve (lásd 7. ábrát), a billentyűzet 1 táblamezejéhez vannak hozzáerősítve (lásd 1. ábrát). A fent leírtak alapján a 10 kapcsolóeszköz érintkezőpáijai, amelyeket a 7 meghajtótengely elforgatásakor az álló- és mozgóérintkezők képeznek, a billentyűzeten keresztül beviendő szimbólumkódok kialakításához 63 durva csatornát képeznek. Ezt a csatornát az alábbiakban részletesen ismertetjük. Belátható, hogy a 10 kapcsolóeszköz fenti kiviteli példája szerinti tárcsás forgóválasztókapcsoló helyett másfajta forgó-választókapcsolót is lehet alkalmazni, például dob-típusút vagy hasonlót. A tárcsás típusú forgó-választókapcsolót viszonylag egyszerű felépítésű és olcsó adatbeviteli billentyűzetek esetében célszerű használni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
