182336. lajstromszámú szabadalom • Készülék súlypontjukban felfüggesztett tartók stabilizálására, elsősorban növényvédőgépeken szórókeretekhez

3 182336 4 dásban a szórókeret állandó vízszintes középhelyzetének biztosítása, a súlypont közelében történő gömbcsuklós meg­fogás és rugalmas kitámasztás szerepe pedig a szórókeret e középhelyzet körüli lengési lehetőségének biztosítása. A magasan súlypont felett függesztett szerkezet hátránya — beleértve a fent említett német szövetségi köztársaságbeli megoldást is —, hogy a szórókeretet vízszintes, tehát nem a talajjal párhuzamos helyzetben igyekszik tartani, azaz lejtős terepen nem alkalmazható. Sokkal kedvezőbb az évek óta alkalmazott azon megol­dás, amely elhagyja a közkeretet, viszont megtartja a szóró­keret súlypont közelében történő felfüggesztését és rugalmas kitámasztását. Az ismert megoldásokban a felfüggesztés hengeres csap vagy gömbcsukló körül történik (a gömbcsuk ­lós megoldásra példa a fenti német szövetségi köztársaságbe ­li megoldás súlypont körüli függesztésének részlete). A hen geres csap csak egyetlen elfordulási szabadságfokot enged meg, a vontatott gép sodrómozgása miatt a keret kereszti ­rányban nyugtalan, a csap gyakran letörik. A gömbcsuklós függesztések esetében a megengedett másik két elfordulási szabadságfokot rugalmas elemekkel támasztják ki, az ismert megoldásokban azonban ez a kitámasztás nem választható el a fősíkban történő lengés kitámasztásától, az egyes elfor­dulások a rugalmas elemek közvetítésével szuperponálódnak a másik két tengely körüli elfordulásokra: a keret mozgása kiszámíthatatlan, nyugtalan. Az alapgépről átadódó vízszintes és függőleges geijesztc hatások szuperponálódása különösen veszélyes a növényvé­dőgép irányváltoztatásakor, kanyarodáskor, illetve az egye­netlen talajviszonyok miatt fellépő relatív vízszintes elfordu­láskor, amely a stabilizáló szerkezetek közvetítésekor függő­leges síkú elfordulást, azaz a szórókeretnek a talajba ütközé­sét váltja ki. Kedvezőtlen azonban a függőleges gerjesztő komponen­sek vízszintes irányú átadódása is, amely a szórókeret végein lemérhető, meg nem engedhető gyorsulási értékeket eredmé­nyez. Az említett hiányosságok miatt a nagyobb munkaszélessé­gű szórókeretek úgynevezett másodlagos stabilizáló részegy­ségekkel vannak ellátva, amelyek a szórókeret oldalszárnyai­nak esetenként azok egy szakaszának előfeszített rugalmas elem ellenében való kitérését teszik lehetővé. A ki nem elégítő stabilizálás következményeinek kiküszö­bölésére hivatott rugalmas ütköztetők, csúszótalpak, a szó­rókeret végeire szerelt kerekek, stb. azonban csekély ered­ményhez vezetnek: a szórókeretek erős túlméretezésük elle­nére is gyakran törnek. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölé­se, tehát a stabilizálásnak olyan színvonalú megoldása, amely kedvezőtlen talajviszonyok esetén is lehetővé teszi a nagy munkaszélességű szórókerettel felszerelt növényvédő­gépek üzemeltetését a szóráskép egyenletességének megőrzé­sével. A találmány alapja az a felismerés, hogy az alapgépről a szórókeretre ható erők és nyomatékok átvitelére olyan csat­lakoztató egységet kell alkalmazni, amely egyrészt a szóró­keret nyugalmi helyzetében a vízszintes és függőleges síkban ható gerjesztő erőkomponensekkel szemben — azok eltérő jellemzőinek megfelelően — határozottan stabil állapotot biztosít, másrészt kiküszöböli a függőleges síkú stabilizálás­hoz szükséges minimális nyomatékszintet lényegesen megha­ladó gerjesztőnyomaték átadását és más síkokban ható ger­­jesztőnyomatékokkal való szuperponálódását. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a csapágyazott tengely és a szórókeret tengelyirányú nyomatékot átvivő és bármely erre merőleges tengely körül billenő csuklóval van összekapcsolva. Az erőátvitel miatt célszerű az olyan kiviteli alak létreho­zása, amelynél a csukló forgáspontja a szórókeret súlypont­jában van. A csapágyazott tengelyre merőleges síkban a szórókeret legmegfelelőbb viselkedését egy olyan nyomatékátadás biz­tosítja, amely a lassan haladó gép kis frekvenciájú impulzu­sait nagy nyomatékkai adja át a szórókeretnek (felülhangolt rendszer), de a haladási sebesség és a gerjesztési frekvencia növekedésével az átadott nyomaték nem nő, sőt a kitérés mentén csökken, így lágy, alulhangolt rugalmas rendszer­ként viselkedik. Megvalósítására célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a csapágyazott tengelyre az elfordulást tengelyirányú moz­gássá alakító nyomatékhatároló kar van rögzítve, amely végein görgőn keresztül kényszerpályán van megtámasztva, és a kényszerpályák a vázrészen vannak elhelyezve. A ten­gelyirányú elmozdulást egy rugalmas elem támasztja ki. A kényszerpályák alakja biztosítja a kívánt torziós rugónyo­­maték-szögelfordulás karakterisztikát. Más irányú nyomatékok átvitelére lágy rugózás célszerű. Megvalósítására célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a csukló agyrészen keresztül van a szórókerettel összekap­csolva, amely egyrészt a tengelyen elcsúsztathatóan ágyazott tányéron keresztül támaszkodik előnyösen a szórókeret súly­ponti síkjában egy a tányér és a vázrész közé beépített rugal­mas elemre, célszerűen gyűrűszerűén elrendezett gumituskó­­ra. Ez a rugalmas elem előnyösen azonos a fentebb említett rugalmas elemmel, és a tengely elcsúsztathatóan van ágyazva a vázrészben. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti készülék példakénti kiviteli alakja permetezőgépre felszerelve, a 2. ábra az 1. ábra szerinti kiviteli alak oldalnézete, a 3. ábra a találmány szerinti készülék példakénti kiviteli alakja metszetben, a 4. ábra a 3. ábra szerinti kiviteli alak a permetezőgéptőli nézetben, az 5. ábra a kényszerpálya és a rajta elrendezett görgő, és a 6. ábra a találmány szerinti készülék példakénti kiviteli alakjával függőleges síkban biztosított, „átvitt nyomaték­elfordulási szög” karakterisztika. Amint az 1. és 2. ábrán látható, a találmány szerinti készülék példakénti kiviteli alakját a 15 permetezőgép hátul­jára felszerelt 14 emelőszerkezeten helyezzük el. Az említet­tek nem képezik a találmány tárgyát, így azokra nem térünk ki. A 14 emelőszerkezet 4 vázrészében van elhelyezve a 2 tengely, amely abban elcsúsztatható és elfordítható, mint a 3. ábrából kiderül. A 2 tengely egyik végén 6 csukló van elhelyezve, amely esetünkben kardáncsukló, de lehet más, szabadságfokok szempontjából ugyanúgy viselkedő szerke­zet is. A 6 csukló össze van kapcsolva önmagában ismert 1 szórókerettel, általános esetben tartóval. A 6 csukló az 1 szórókeret súlypontjában van elhelyezve. Az 1 szórókeret tetszés szerinti tagból állhat. Az 1 szórókeret és a 6 csukló összekapcsolását 5 agyrészen keresztül oldottuk meg. Az 5 agyrész szabad fele felfekszik egy a 2 tengelyen tengelyirány­ban megvezetett 3 tányéron, amely rugalmas 7 elemre tá­maszkodik. A rugalmas 7 elem esetünkben gumituskó. A ru­galmas 7 elem másik fele 11 alátétre van felhelyezve. Erőátvi­teli szempontból célszerű az, ha a 3 tányér rugalmas 7 elemre, felfekvő felének, valamint a 11 alátét átmérője azonos, de nagyobb a rugalmas 7 elem átmérőjénél. A 11 alátét és a 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom