182309. lajstromszámú szabadalom • Mérőeszköz az izületek és a gerinc helyzetének és mozgásainak mérésére

9 182309 10 eszköz skála síkját a frontális síkba állítva maximális jobbra majd balra hajlásra szólítjuk fel a beteget, és ek­kor is a két mért adat különbségét számítjuk. A rotatio mérésénél természetesen vízszintes síkba forgatjuk mérő­eszközeink skálájának síkját, és ekkor a tájoló részt hasz­náljuk a már korábban ismertetett módon. Itt is előfor­dulhat, hogy a rotatio véghelyzetében az iránytű síkja eltért a vízszintestől, ilyenkor egy mozdulattal korrigál­juk ezt, ami nem befolyásolja a mérést, hiszen a keret­­rendszer elrendezése miatt ettől a mért szög nem változ­hat. A mérőeszközök gerincre rögzítésére három módszer is kínálkozik: vákuumos tapadókorong, ragasztóval, pl. leukoplaszttal vagy övszerűen rugalmas gumiszalag­gal. A gyakorlatban az utóbbi vált be legjobban. A rög­zítés módját a 7. ábra jelzi vázlatosan. A gerinc fő sza­kaszait jelentő nyaki-, háti- és ágyéki gerincszakasz vég­pontjaira mérőeszközt helyezve így összesen maximum négy műszert használunk. Külön említést érdemel a leg­alsó mérőeszköz, melyet a keresztcsont felszínére helye­zünk el, ami szorosan kapcsolódik a medence többi ré­széhez. Ennek révén teljesen kiküszöböljük a csípőben történő mozgás zavaró hatását, ami a korábbi gerinc­mérő módszereknél számos nehézséget okozott. Tehát pl. az ágyéki gerinc szakaszt vizsgálva egyszerűen kivon­juk az utolsó háti csigolyán levő mérőeszközön mért szögből a keresztcsontra tett mérőeszközön kapott szö­get, és így tisztán a gerinc mozgását kapjuk. A találmány szerinti mérőeszköz nemcsak a gerinc bármely szakaszának mozgáshatárait méri egy fokos pontossággal, de statikus helyzetét, a meglevő görbüle­teket is jellemezni tudja. Ez úgy válik lehetővé, hogy amint azt korábban tárgyaltuk már, a 10—11 forgás­­tengely vonala mindig párhuzamos a 14 alaplap síkjá­val. A 6. ábrán levő F mérőeszköznél például láthatjuk, hogy az utolsó nyakcsigolyára egyenes testtartásban rá­simuló 14 alaplap síkja párhuzamos a 10 tengellyel, így az 5 szögskálán leolvasva a 10 tengely helyzetét, meg­tudjuk a nyak alsó szakaszának függőlegessel bezárt szögét, ha előtte a skálát nulláztuk, vagyis a 0° jelet a függőlegest jelző 2 inklinométer-mutató hegyéhez for­gattuk. A 9. ábra az oldalirányú gerinc görbület (scolio­sis) mértékének mérését jelzi. Ennek méréséhez a közép­vonalba tett 14 alaplapnál a 18 jelzőéit forgatjuk el úgy, hogy annak éle a görbült gerincszakasszal fedésbe kerül­jön. A 10 tengelycsap állását az 5 szögskála külső kerü­letén leolvasva ekkor is a gerincrész függőlegessel bezárt szögét kapjuk meg. A statikus állapot jelzésére használt szögértéket célszerűen pozitív számként jelöljük, ha a gerincszakasz előrefelé dől, illetve negatívnak, ha hátra­felé dől. (Tehát ún. kyphosis illetve lordosis.) A gerinc mozgásainak mérésénél nehézséget okozhat az, hogy az utolsó (hetedik) nyakcsigolya fölé elhelyezett mérőeszközhöz a maximálisan hátrahajlított fej hozzá­ütközhet. Ennek kiküszöbölését célozza a 9. ábrán lát­ható megoldás, ahol a 12 villás tartószerv 13 tengelye és a beteg testére felerősített 14 alaplap vagy 21 kitámasztó korong közé 23 hosszabbítórúd van beiktatva, amely a 13 tengelyre merőleges, a 14 alaplappal illetve a 21 ki­támasztó korong alapsíkjával viszont párhuzamos, ily módon a mérőeszközt mélyebbre lehet helyezni anélkül, hogy ez a mérést befolyásolná. Amint az az elmondottakból is kiderül, a találmány alapvető előnye az, hogy egyszerű, viszonylag olcsó esz­közzel lehetővé teszi az ízületek és gerincszakaszok hely­zetének és mozgáshatárainak reprodukálható és pontos mérését, ami eddig az ízületeknél tökéletlenül megoldott, a gerincnél pedig gyakorlatilag teljesen megoldatlan volt. A találmány segítségével lényegében minden ízület vagy gerincszakasz minden mozgáskomponensét egy-két fokos pontossággal mérni lehet. Ez a lehetőség nagyban segít i a különböző mozgásszervi betegségek analízisét, emellett pedig a találmány szerinti mérőeszköz jelentős szerepet kaphat a diagnosztikában is. Például elég gya­kori a Bechterew-kór vagy SPA néven ismert gerinc­­betegség, amely főleg fiatal férfiakat támad meg. Ennek a betegségnek a korai felismerése a reumatológia egyik fő feladata, mert korán elkezdett terápiával sokkal las­súbb lefolyású a kór. A találmány szerinti mérőeszköz lehetővé teszi ennek a betegségnek korai diagnosztizálá­sát a kezdeti oldalhajlás és a rotációcsökkenés kimutatá­sával, amit eddig nem tudtak megbízhatóan és pontosan mérni. Lényeges jelentőségű még, hogy a mérőeszköz egy fokos mérési pontossága révén a színlelt betegség kiszű­résére is alkalmas, ugyanis a mérés megismétlésekor csaknem kizárt, hogy a szimuláns többször egymás után pontosan azonos mértékű mozgáskorlátozottságot mu­tasson. A gerincbetegségek gyakorisága és objektív vizs­gálatának nehézségei miatt ez nem kis előnyt jelent. A találmány szerinti mérőeszköz legfontosabb jelen­tősége azonban elsősorban az, hogy segítségével vala­mennyi terápiát, az alkalmazott gyógyszerek hatását portosan lehet értékelni, tehát a találmány a gyógyszer- és a fizioterápiai kutatást jelentősen előbbre viheti. Szabadalmi igénypontok 1. Mérőeszköz az ízületek és a gerinc helyzetének és mozgásainak mérésére, tartókeretbe foglalt, inklino­­méterrel kombinált tájolóval, amely a tartókerethez ké­pest elforgatható szögskálával van felszerelve, azzal jellemezve, hogy a tartókeretbe (9) foglalt tájoló-inklino­­méter (1) villás tartószervre (12) van egy, a tájoló-inkli­­nométer (1) mutatóinak (2, 3) tengelyére (4) merőleges forgástengely körül elfordíthatóan felerősítve, a villás tartószerv (12) ugyanakkor egy, az említett forgásten­gellyel párhuzamos alaplapra (14) van ezen alaplapra (14) merőleges tengely (13) körül elfordíthatóan fel­erősítve. 2. Az 1. igénypont szerinti mérőeszköz kiviteli alak­ja, azzal jellemezve, hogy a szögskála (5) külső és belső kerülete egyaránt el van látva fokbeosztással. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti mérőeszköz kivi­tel alakja, azzal jellemezve, hogy a forgástengely két egymással egyvonalba eső, és a villás tartószervben (21) ágyazott tengelycsapként (10, 11) van kialakítva. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti mérőesz­köz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az alaplapra (1^) a mérőeszköz felerősítését biztosító gumiszalag (15) va r felerősítve. 5. A 4. igénypont szerinti mérőeszköz kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a gumiszalagra (15) a villás tartó­szerv (12) tengelye (13) körül elhelyezkedő szögskála (16) van felerősítve, amelynek a 0 és 180°-ot összekötő ten­gelye merőleges a gumiszalag (15) hossztengelyére és a 0° ot jelző pontjánál beállítást megkönnyítő füllel (17) van ellátva. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti mérőesz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom