182296. lajstromszámú szabadalom • Öntöttvas tag gáznemű vagy folyékony tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezéshez
1 182296 2 A találmány tárgya öntöttvasból készített tag, amelyet gáznemű vagy folyékony tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezésekhez lehet alkalmazni. Főleg gáztüzelésre szolgáló berendezések gyanánt terjedtek el olyan berendezések, amelyek öntöttvasból készített tagokból állanak. Az ilyen tüzelőberendezéseket általában lakóhelyiségek, irodák és hasonlók fűtésére alkalmazzák. A fűtési igénynek megfelelő maximális fűtőteljesítmény a berendezésbe épített tagok számával határozható meg. Egy-egy öntöttvas tag durva megközelítéssel egy erősen meghajlított üreges testként fogható fel, amelynek egyik szára kiszélesített vége az égéstér határolására szolgál. Ebből indul ki a felszálló csatorna, amelynek felső része egy erős — mintegy 180”-os — hajlatban folytatódik, míg a hajlat után a leszálló csatorna következik és ennek alsó végénél van a kilépőnyílás. A röviden vázolt szerkezeti kialakítású tüzelőberendezésekhez alkalmazott öntöttvas tag ismerhető meg a 156 848 számú magyar szabadalmi leírásból. Az ilyen tagokat egy darabként öntötték úgy, hogy a szokásos öntvénytisztításon kívül lehetőleg ne legyen más megmunkálás szükséges. A tag csatomaszerű részeinek falai gáztömörek voltak éppen amiatt, mert egy darabból készült egy-egy tag. Az egymás mellé épített tagoknál csak az égéstér környezetére kiterjedő nyílás mentén kellett tömítésről gondoskodni. Az egy darabként öntött tag esetében meglehetősen bonyolult volt az öntés, sőt már a formázás is. Több magra volt szükség és a tag alakja miatt mind a forma, mind a magok anyaga kritikus, nehezen beszerezhető alkotókat igényelt. A formázás nem volt gépesíthető, egyedi formázást és öntést lehetett csak alkalmazni. Egy-egy tag leöntése után a forma és magok anyaga újból nem volt felhasználható. A vázolt körülmények miatt meglehetősen költséges volt a tagok előállítása. Mindezen hátrányokon túl kellemetlen körülmény volt, hogy a leöntött tagok belső részének tisztítása és ellenőrzése nem volt egyszerűen megoldható. Előfordult, hogy öntés közben elmozdult mag miatt zárványossá váltak a viszonylag szűk és erősen görbült csatornák, vagy legalábbis a csatornák belsejében nagy fojtást jelentő öntvényrészek képződtek. Ezek kifaragása — ha észrevették azokat — rendkívül nehézkes volt. Sok esetben eltörtek a tagok a tisztítás, illetve a zárványok eltávolítása közben. A gyártási és utómunkálati selejtek folytán tovább drágult az ismert tagok előállítása. Az ismert megoldások esetében csaknem kizárt volt egyenletes falvastagságot biztosítani a tag csatornái mentén. Ennek következményeként a csatornákban az áramlási viszonyok kedvezőtlenül alakultak, ami a tüzelés hatásfokára volt káros. Az egyenlőtlen falvastagságnak volt még egy káros következménye; nevezetesen a hőfeszültségek kialakulása. Ennek tudható be, hogy a már beszerelt tagok közül több megrepedt a használat során. A találmány szerinti öntöttvas tag alkalmazása révén az ismert tag gyártása és alkalmazása során fellépő hiányosságok és kedvezőtlen körülmények kiküszöbölhetők. A találmány szerinti tag elé kitűzött cél az volt, hogy gyártása során egyszerűbbé váljon a formázás és az öntés, ne kelljen különleges anyagokat alkalmazni a formázáshoz, továbbá, hogy a leöntött tag tisztítása és ellenőrzése egyszerűen történhessen s mindezeken túl, tegye lehetővé a tag a gépesített gyártást. A kitűzött célt a találmány révén azáltal lehet elérni, hogy a tag a hosszirányú szimmetriasík mentén osztott, vagyis két tagrészből áll és hogy a tagrészek összefogása igen egyszerűen biztosítható, mégpedig a tagrészek külsején az osztósík mentén lévő olyan felöntések révén, amely felöntések a tagrészek összeillesztésekor egymással szemközt helyezkednek el. Az egymással igy szemközt lévő felöntéseket egy-egy kengye’szerű záróelemmel össze lehet fogni, s ezek a záróelemek biztosítják a tagrészek merev kapcsolatát. Különösen előnyös, ha az említett felöntések ékalakúak. A tömítés érdekében a tagrészek falvégeinél tőmítőhomyokat, peremeket kell kialakítani, esetleg ezek kombinációit lehet alkalmazni. Az öntöttvas tag osztása folytán tehát olyan tagrészek formázása és öntése válik szükségessé, amelyek nem igényelnek magot, nem szükséges különleges formázóanyagot használni. A legegyszerűbb formázás válik lehetővé, és mind a formázás, mind az öntés gépesíthető. A forma anyaga az ismert formahomok lehet, amit egy-egy öntés után újból fel lehet használni. A tagrészek leöntése után a csatornák nyitottak, ennek folytán egyszerűen ellenőrizhető a csatorna kívánt alakja és épsége. Az öntvény tisztítása, esetleges javítása sem okoz nehézséget, mert a tagrész nem tartalmaz zárt üregeket. Gyakorlati tapasztalat alapján az a meglepő eredménye a találmány szerinti öntöttvas tagnak, hogy jelentős anyag- és energia megtakarítás érhető el gyártása során. A találmány szerinti öntöttvas tag lényege tehát, hogy hosszirányú szimmetriasík mentén osztott, és az így létrejött két tagrész egymáshoz illeszkedő falvégein tömítőhorony és/vagy perem van, továbbá, hogy a tagrészek külsején az osztósík mentén, összeszerelt állapotban egymással szemközt lévő felöntések vannak. A találmány szerinti öntöttvas tag egy előnyös kiviteli alakját képezi az olyan megoldás, amelynél a felöntések ékalakúak. A találmány szerinti öntöttvas tag részleteit a csatolt rajzon szemléltetett példakénti kiviteli alak kapcsán magyarázzuk. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti öntöttvas tag egy példakénti kiviteli alakját elölnézetben mutatja, a 2. ábra az 1. ábrán szereplő tag jobb oldali tagrészének baloldeli oldalnézete, a 3. ábra pedig az egymáshoz illeszkedő tagrészek egy szakaszát metszetben mutatja. Amint az 1. ábrából megállapítható, az 1 tag két tagrészből var összeillesztve. A tagrészek a hosszirányú AA szimmetriasík mentén illeszkednek egymáshoz. Az AA szimmetriasík k étoldalán vannak a tagrészeken a 2 felöntések. Ezek a 2 felóntések az összeillesztett tagrészek esetén egymással szemben helyezkednek el. A rajzon nem tüntettük fel azokat a záróelemeket, amelyek a tag merev egységét biztosítják. Ezek a záróelemek U alakú vagy kengyelszerű fémtestek, amelyeket a szomszédos 2 felöntésekre lehet illeszteni, felütni, vagy hasonló módon elhelyezni. A záróelemek így a szomszédos 2 felöntéseknél fogva tartják össze a tagrészeket. Előnyös, ha a 2 felöntések ékalakúak, mert így a záróelem felhelyezése egyszerűbb és a tagrészek összefogása is biztonságosabb. A találmány szerinti öntöttvas tag is kiképezhető úgy, hogy az ismert 5 cikcakkos szakaszt tartalmazza a jobb hőátszé rmaztatás érdekében. Látható a szemléltetett példánál, hogy önmagában ismert módon a 11 égéstérhez a 8 felszálló csatorna csatlakozik, ennek felső részét a 3 hajlat követi F ezután a 9 leszálló csatorna következik. A 9 leszálló csatorna szabad végénél van a 4 kilépőnyílás a füstgázok részére A 2. ibra alapján látható, hogy a tagrész nyitott csatornával rendelkezik és így az öntvény minden felület része hozzáférhető a tagrészek Összekapcsolása előtt. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
