182291. lajstromszámú szabadalom • Kézi tlajfúró tetszőleges irányú fúrólyukakról való talajminták vételére
7 182291 8 az erőt átadja, a visszacsavaráskor pedig a szétakadást és a 30B fölső tagnak a 30A alsó taghoz viszonyított szabad elfordulását teszi lehetővé. A 16. és 17. ábra mutatja, hogy a 13 menesztő agy és a 13 A kerepes tárcsa a 13b axiális irányú csavarokkal van összeerősítve. Az összeerősítés alternatív formában csavarok helyett tüskékkel is lehetséges. A 13 menesztő agy három egymástól 120 fokra lévő 19 szorító dugó segítségével van az 5 fúrószárhoz oldhatóan, de rögzített helyzetben ahhoz képest relatív elmozdulást kizáró módon hozzáerősítve. A 31 kilincsnyelv a 13A kerepes tárcsa 13a hornyainak egyikébe nyúlik bele. A 13A kerepes tárcsa a 31 kilincsnyelv segítségével fordítható el, és így a 19 szorító dugókkal rögzített 5 fúrószár behajtható az 1 talajba. A 31 kilincsnyelv a 13a horonyból a 33 hátrahúzó idom segítségével, kézi erővel legyőzve a 34 nyomórugó erejét, kiemelhető, és egy másik 13a horonyba forgatható, mint azt a 17. és 18. ábra mutatja. A 13A kerepes tárcsának a 13 menesztő aggyal ellentett oldalán a 18. ábrán látható 37 takaró lemez vagy — nagyobb igénybevételek esetében — egy másik 13 menesztő agy van elhelyezve. Ugyancsak a 18. ábra mutatja a 31 kilincsnyelvet, amely a 36 támasztó idomon nyugszik, és 34 nyomórugó hatására a 13a hornyok egyikébe nyomódik. A 35 fészekbe a 10 karos emelőt lehet beilleszteni, és annak segítségével a 13A kerepes tárcsa csekély erővel forgatható. A 32 rögzítő idom a 13 menesztő agy kerületén helyezkedik el, és a 13A kerepes tárcsával össze van hegesztve. A 19. ábra a 6 béléscsőnek a 39 erőtovábbító idomhoz való csatlakozását mutatja. Az utóbbi az 5 fúrószár 5a menetes perselyéhez a 38 menetes csappal kapcsolódik. A 39 erőtovábbító idom a 40 rögzítő tüske útján a 6 béléscsőhöz oldható módon van hozzáerősítve. A 20. és 21. ábra a 3 alaptárcsát, a 40a furattal ellátott hozzáerősitett 42 nyelveket és a 40a furatokon keresztül a 3 alaptárcsát lehorgonyzó 41 menetes fúrókat ábrázolja. Ezek segítségével lehet a 3 alaptárcsát az 1 talajhoz képest stabilizálni. A 22a. ábra a 44 alsó bilincset mutatja be. A 3 alaptárcsa a 44 alsó bilincsre rátámaszkodik csupán és a 3 alaptárcsának a 2 lyuk felé néző oldalán helyezkedik el. A 43 fölső bilincs ezzel szemben a 46 csavarok útján a 3 alaptárcsával oldhatóan össze is erősíthető. Mind a 44 alsó bilincs, mind a 43 fölső bilincs a 45 csavarok útján a 6 béléscső palástfelületéhez szorítható. A találmány szerinti kézi talajfúró működtetése az 1. és 2. ábrából állapítható meg legegyszerűbben. A 2. ábrán jól látható, hogy a 13 menesztő agy az 5 fúrószár rögzítésére szolgáló 19 szorító dugókon kívül el van látva két darab egymással ugyancsak szemben elhelyezkedő 17 csatlakozó idommal is. A 17 csatlakozó idom mindegyike egy-egy 17a mélyedéssel rendelkezik, amelybe a 18 hajtókar 18a nyúlványát lehet beilleszteni. A beillesztés után a 18 hajtókarok segítségével a 13 menesztő agy forgathatóvá válik, és a forgatás hatására a külső palástfelületén a 12a menettel ellátott 12 vezető hüvely a fúrószerkezet vázához képest a 22 betétpersely belső palástfelületén kialakított menet mentén mindaddig halad a 3 alap-tárcsa felé, amíg a 13 menesztő agy föl nem ütközik a 20 fölfogó tárcsa külső síkján. Ezalatt természetesen viszi magával a rajta keresztülhaladó és a 19 szorító dugók által beerősített 5 fúrószárat is. A 13 menesztő agy fölütközése után oldalni kell a 19 szorító dugókat, aminek következtében a 12 vezető hüvelyt a 22 betétperselyben visszaforgathatjuk úgy, hogy annak a 2 lyukhoz közelebb eső vége jusson a 22 betétperselyhez. Ekkor a 19 szorító dugókkal ismét rögzíthetjük az 5 fúrószárat és a 13 menesztő agynak a 18 hajtókarokkal való forgatása árán ismét lejjebb hajthatjuk a 2 lyukba az 5 fúrószárat. Egy-egy ilyen „fogásnak” a hossza természetesen megegyezik a 12 vezető hüvelynek a 22 betétperselyhez viszonyított szélső helyzetei által meghatározott távolsággal. Az egyes 5 fúrószáraknak ily módon a 12 vezető hüvelyen való fokozatos áthaladása közben történik a 2 lyuknak a kívánt mélységig való kialakítása. Az 5 fúrószárak sorozatának a 2 lyukból való visszahúzása célszerűen a 16 kihúzó támrudakhoz csatlakoztatott 10 karos emelők segítségével végezhető el. Lazább talaj esetén elegendő csupán egyetlen 16 kihúzó támrúd és hozzátartozó 10 karos emelő használata, míg nagyobb kihúzó erőt kívánó kötött talajok esetében szükség lehet mindkét 16 kihúzó támrúd és 10 karos emelő működtetésére. Természetesen ugyanezzel a módszerrel lehet nem csupán az 5 fúrószárak sorozatát és velük együtt a 4 fúrófejet a már kifúrt 2 lyukból az 1 talaj felszínére segíteni, hanem a 4 fúrófej helyébe lemélyített — az ábrán föl nem tüntetett — mintavevő dobozt is. A fúrószerkezet vázának az 1 talajból való kiemelését könnyíti meg a 23a markolatokkal rendelkező 23 csőfogó bilincs, amelynek segítségével a 6 béléscsövet meg lehet mozgatni, és így az az 1 talajból könnyen kiemelhetővé válik. A 23. és 24. ábrán a találmány szerinti kézi talajfúró egy sajátságos alkalmazását mutatjuk be. Olyan esetekben ha az 1 talajban lemélyített 1 a gödörből vagy árokból kell kiindítani vízszintes vagy ferde fúrólyukat, akkor ehhez segédszerkezetként célszerű alkalmazni az 51 beállító keretet, valamint az 54 támasztó cöveket. Az 51 beállító keret a 23. ábrán látható, Z-keresztmetszetű, előnyösen laposacélból készült váz. Ennek 51a fölső tagjai az 1 talaj felszínén, az 51b függőleges tagjai a talajban kialakított lépcsőzet függőleges fala mentén, az 51c alsó tagjai pedig az la gödör vagy árok feneke mentén helyezkednek el. Az 51b függőleges tagok az 55 fölerősítő csavarok segítségével a fúrószerkezet 3 alaptárcsájával ideiglenesen össze vannak kapcsolva. A fúrószerkezet 9 hídtagja vagy adott esetben a 20 fölfogó tárcsa az 54 támasztó cövekekkel van helyzetében stabilizálva, és ezáltal ki van jelölve a 8 vezető rudak által közrefogott 5 fúrószár (vagy az 5 fúrószárak sorozatának) és az ábrán nem látható 4 fúrófej fúrási iránya. A 23. ábra esetében ez vízszintes. Az 51 beállító keret 51b függőleges tagjai célszerűen az 51b összekötő tagok útján vannak egymáshoz kapcsolva. A kapcsolatot szolgálják a közéjük iktatott 51 csomólemezek. Az 51 beállító keret 51 b függőleges tagjai és 5 le alsó tagjai előnyösen az 51 f szögacéllal lehetnek összeerősítve. A kapcsolat az oldhatóság végett célszerűen csavaros. Ugyancsak oldható kapcsolatot érdemes létrehozni az 51a fölső tagok és az 51b függőleges tagok között. Ezt a célt szolgálják a bilincs jellegű 51 g csatlakozó idomok, amelyek a beállított helyzet megtartására szolgáló 51h rögzítő csavarokkal vannak ellátva. Az 51g csatlakozó idom változtatható helyzete lehetővé teszi, hogy ugyanazt az 51 beállító keretet különböző mélységű 1 a gödrök vagy árkok esetében használhassuk. Az 51a fölső tagoknak az 1 talajhoz való leerősítését az 52 rögzítő cövekek, az 51c alsó tagok leerősítését 53 rögzítő cövekek teszik lehetővé. Az 51 beállító keret elhelyezése az 54 támasztó cövekek elhelyezése és az 55 fölerősítő csavarok meghúzása után a 18 hajtókar segítségével az 5 fúrószár(ak)nak, valamint a 4 fúrófejnek az 1 talajba való behajtása a már ismertetett módon végrehajtható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 (
