182285. lajstromszámú szabadalom • Sátorszerkezetű épület, különösen mezőgazasági létesítményekhez, valamint eljárás ilyen épületek létesítésére
5 182285 6 a 6. ábra az 5. ábra szerinti szerkezet felülnézete; a 7. ábrán az 5. ábra szerinti C részletet tüntettük fel nagyobb méretarányban, és függőleges metszetben; a 8. ábra a 7. ábra szerinti szerkezet felülnézete ; a 9. ábrán vázlatosan szemléltetjük a sátorszerkezetü épület felállítását oszlopbillentéses módszerrel. Amint az 1—3. ábrákon látható, a találmány szerinti sátorszerkezetű épületeknek 1 oszlopai vannak, amelyek — ennél a kiviteli példánál — függőleges helyzetűek, és egymással párhuzamos függőleges síkokban húzódnak. E függőleges síkok egymástól a távolságra vannak (2. és 3. ábra). Az 1 oszlopok egy-egy síkban — vagyis egyegy sorban — b oldaltávolságra vannak egymástól. Az oszlopok akár a kereskedelmi forgalomban kapható előregyártott vasbetonelemek, akár egyedi gyártású acélszerkezetek lehetnek. Az oszlopsorok közötti 2 tér (3. ábra) 3 ponyvával van lefedve, amely a 4 és 5 tartókötelek segítségével van az oszlopokra függesztve. Minden egymással szemben elhelyezkedő oszlop-párhoz egy-egy 4 tartókötél és kétkét 5 tartókötél tartozik. Minden 1 oszlop alsó vége tartományában — a talaj közelében — van a ponyva alsó pereme mentén, egy-egy ponton rögzítve. Ezeket a rögzítési helyeket 6 hivatkozási számokkal jelöltük. Az 1—3. ábra szerinti kiviteli példánál egy-egy hosszanti, vagyis az oszlop-sorokkal párhuzamos 7 kábel húzódik alul, az oszlopok mentén a talajfelszín közvetlen közelében, és a 3 ponyva az 1 oszlopok közötti 8 helyeken is rögzítve van a 7 kábelekhez. Az 1 oszlopok alapozást nem igényelnek, alsó végük egyszerűen a talajba van befogva. Annak meggátlására, hogy az 1 oszlopok a ponyva önsúlyának és a hóterhelésnek a hatására befelé elbillenjenek, 9 kihorgonyzókötelekkel vannak rögzítve, amelyek a talajba süllyesztett kisméretű, lemezszerű, betonanyagú, úsztatott 10 tartótestekhez (3. ábra) vannak rögzítve. Úsztatott betontömbök helyett a talajba csavart donomit csigákat is alkalmazhatunk. A 9 kihorgonyzókötelek felső vége az 1 oszlopok felső végéhez van erősítve, alsó végük pedig az említett 10 tartótestekhez van rögzítve. E 10 tartótestek egy-egy oszlop-pár síkjában vannak az 1 oszlopokon (tehát a 2 fedett téren) kívül, vagyis a 9 lehorgonyzókötelek felülről lefelé, ferdén kifelé húzódnak. Egy-egy oszlop-párhoz — amint említettük — egy-egy 4 tartókötél és két-két 5 tartókötél tartozik. Amint az 1. és 3. ábrákon jól látható, a 4. tartókötél a 3 ponyvához annak legmagasabb 11 helyén — az oszlopsorok közötti távolság függőleges felezősíkjában — csatlakozik, míg a 4 tartókötelek a 3 ponyvához a felső 11 hely és az alsó 6 rögzítési helyek között vannak hozzáerősítve, a 12 helyeken. Ez utóbbi helyeken a kötél és ponyva közötti kapcsolat fix. Ezen a helyen a 3 ponyvát pl. 50 cm széles vállpánttal erősítjük meg, amely a ponyva anyagából készülhet. E vállpántok beiktatásával a hóterhelésből származó igénybevételek feltétele is megoldható. A legfelső 11 helyeken a 3 ponyva és a 4 tartókötél kapcsolata részletesebben a 7. és 8. ábrákon látható. Eszerint a 4 tartókötélen 13 gyűrű vagy horog van a kötélen elcsúsztathatóan elhelyezve, amely gyűrűhöz lefelé nyúló 14 menetes szár csatlakozik. A 14 menetes szár a 3 ponyván és az acéllemezből készült 15 tárcsán átmenő lyukakon van átvezetve. A ponyvát és a tárcsát alulról a 14 menetes szárral felhajtott 16 anyával, felülről pedig az ugyancsak a 14 menetes száron elforgatható, menetes átmenő furattal rendelkező kúpos 17 rögzítőtesttel szorítjuk egymáshoz; e szerkezeti elemek egyúttal kapcsolatot teremtenek a 13 gyűrű — ezáltal a 4 tartókötél — és a 3 ponyva között. A 4 tartókötél és a 13 gyűrű egymáshoz viszonyítva történő elcsúsztathatóságának szereléstechnikai jelentősége, illetve szerepe van ; ennek részletes ismertetésére a továbbiakban még visszatérünk. Az 5. és 6. ábrákon az 1. ábrán bekarikázott B részlet látható, nagyobb méretarányban. Az 1 oszlop tetején kifelé nyúló 18 pofalemezek által alkotott pofalemez-pár, valamint befelé nyúló, 19 pofalemezek által alkotott pofalemez-pár van a 22 csavarok és 23 anyák segítségével felcsavarozva. A pofalemezek 24 sarokvasakkal vannak merevítve. A 18 pofalemezek között 20a tengellyel rendelkező 20 csiga van, amelyen a 4 tartókötél van átvezetve. A 19 pofalemezek közötti, 21a tengellyel ellátott 21 csigán pedig az 5 tartókötél van átvezetve. A 21 csiga térben a 20 csiga alatt helyezkedik el, egyébként — amint a 6. ábrán jól látható — a 4 és 5 tartókötél azonos függőleges síkban húzódik. Az 1. és 3. ábrán jól látható, hogy a jelen kiviteli példa szerint a 4 és 5 tartókötelek 25 ellensúlyokkal vannak megfeszítve, és terv szerinti helyzetükben — ami természetesen a 3 ponyva terv szerinti helyzetének felel meg — megtartva. A 25 ellensúlyok a 4 és 5 tartókötelek külső, függőleges ágára vannak felfüggesztve (1. az 5. ábrát is). A rugalmas kapcsolatok, amelyeket az ellensúlyok biztosítanak, lehetővé teszik a hő okozta mozgások felvételét, a hártyaszerű felület geometriájában beálló változások követését. Ellensúlyos feszítés helyett természetesen mechanikus feszítés is alkalmazható. Az 1—7. ábrák szerinti sátorszerkezetű épület felállítása a találmány szerinti eljárással a következőképpen történik : Az épület kitűzése után (4. ábra) a 20, 21 csigákkal (1. az 5. és 6. ábrát is) felszerelt 1 oszlopokat két sorban, terv szerinti helyükön felállítjuk, és alsó végüket a talajba befogjuk (az oszlopokat pl. a talajba verjük), és az oszlopokat a 9 kötelekkel kihorgonyozzuk. Felerősítjük az alsó hosszanti kábeleket, valamint elhelyezzük az oszlopsorok belső oldala mentén, valamint a homlokoldalakon a 26 talpfalelemeket. Ezt az állapotot szemléltettük a 4. ábrán. A következő lépésben elhelyezzük a 3 ponyvát az oszlop-sorok között, átfűzzük a 4 és 5 tartóköteleket a 20, 21 csigákon. A 4 tartóköteleket átvezetjük a 3 ponyvához rögzített 13 gyűrűkön is (1. a 7. és 8. ábrákat); az 5 tartókötelek a belső végükkel a 3 ponyvához vannak a 12 helyeken rögzítve (1. és 3. ábra). A 3 ponyván a 15 tárcsák, a 14 menetes szárak, a 13 gyűrűk és a 17 kúpos szorítótestek által alkotott szerkezetek egyvonalban húzódnak, a sátor tervezett, végleges helyzetében a gerincvonalon helyezkednek el. A 3 ponyva alsó peremeit a 6 és 8 helyeken rögzítjük. Ezután a 4 tartóköteleket a hozzájuk tartozó 25 ellensúlyok felhelyezésével megfeszítjük, miáltal a 3 ponyvát az 1. ábrán szaggatott vonalakkal feltüntetett helyzetbe emeljük. Ezzel a gerincvonal elérte tervezett magassági helyzetét. A következő lépésben az 5 tartókötelekhez tartozó 25 ellensúlyokat helyezzük el, ezzel megfeszítjük az 5 tartóköteleket, és megadjuk a 3 ponyvának végleges, feszített helyzetét, illetve formáját, amely az 1. és 3. ábrán látható. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
