182282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati eredetű hulladékok feldolgozására és takarmányozási célokra való felhasználására
3 182282 4 Az első csoportba sorolt veszélyes anyagok tekintélyes része gyakorlatilag a képződéskor szintén nem veszélyes, de a vágóhídi technológiákból eredően elkülönítésük a munkaműveletek során nem megoldható. A második csoportba sorolt anyagok részben az élelmiszertermék előállítása során képződnek az egyéb vágási hulladékok keletkezési helyétől elkülönített helyen, illetve nincs lehetőség a veszélyes anyagokkal való keveredésre, vagy könnyen megoldható az ezektől való leválasztásuk, elkülönített kezelésük. *■ -J. * A találmány fçlacüp^ olyan eljárás kidolgozása, amelynek segítségével a fenti második csoportba tartozó vágóhídi hulladékok a bennük levő fehérjék károsítása nélkül takarmányozási célra alkalmassá tehetők. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha az említett, vágóhídi hulladékokat keletkezésüket követően rövid időn belül pépesítjük és a keletkező pépes anyagot savval kezeljük, gyakorlatilag steril anyagot kapunk, amely legalább 20 napon át tárolható és takarmányozásra közvetlenül felhasználható. A találmány értelmében tehát úgy járunk el, hogy a baromfifeldolgozás során, húsipari feldolgozás során vagy gyógyszeriparban keletkező, darabos állati hulladékokat összezúzzuk vagy más módon pépesítjük és a kapott masszához — adott esetben annak vérrel való összekeverése után — valamilyen jól disszociáló szervetlen vagy szerves savat adunk a massza súlyára vonatkoztatva 0,9—5,0% mennyiségben. A találmány szerinti eljáráshoz kiindulási anyagként a baromfifeldolgozás hulladékait, így a baromfibelet, begyet, fejet, lábat és vért, a húsipari feldolgozás hulladékait, így a vágóhídi vért, szalonnarostot, faggyúrostot és tepertőt, valamint a gyógyszeriparban keletkező, állati eredetű hulladékokat, így a főzött tüdőt, májat és húst használhatjuk fel. Ha a hulladékok között vér is van, azt csak a darabos hulladékok összezúzása után adagoljuk be. Jól disszociáló szervetlen vagy szerves savként előnyösen a massza súlyára számítva 0,9—2,5% kénsavat, 1,0—2,5% sósavat, 2,5—5,0% ecetsavat, propionsavat vagy hangyasavat használunk. Az így kezelt hulladékok — amelyek legalább 20 napon át tárolhatók — takarmányozási célokra használhatók. A sav mennyiségének növelésével nő a termék eltarthatósági ideje. A velük kiegészített takarmánykeverékek előnye, hogy a hulladékokban levő értékes fehérjéket eredeti állapotukban tartalmazzák, ezenkívül az állati zsírok is natúr állapotban maradnak és növelik a takarmánykeverék energiaszintjét. A találmány tárgyát képezi tehát egy eljárás is állati fehérjéket és zsírokat tartalmazó takarmánykeverék előállítására, amelynek értelmében úgy járunk el, hogy a szokásos takarmányhoz a fenti eljárással feldolgozott, állati eredetű hulladékokat adunk. A találmány előnyei az alábbiak : 1. A hulladékfeldolgozás a képződés helyén minimális beruházási igénnyel szagmentesen megoldható, a húsipari technológiához szervesen kapcsolható. 2. A hulladékok átmeneti vágóhídi tárolásából eredő anyagmozgatási költségek csökkennek, javul az élelmiszerelőállítás higiéniai helyzete. 3. A kapott termék biológiai értékcsökkenés nélkül magas hatásfokkal értékesül az állati takarmányozásban. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példák kai szemléltetjük. 1. példa 100 kg csirkebelet, 50 kg baromfifejet és 50 kg baromfilábat zúzógépbe juttatunk és összezúzzuk. így homogén, sűrűn folyó masszát kapunk. Ezt tartályba gyűjtjük, hozzáadunk 50 kg baromfivért, majd 7,5 kg ecetsavat. A kapott termék legalább 20 napon át tárolható károsodás nélkül. 2. példa 2 tonna faggyúrostot zúzógépben összezúzunk, majd hozzáadunk 10 tonna vágóhídi vért és 180 kg tömény kénsas at. így legalább 20 napon át tárolható terméket kapun*. 3. példa 50 kg főzött tüdőt és 50 kg főzött májat zúzógépben összezúzunk, majd hozzáadunk 3 kg propionsavat. így legalább 20 napon át tárolható terméket kapunk. 4. példa Takarmánykeveréket állítottunk elő oly módon, hogy a gazdaságban megtermelt gazdasági abraktakarmányok és kereskedelemben kapható tákarmánykiegészítők keverékéhez (a továbbiakban előkeverék) annak 1 kg-jára vonatkoztatva 0,47 kg, az 1. példában leírt módon 3% ecetsavval tartósított baromfihulladékot adtunf. Az előkeverék összetétele az alábbi volt : kukorica 0,750 kg takarmánybúza 0,140 kg lucern diszt 0,075 kg Biogal-Salvana G 47-es premix 0,015 kg takarmánymész (mészkőőrlemény) 0,010 kg takarmánysó (kevésbé finomított konyhasó) 0,010 kg 1,000 kg A kapott takarmánykeverékkel etetési kísérleteket végeztünk sertéseken, és megfigyeltük, hogy azok miként fogyasztják azokat. Az etetéskor mellőztük a hozzászoktatást, minden átmenet nélkül teljes adagot etettünk. Azt tapasztaltuk, hogy az állatok az így készített takarmány keveréket szívesen fogyasztották, és a takarmányban levő szójadara mennyiségének körülbelül 50%-a helyettesíthető a találmány szerinti módon feldolgozott hulladékkal. Az ilyen takarmánykeverékkel ugyanolyan súlynövekedést tapasztaltunk, mint a teljes mennyiségű szójadarát tartalmazóval, ugyanakkor jelentős költségmegtakarítást értünk el. Összehasonlítottuk ezenkívül a hőkezeléssel tartósított állati eredetű hulladékok és a találmány szerinti eljárássí 1 tartósított állati eredetű hulladékok értékesülését. Azt tapasztaltuk, hogy amíg a hőkezeléssel tartósított takarmányokban levő fehérjék körülbelül 75— 85%-t an értékesülnek, a találmány szerinti, savval tar5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
