182279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyetlen adatátviteli vonalra T elágazással kapcsolódó kommunikációs berenezések vonalhasználatának osztott vezérlésére
9 182279 10 a kis t betű valamely ti időpontot jelent (az i index rendeltetése és alakja itt is hasonló). Az ábrákon kisbetűvel szólóvezetéket, nagybetűvel vezetékköteget jelölünk, a betűjelek az átvitt jel minőségére is utalnak. A nyilak mindig a jelfogadó áramkör irányába mutatnak. Mindkét végén nyíllal ellátott vezeték busszerű működést jelent, vagyis — nem egyidejű — kétirányú jelforgalmat. Az ábrákon követhető a találmányi gondolat alapján kialakított folyamat, melyet a következőképpen foglalunk öszsze: 1. A kapcsolattartás hibás vonali átvitel lehetősége mellett is üzembiztosán megoldható, ha a technika állása szerint is a vevő számára fenntartott első To időintervallum után annak az adónak is fenntartunk egy második Ta időintervallumot, mely utoljára kapcsolódott a vonalra, de még nem kapott a megcímzett vevőtől választ. Az ilyen adó tehát a második Ta időintervallumon belül mindvégig megragadhatja a vonalat akkor is, ha még nem kapott választ a vevőtől. Ezt a tényt — vagyis a második Ta időintervallum fennállását — az adó számára az jelzi, hogy a vevő (bármely feltételezett vevő) még nem ragadta meg a vonalat. 2. A második Ta időintervallum bevezetése a kapcsolattartáson kívül a rendkívül gyors ismétlést is lehetővé teszi. A vevő vonalra kapcsolódásának hiánya ugyanis — ha az egyébként a protokolláris szabályokkal még nem indokolható — egy gyors negatív válasznak fogható fel. Ennek hatására az adó, miután a második Ta időintervallumban lefoglalta a vonalat, az általa utoljára küldött, de a vevő által hibásan vett vagy fel nem ismert üzenetet megismételheti. 3. Az üzenetek prioritás szerinti sorrendben való továbbítását a Hyperchannel módszer szerint szükségesnél jóval kisebb időrés-számmal oldhatjuk meg, ha megengedjük az azonos prioritású üzenetek ütközését a vonalon, mely ütközés feloldása azután szigorú gépsorrend bevezetésével történik. A harmadik Tp időintervallumban egymást fontossági sorrendben követik a különböző pl,...,px prioritási fokozatokba sorolt adatok átvitelére fenntartott Tpl,...,Tpx időrések a 8., illetve 9. ábrákon látható módon. A Tpl,...,Tpx időrések száma tehát a lehetséges pl,.. ,,px prioritási fokozatok X számával megegyező függetlenül attól, hogy a rendszerben mennyi berendezés üzemel, vagyis mi az N szám értéke. Az összeütközések találmány szerinti feloldásának folyamata a 8. ábra szerinti eljárásváltozatnál N gép esetében N időrésnyi időtartamot, a 9. ábra szerinti eljárásváltozatnál 2xN időrésnyi időt igényel (ezt később részletesen kifejtjük). Míg a Hyperchannel módszernél az időrések számát a két rendszeijellemzö, az X szám és az N szám szorzata adja, addig a találmány szerinti eljárásnál e két szám összege adja, vagyis az időrés-igény a technika állása szerint X x N mértékű és a találmány szerint X+N mértékű. Ez az előny mind jelentősebb, minél nagyobbra választjuk X és/vagy N értékét, tehát, ha X értéke jóval nagyobb, mint az előnyösként említett 8 és N értéke jóval nagyobb, mint a példaképpen említett 32; de már a példaként kapott értékeknél is igen jelentős a megtakarítás, hiszen 8 x 32 = 256 és 8 + 32 = 40. Ha X=8 és N = 16, a különbség még mindig igen jelentős, mert a találmány szerinti eljárásnak a 8. ábrán szemléltetett változata esetén — az összeütközés felderítéséhez szükséges további mintegy két időrésnyi időt is figyelembe véve — az időigény 26 időrésnyi, a 9. ábra szerinti változatnál az időigény 42 időrésnyi, a Hyperchannel módszer szerint pedig — mely amellett nem is véd az összeütközés okozta károk ellen — az időigény 128 időrésnyi. A találmány szerinti eljárásváltozatokkal tehát sikerült elérni a kitűzött célt. 4. A prioritás nélküli, normál üzenetek a 8. ábrán szemléltetett eljárásváltozat szerint a negyedik Tr időintervallumban kerülhetnek vonalra. A kommunikációs berendezések egyenrangúsága ebben az esetben azáltal biztosított, hogy a legkisebb sürgősséggel minősített sürgős üzenetek részére fenntartott Tpx időrést követően mindegyik kommunikációs berendezés csak véletlen sorrendű (random) időzítés letelte után foglalhatja le a vonalat. Ez a módszer az Ethernet módszeréhez hasonló, attól mégis lényegesen különbözik. Ott ugyanis a random időzítéseket mindig összeütközés váltja ki; ha legalább két berendezés várakozott a vonal felszabadulására, elkerülhetetlen volt az összeütközés. Jelen esetben viszont összeütközés csak akkor következik be, ha a várakozó berendezések random időzítése egymástól a vonalterjedési időnél kisebb idővel különbözik. Ez azt jelenti, hogy a normál üzenetek továbbítására várakozó berendezések vonalon történő összeütközésének valószínűsége lényegesen kisebb, mint az Ethernet módszernél. Az összeütközések számának csökkentése pedig kedvezően hat az adatátviteli vonali hatásfokra. A 9. ábra szerinti eljárásváltozatnál a nem sürgős üzenetek küldése számára a T(px +1) időrésben foglalhatjuk le a vonalat. Ez a T(px+ 1) időrés a prioritási fokozatonkénti Tpi réseket követi és így tulajdonképpen a legkisebb sürgősségű, px prioritás fokozatú üzenetnél is kisebb sürgősségű, ilyen értelemben legkisebb prioritású időrésnek felel meg. A nem sürgős üzenetek e változat szerint a vonalon éppúgy összeütközhetnek, mint a sürgősek. A gépek egyenrangúságát ebben az esetben a találmány szerinti sajátos ütközés feloldási mechanizmus biztosítja. Ehhez mindössze az szükséges, hogy az eljárást foganatosító berendezést tárolóval lássuk el (a 11. ábrán mutatott írható-olvasható 28 tároló), amelyben tároljuk az összeütközés(ek) és vonalfoglalás(ok) adatait, tehát azt, milyen szinten történt összeütközés és ezt követően melyik sorszámú gép foglalta le az összeütközés feloldásának eredményeképpen a vonalat. Ezt a tárolást természetesen valamennyi a rendszerbe bevont aktív gép tárolójában elvégezzük, s ezt azért tudjuk megtenni, mert az összeütközést valamennyi berendezés vonalhasználatot vezérlő szerve érzékeli: vagy saját vagy nem-saját összeütközésként, s ugyancsak figyeljük az ezután következő vonalfoglalási időrés i sorszámát, így tárolhatjuk a vonalat lefoglaló géphez rendelt saját-sorszámot. 5. Az összeütközések találmány szerinti leküzdésének módja az Ethernet módszernél alkalmazottól lényegesen eltér és kizárja a második, illetve többszörös összeütközés lehetőségét akkor is, ha az első összeütközésben akár valamennyi gép részt vett. A 8. ábrán szemléltetett eljárásváltozat szerint ezt úgy érjük el, hogy az összeütközésben részt vett berendezések elhallgatása után, s így az újból fennálló vonali csend beállásának tol időpontjában olyan Ts sorrendintervallum indul, mely a berendezéseket fix gépsorrend szerint engedi egymást követően a vonalra. Akár a harmadik vagy negyedik Tp, illetve Tr időintervallumban, akár az ötödik Te időintervallumban, vagyis az újabb abszolút csend idején (mely a leghosszabb véletlen időzítés lejártakor kezdődik, s melyben bármely berendezés bármikor megkezdheti adását) következzék be az összeütközés, annak feloldása N időrésnyi időtartamon belül elvégezhető. Ez a módszer azzal az előnynyel is jár, hogy azonos sürgősségű üzenetek összeütközése esetén a vonalfoglalás gépsorrend szerint történik, ami online szabályozó rendszereknél általában igény. Ugyanakkor 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
