182252. lajstromszámú szabadalom • Felület felújító és ápoló készítmény
3 182252 4 vei felületi sérüléseket nem okoz, és a készítmény többi alkotórészének alkalmas megválasztása esetén elősegíti a kezelt felületek fényesítését és felújítását. A találmány szerinti felület felújító és ápoló készítmény 4—20 s% 1—5 [i.m részecskeméretű lemezes korundot, 0,5—1,5 s% glicerint, 1—2 s% olajsavat, 0,5— 2 s7„ morfolint, 1,5—7 s% szilikonolajat, 4—6 s% viaszt, 15—20 s% 110—280 °C közötti forráspontú ásványolajpárlatot, 0—1 s% cellulóz-származékot, előnyösen karboxi-metil-cellulózt, 40—65 s% vizet és 0— 5 s% adalékanyagot, előnyösen korróziógátló, antisztatizáló, emulgeáló, fényesítő és/vagy illatanyagot tartalmaz. A csiszolószerként alkalmazott 1—5 p.m részecskeméretű lemezes korund messzemenően különbözik a természetben előforduló vagy a timföldgyártásnál képződő szférikus alumínium-oxidtól. Ez utóbbiak ugyanis közel gömbszimmetrikus részecskékből állnak, a lemezes korund viszont csak különleges módszerekkel állítható elő: a) alumínium-szulfátot szén jelenlétében 1400 °C-on pörkölnek, majd a granulált künkért víz jelenlétében őrlik, végül víztelenítik. bj 40—45 s% alumínium-fluorid, 20—25 s% timföld-hidrát és 35—45 s% kaolinit keverékét félszáraz porsajtolással briketté vagy más alaktestté formálják, 1300—1350 °C-on kiégetik, az égetés termékét vizes közegben őrlik, majd víztelenítik. A fényesítőszerként szolgáló viasz célszerűen méhviasz, kemény viasz, karnaubaviasz vagy ezek keverékei. Szilikonolajként például polisziloxánt, dimetil-polisziloxánt, metil-polisziloxánt, amin-funkciós polisziloxánt vagy ezek különféle keverékeit alkalmazhatjuk. Az amin-funkciós polisziloxán előnyösen növeli a találmány szerinti készítmény fényesítő hatását. Ásványolajpárlatként előnyösen lakkbenzint, szagtalan petróleumot vagy elegyeiket alkalmazzuk, amelyek forráspontja 110—280 C. Az adott esetben a készítményben jelenlevő cellulózszármazék például karboxi-metil-cellulóz, karboxi-etil-cellulóz, metil-cellulóz vagy etil-cellulóz, amelyek közül többet is használhatunk egyidejűleg. A cellulózszármazéknak állományjavító szerepe van. Előnyösen karboxi-metil-cellulózt használunk. Az adalékanyag funkcióját tekintve általában korróziógátló, emulgeáló, antisztatikus, fényesítő, ülepedésgátló, fagyáspontcsökkentő, viszkozitást befolyásoló, illatanyag és/vagy színezék lehet. A készítmény tetszés szerinti számú adalékanyagot tartalmazhat, s egy-egy adalékanyag többféle feladatot is elláthat. A korróziógátló adalékanyag célszerűen olajsav-dietanol-amid, amely egyúttal emulgeáló hatást is kifejt. Az antisztatikus hatást biztosító adalékanyag bármilyen, erre a célra szokásosan használt anyag lehet, előnyösen foszforsav-észter. A fényesítő adalékanyag például észterviasz lehet. Az adalékanyagok alkalmas megválasztásával kiegészíthetjük a találmány szerinti készítmény felületfelújító és -ápoló hatását a kezelt felület korróziójának gátlásával, sztatikus feltöltődésének csökkentésével, fényességének még további növelésével, illetve tovább javíthatjuk a készítmény stabilitását, eltarthatóságát és különféle fizikai tulajdonságait. A találmány szerinti felületfelújító és -ápoló készítményt a komponensei összekeverésével állítjuk elő. Célszerűen úgy járunk el, hogy a lemezes korundot vízben — előnyösen kationmentes vízben — oldott glicerinnel 25 °C-on elkeverjük, és a szuszpenzióhoz adagoljuk az olajsav, szilikonolaj és a morfolin 40 °C hőmérsékletű elegyét. A viaszt feloldjuk az ásványolajpárlatban 100 °C-on, és keverés közben hozzáadjuk az előző elegyhez. A pépes elegyet keverés közben lassan szobahőmérsékletre hűtjük le. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy az 1—5 [i.m közötti részecskeméretű lemezes korund a csiszoló hatását úgy fejti ki, hogy a felületi egyenetlenségeket mintegy leborotválja, a felület karcolása nélkül. Ez a szakember számára meglepő, mivel a hasonló részecskeméretű vagy akár még finomabb szemcsékből álló szférikus korund mikrokarcok tömegével polírozza a felületet, ezáltal eltávolítja ugyan a felületi egyenetlenségeket, de rendkívül karcolt lecsiszolt felületet biztosít, azaz ott is karcol, ahol arra nem lenne szükség. E mikrokarcok szabad szemmel is jól láthatók, s a korróziót elősegítik. A fentieket támasztja alá az a tapasztalatunk is, hogy festett felület polírozásakor a szférikus korundot tartalmazó, egyébként a találmány szerinti készítménnyel hasonló összetételű összehasonlító anyag több mint kétszer annyi festéket távolított el a felületről, mint a lemezes korundot tartalmazó, találmány szerinti készítmény. A találmány alapját az a további felismerés képezi, hogy a készítmény fentebb ismertetett alkotórészei együttesen fokozott stabilitást biztosítanak. A szuszpendált lemezes korund gyakorlatilag nem ülepedik, a komponensek nem válnak szét, ugyanakkor a készítmény vízzel jól hígítható. így akár híg, permetezhető diszperzió, akár kenőcsös, kenhető anyag is készíthető. Összehasonlítottuk az 1. példa szerinti készítményt hasonló összetételű készítménnyel, amely azonban a lemezes korund helyett szférikus korundot (analitikailag legtisztább minőségű alumínium-oxidot) tartalmazott. Az összehasonlító anyagként alkalmazott diszperzió nem volt stabil, a csiszolóanyag gyorsan kiülepedetl, ezért nemcsak használat előtt, hanem használat közben is több alkalommal erős rázással homogenizálnunk kellett. Ezzel szemben, az 1. példa szerinti készítménynél kiülepedést nem tapasztaltunk. Elvégeztük mindkét vizsgált készítménnyel az 1. példában leírt polírozást. Míg a találmány szerinti készítmény 40 s alatt tükörfényes, karcmentes felületet adott, az összehasonlító készítménnyel 150 s alatt értük el a kívánt mértékű felületi fényességet, azonban a felületen szabad szemmel is jól láthatók voltak a forgó korongnak megfelelő, körkörös mikrokarcok halmazai. Összehasonlítottuk továbbá a 2 312 372 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerinti készítményt (összetétele: 44,1 s% etilénglikol, 40 s% víz, 14,8 S/o 0,01—75 um részecskeméretű timföldpor, 0,1 s% karboxi-vinil-poümer, 1,0 s% 25% víztartalmú diizopropanol-amin) a 2. példa szerinti készítménnyel. A 2. példában ismertetett vizsgálatot végeztük el. Rendkívül sok mikrokarcot tartalmazó felületet kaptunk, amely nem volt víztaszító, a felületre permetezett víz foltokban megállt. A találmány szerinti készítménnyel kezelt felület viszont tükörfényes, karcmentes és víztaszító volt. A rápermetezett víz lepergett, s csak igen apró cseppek maradtak vissza a felületen. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
