182242. lajstromszámú szabadalom • Tárcsfék, különösen gépjárművek részére
1 182242 2 A találmány tárcsafék egy U-keresztmetszetű, a féktárcsát körülfogó elmozdítható féknyereggel. Ennek egyik szárában a mechanikusan vagy folyadéknyomással működtethető feszitőberendezéseket tartalmazó ház van befogva. A szóban forgó kivitelű (lásd: DE—PS 1 232 486) ismert tárcsafékeknél a féknyeregben feszítőberendezések vannak elhelyezve, amelyek vagy hidraulikus illetve pneumatikus, vagy mechanikus működtetéssel fekszenek fel. Ezek a feszítőelemek szükségszerűen össze vannak kötve a nyomóvezetékekkel, vagy mechanikus működtetés esetén a hozzájuk tartozó sűrített levegő-, vagy rugóerőtárolós hengerekkel. Az ilyen jellegű szerkezetek hátránya az, hogy betétcsere esetén ezeket a kapcsolódásokat meg kell oldani, vagy azok legalábbis akadályát képezik a gyors munkának. Ezenkívül fennáll az a veszély, hogy a kapcsolódás környezetében lévő tömitő elemek megsérülhetnek. Ebből kiindulva a találmány célja a szóbanforgó szerkezetű tárcsaféket úgy kialakítani, hogy a fékbetétek cseréje illetve karbantartása különösen egyszerű módon megvalósítható legyen anélkül, hogy leszerelési illetve szerelési munkára lenne a mechanikus vagy hidraulikus feszítőelemeken szükség. Ezt a feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a féknyereg és a feszítőberendezéseket magába foglaló ház egymástól elválasztva van rögzítve. A hidraulikus vagy mechanikus feszítő elemek szerkezeti elválasztásával ezeket a féktárcsáról egyszerűen le lehet szerelni, azaz le lehet emelni, vagy le lehet billenteni anélkül, hogy a feszítő elemeken leszerelési munkákat kellene végezni. A feszítő elemeket körülfogó és azoknak egy támaszfelületén felfekvő szár előnyös módon villaszerűén, azaz nyitottan van kialakítva, így az a csapok kihúzása után, amelyekkel a féknyeregtartón rögzítve van, minden további nélkül leemelhető, vagy lebillenthető. A találmányt az alábbiakban kiviteli példákon, a mellékelt rajzokra való hivatkozással ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti, mechanikus feszítésű tárcsafék vázlatos nézete a 2. ábra pedig az 1. ábrának megfelelő nézet hidraulikus feszítés alkalmazásával. A 3. és 4. ábra részmetszeteket mutat a tárcsafékről a féknyereg leszerelési lehetőségeinek ábrázolásával, az 5. és 6. ábra pedig a találmány szerinti tárcsafék további kiviteli alakját ábrázolja. A rajz 1. ábrája tárcsaféket ábrázol, amely mechanikusan működtethető. A tárcsaféken az 1 féknyereg helyezkedik el, amelynek lényegében ismert módon U-keresztmetszete van. Az 1 féknyereg 1. ábrán látható jobb oldali szárába a 3 henger van befogva, amelyben egy mechanikus működtetéssel eltolható 5 nyomóbetét van meg vezetve. Az 5 nyomóbetét, mivel a 3 hengerrel annak megfelelő belső menete segítségével össze van csavarozva, a 7 féktárcsa irányába, vagy azzal ellenkezően elmozdul, miáltal a 9 külső fékbetét és 11 belső fékbetét rászorul a féktárcsára, illetve arról lelazul. A 3 hengernek az ábrázolás szerinti bal oldali vége támasztóelemként, azaz 13 ellendarab formájában hat, amely a tárcsafék mechanikus működtetése esetén az 1 féknyereg szembenlévő támaszfelületén úgy fejt ki hatást, hogy mind a külső, mind a belső fékbetét lényegében egyidejűleg szorítható fel. Az ábrázolt kiviteli példában az I féknyereg felfekvő felülete a 15 tetőperemnek megfelelő formájú, amely a 13 ellendarab megfelelő 17 támaszfelületén úgy fekszik fel, hogy a féknyeregben az erő bevezetése mindig meghatározott jellegű. Mivel a feszítőelemek úszócsapágyazásúak, a reakcióerők a külső és belső fékbetéten ennek megfelelően kifejthetik hatásukat. A 2. ábra egy megfelelő, folyadéknyomással működtethető tárcsaféket ábrázol, ahol az I féknyereg az 1. ábra kiviteli alakjának megfelelően fogja körül a 3 hengert. Az 1. és 2. ábrából látható, hogy az 1 féknyeregnek a rajz szerint jobb oldali szára alsó oldalán nyitott, ami lehetővé teszi, a 3. illetve 4. ábrán látható módon, a féknyereg leemelését illetve lebillentését az ábrázolt 19 féknyeregtartóról. Abban az esetben, ha a 3. ábra szerint a támcsapok a féknyeregtartó és a féknyereg között nem szolgálnak a nyomaték megtámasztására, mindkét 21 támcsap eltávolítása után a féknyereg sugárirányú levétele szükséges, mivel a 23 nyomatékmegtámasztást az ábrázolt módon a féknyergen és a féknyeregtartón lévő vezetőfelületek végzik. A 4. ábra szerinti kiviteli alakban, ahol a 21 támcsapok nem alkotnak nyomatéktámaszt, elegendő az egyik 21 támcsap eltávolítása a féknyereg ezt követő ábrázolás szerinti kibillentéséhez. A féknyereg leemelése, illetve kibillentése után minden további nélkül ki lehet a fékbetéteket cserélni, illetve felül lehet azokat vizsgálni. Ezeket a munkákat anélkül lehet elvégezni, hogy szükséges lenne leszerelési munkákra a tárcsafék mechanikus vagy pneumatikus/hidraulikus feszítőelemein. Az 1. és 2. ábrán látható szerkezeteknek így közös sajátossága, hogy mind a tárcsafék feszitőelemei, mind a féknyereg egymástól függetlenül vannak megtámasztva; a mechanikus és pneumatikus/hidraulikus feszítőelemek a rajznak megfelelően általában, a 3 henger kivitelének megfelelő házban vannak megvezetve, amely egyrészről egy saját külön 24 fékállványon van rögzítve, függetlenül attól, hogy milyen módon folynak le a viszonylagos mozgások a feszítőszerkezetek, illetve a feszi tőszerkezeteket magába foglaló ház és a féknyereg között. Az ábrázolt 24 fékállvány helyett a feszítőelemek rögzítésére a tengelyt vagy a gépjármű valamely más szerkezeti részét is fel lehet használni. Az 5. ábrán a rajz egy tárcsaféket ábrázol, ahol az 1 féknyerget egy külön (nem ábrázolt) féknyeregtartó tartja, amíg a tárcsafék feszitőelemei egy 25 házban vannak elhelyezve, ezt pedig egy 27 fékállvány rögzíti, amely cl van választva a féknyeregtartótól. Az ábrázolt 25 ház egy körszimmetrikus csodarabból áll, amely az 5. és 6. ábrának megfelelően például a tömített 29 és 31 dugattyúk vannak megvezetve. A 29 és 31 dugattyúk differenciáldugattyúként vannak kialakítva, ahol a 31 dugattyú toldatával a 29 dugattyúban van megvezetve. Mindkét dugattyú beékelődésének megakadályozására a 25 ház középrészén egy 33 vezetőgyűrű van rögzítve, amely a 31 dugattyú toldatát vezeti meg. Az 5. ábrán látható a feszítőelemek és a féknyereg beszerelési helyzete új fékbetétek esetén, a 6. ábra pedig az alkatrészek helyzetét a fékbetétek csaknem tökéletes elkopása után szemlélteti. A fent ismertetett tárcsafékszerkezet a feszítőelemek csekély helyigénye ellenére és azonos megvezetési viszonyok mellett a lehető legnagyobb löketet biztosítja. Mivel a 25 ház a féknyeregtől elválasztva a 27 fékállványon van elhelyezve, a féknyereg súlya ennek megfelelően igen alacsony lehet. Az 1 féknyereg szerkezetileg egyszerű módon úgy van kialakítva, hogy csapágyelemeinek eltávolítása után a 7 féktárcsáról egyszerűen leemelhető. A 25 ház és a házban lévő folyadéknyomással működtethető feszítőelemek 35 hidraulika-csatlakozóikkal a tengely rögzített részén, azaz a 27 fékállványon maradnak, ami nagyon megkönnyíti a fékbetétek cseréjét, vagy azok karbantartását. Egyetlen feszítőberendezés helyett a féktárcsa kerületén több ilyen jellegű, hidraulikusan/pneumatikusan vagy mechanikusan működtethető feszítőberendezést is el lehet helyezni. Ennek megfelelő szerkezeti kialakítása van ez esetben 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
