182232. lajstromszámú szabadalom • Kompozíció kertészeti nüvények termelésének szabályozására
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ÓD 182232 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: (22) 1980. XI. 12. Közzététel napja: (41) 1983. (42) III. 28. Megjelent: (45) 1986. X. 31. (21)(2710/80) Nemzetközi osztályozás : (51)NSZOj AfNíá* ■N oi a 57/ee otfOC C 07 F 9/38 ï‘i4taà*n'ito'î'-s ti ^ Sstbs&űfii Tíi ^ '"Vÿ.. TUUjsoHfc •"'* Szabadalmas : (72/73) dr. Babó Tivadar kertészmérnök, Hajós Hild 17. 6344 (54) Kompozíció kertészeti növények termésének szabályozására 1 A találmány tárgya kompozíció kertészeti növények termésének szabályozására. Ismeretes, hogy hagyományos művelésű szőlőinkben a szőlő vegetatív-generatív tevékenységét a téli metszéssel szabályozzák, amelynek során az előző évi vesszőhozam túlnyomó részét eltávolítják. A metszés következményeként csökken a tőkén maradt rügyek száma és —■ minthogy a fürtkezdemények is a rügyekben találhatók — a virágkezdemények száma is. Emiatt a gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy a virágfürtök számát a vegetáció során tovább kell csökkenteni. Az igény éppen fordított: elvirágzás után — az esetleges rossz kötődés következményeként — a fürtök számát inkább növelni kívánják. Winkler megállapította, hogy a téli metszéssel történő „virágritkításnak” jelentős hátrányai vannak (Winkler, A. J., „General Viticulture”, Berkeley — Los Angeles University of California Press, 1962). Ezek között legsúlyosabb a metszés tőkekondíciót csökkentő hatása, valamint az a tény, hogy a tőkét „vesszőtermelésre” kényszeríti. A metszéssel szabályozott ültetvények „vesszőtermését” haszontalan hulladékként távolítják el az ültetvényekről. Ezzel szemben a metszés nélkül nevelt — virágritkított — tőkék azonos kondíció és termésminőség fenntartása mellett nagyobb tömegű termés kinevelésére képesek. Az elméletileg feltárt törvényszerűségek és lehetőségek ellenére virág-terméskezdemény ritkítással a termesztési gyakorlatban nem, vagy csak elvétve szabályozzák a terméshozamot. Ennek oka elsősorban az, hogy nem volt 2 ismert olyan szőlőművelési mód, amely a metszés nélküli szőlő igényeihez igazodott volna. Ezt a kérdést oldotta meg a metszés nélküli szőlőtermesztéssel foglalkozó, 171 851 sz. magyar szabadalom szerinti eljárás, amely megteremtette a kémiai virágritkítás alkalmazásának és a szőlőtermesztés teljes gépesítésének feltételeit, szükségtelenné tette a metszést és lehetővé tette a termésátlagok jelentős növelését. A metszéssel történő termésszabályozás általános gyakorlata miatt azonban a szőlő vegyszeres virág-termésritkításával eddig csak kevés kutató, így például Weaver és Pool (Vitis 10, 201—209 [1971]) foglalkozott. Kísérleteiket metszett szőlőn végezték. Egyéb kertészeti kultúráknál, pl. kajszibaracknál, őszibaracknál és szilvánál is gyakran felvetődik a vegyszeres virág-termésritkítás szükségessége, elsősorban a termésminőség emelése, valamint az évenkénti egyenletes terméshozam biztosítása érdekében. Az eddigi kísérletekben alkalmazott vegyszerek, így például a morfaktinok, a természetes auxinok, az abszcizinsav, az anticitokininek, a borostyánkősav-2,2-dimetil-hidrazid, az 1-naftil-N-metil-karbamát, a fenoxi-alkán-karbonsavak, az a, (3-diklór-izovajsav, a 2-naftoxi-ecetsav-N-hidroxi-szukcinimid, a 2,3,5,-trijód-benzoesav, a dimetil-szukcinát, a maleinsav-hidrazid, a cikloheximid, a naftalin-1-ecetsav és sói, valamint észterei, a fenolok és a jódecetsav a szőlőtermesztésben virágritkításra nem váltak be. Ezirányú saját kísérleteink is igazolták, hogy az esetenként kapott kedvező virágritkító hatás általában fitotoxikus mellékhatással jár együtt. 5 10 15 20 25 30 182232
