182231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiro-imidazolidin- indolin-származékok előállítására
21 182231 22 59. példa 1,0 g 3-(benziloxi-karbonil-oxi)-l-(3,4-diklór-benzil)-3-ciano-indolin-2-on, 5,0 g ammónium-karbamát, 20 ml etanol és 20 ml víz elegyét 3 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet 0,5 g aktívszénnel színtelenítjük, majd kis térfogatra bepároljuk és szűrjük. A szűrletet lehűtjük, megsavanyítjuk és 100 ml etilacetáttal extraháljuk. Az extraktumot vízzel, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A szilárd maradékot etilacetát és petroléter (fp. : 60—80 C°) elegyéből átkristályosítjuk. 0,15 g l'-(3,4-diklór-benzil)-spiro[imidazolidin-4,3'-indolin]-2,2,'5-triont kapunk. Op. : 267— 269 C°. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 24,5 g l-(3,4-diklór-benzil)-indolin-2,3-dion, 5,2 g kálium-cianid és 0,6 g benzil-trimetil-ammónium-klorid elegyét 40 ml vízzel és 400 ml metilén-kloriddal erőteljesen keverjük. Ezután 23,0 ml benziloxi-karbonil-kloridnak 120 ml metilén-kloriddal képezett oldatát és 50 ml 2 molos nátrium-hidroxid-oldat és 90 ml víz elegyét csepegtetjük 2 óra alatt külön-külön hozzá. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet további 15 órán át keverjük, diatomaföldön átszűrjük és elválasztjuk. A vizes fázist további 500 ml metilén-kloriddal extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, 2x300 ml vízzel, majd 300 ml telített nátrium-klorid-oldattal mossuk és magnézium-szulfát felett szárítjuk. A szerves fázis bepárlása után 16,0 g 3-(benziIoxi-karboniloxi)-l-(3,4-diklór-benzil)-3-ciano-indolin-2-ont kapunk. Op. : 110—112 C° (etanolból történő kétszeres átkristályosítás után). 60. példa Az 59. példában ismertetett eljárást azzal a változtatással végezzük el, hogy kiindulási anyagként 3-benzoiloxi-1 -(3,4-diklór-benzil)-3-ciano-indolin-2-ont alkalmazunk. A kapott l'-(3,4-diklór-benzil)-spiro[imidazolidin-4,3'-indolin]-2,2',5-trion 266—268 C°-on olvad. Kitermelés : 40%. A kiindulási anyagot az 59. példában ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő azzal a változtatással, hogy benziloxi-karbonil-klorid helyett benzoil-kloridot alkalmazunk. A kapott 3-benzoiloxi-l-(3,4-diklór-benziI-3-ciano-indoIin-2-on 145—146 C°-on olvad. Kitermelés : 48%. Az (I) általános képletű vegyületek aldóz-reduktáz gátló hatását az alábbi standard tesztekkel igazoljuk : a) Hím patkányokat (110—130 g, Alderley Park törzs, specifikus patogénektől mentes) ismert módon sztreptozotoçin hozzáadásával diabéteszessé teszünk, az állatokat két héten át pihentetjük, majd a súlyos glükoszuria fennállására megvizsgáljuk. 6—6 állatból álló csoportok tagjait 5 napon át orálisan a teszt-vegyülettel kezeljük. Az állatokat leöljük, majd az ülőidegeket gyorsan eltávolítjuk. A szövetmintákat lemérjük, a szénhidrát-anyagokat vizes forralással extraháljuk; a vízhez belső standardként ismert mennyiségű a-metil-D-mannozidot adunk. A fehérjeanyagokat Somogyi módszerével (J. Biol. Chem. 1956, 41, 367) eltávolítjuk, majd a fehérjementes oldatokat liofilizáljuk. A maradék szénhidrátot Bentley és tsai módszerével (Biochem. Biophys. Rés. Comm. 1963, 11, 14) a megfelelő poli-trimetilszilil-származékká alakítjuk és a maradék szorbit-szintet gáz-folyadék kromatográfiás módszerrel 2,5% SE—52/80— 100 Mesh diatomit C-t tartalmazó (savval előkezelt, majd diklór-metil-szilánnal szilílezett) oszlopon 185 C°on meghatározzuk. Az aldóz-reduktáz gátló hatást oly módon határozzuk meg, hogy a teszt-vegyülettel kezelt patkányok szövetmintáiban mért maradék szorbit-szintet összehasonlítjuk a hatóanyagmentes hordozóval kezelt diabéteszes kontroll patkányokon mért értékekkel. Ez az ún. „5 napos teszt”. b) 6--6 db, sztreptozotocinnal diabéteszessé tett patkányból álló csoport állatainak a teszt-vegyülettel orálisan kétszer adagoljuk be; a két adagolás között 17 óra telik el Az utolsó dózis beadása után 2—4 órával az állatokat leöljük, az ülőidegeket eltávolítjuk és a maradék szorbit-szintet az a) tesztnél megadott módon meghatározzuk. Ez az ún. „2 napos teszt”. Az (1) általános képletű vegyületek számos képviselőjével kapott eredményeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze. A mérésekhez az a) vagy b) tesztet alkalmaztuk. A kapott eredményekből látható, hogy az (I) általános képletű vegyületek erős aldóz-reduktáz enzim gátló hatással rendelkeznek : Táblázat A benï olgyűrű helyettesítése R1 Orális dózis mg/kg %-OS csökkenés* 3,4—Cl2—PhCH2— 10 87 — 2F—4Br—PhCH2— 10 84 — naft-l-il-metil-100 50** 6—Cl propil-100 73** 20 30** 5—F 3,4—Cl2—PhCH2— 10 67 — 2,4—Cl2—PhCH2— 50 90 —nonil-50 42 — 4—Me—PhCH2— 50 52 — cinnamil-50 52 — pentil-50 55 — hexil-50 64 — decil-50 60 5— —MeO— 3,4—Cl2—PhCH2— 10 27 5—Me— 3,4—Cl2—PhCH2— 5 50 — 2F—4J—PhCH2— 10 49 — 3C1—4Br—PhCH2— 10 71 5—Cl 3,4—Cl2—PhCH2— 10 91 7—Cl 3,4—Cl2—PhCH2— 10 96 5—Cl 2F—4Br—PhCH2— 10 91 5—Br 3,4—Cl2—PhCH2— 10 88 7—F 3,4—Cl2—PhCH2— 10 94 — 4Br—PhCH2— 10 47 5F 2F—4Br—PhCH2— 10 91 7 Me 3,4—Cl2—PhCH2— 10 81 — 3—CF3—PhCH2— 10 25 4CI 3,4—Cl2—PhCH2— 10 66 — 2—CN—PhCH2— 35 30 — naft-2-il-metil-50 43 5Br PhCH2— 20 52 — 4CN—PhCH2— 10 31 — 3,4—Cl2—ciannmil— 10 56 — Ph— 60 43 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 11
