182215. lajstromszámú szabadalom • Szarvasmarhatartó telep
3 182215 4 végében trágya-előgyűjtő van kiképezve. Egy további találmányi ismérv szerint a trágya-előgyűjtőnek bemélyített része (fogadótere), és azt a felhajtóúttal ellentétes végén lezáró, a felhajtóút hossztengelyére keresztirányú, a híg trágyafázis szétfolyásának meggátlására szolgáló zárófala van. A fogadótér mintegy havonta a telepen keletkező trágya, valamint annak híg fázisa felszívására elegendő alomszalma vagy/és tőzeg befogadására alkalmas térfogattal van kiképezve. A pihenődomb jó vízvezetőképességű anyagból, például homokból van, és — előnyösen minthogy 20—25 cm magas, betonból készült — lábazati szegély veszi körül, amely az etetőutaktól elválasztja. A pihenődomb a kétoldalt mellette húzódó etetőutak felé mintegy 15—20%-os lejtéssel van kiképezve, és gerincvonala mintegy 0,6—0,7 m magasságban van az etetőutak szintje felett. A pihenődombon — célszerűen a domb gerincvonalának tartományában, egymástól mintegy 5,0 m-es oldaltávolságban — lombos fák vannak telepítve. Egy további találmányi ismérv szerint az etetőasztalok sík, célszerűen vízszintes felületűek, az etetőutak szintje fölé vannak mintegy 15—25 cm-rel kiemelve, és az etetőutak felé eső szélükön — előnyösen mintegy 2—3 cm magas — felfelé nyúló peremmel rendelkeznek. A felhajtóút a pihenő- és etetőtértől kerítéssel van elválasztva, amely az etetőutak folytatásában kapukat tartalmaz. Az etetőasztalok felett tető — előnyösen féltető — húzódik, amelyet oszlopokon álló tartóvázra erősített ponyva alkotja, és a féltetők lejtése kifelé irányul. Célszerű továbbá, ha az etetőutak — hossztengelyükre keresztirányban — a pihenődomb felé lejtéssel —előnyösen mintegy 1,5%-os lejtéssel—vannak kiképezve. Az etetőasztalok külső oldalán takarmánykiosztó kocsi közlekedését szolgáló — célszerűen kifelé lejtő — utak vannak. Az optimális pihenőhely biztosítása mellett a legtakarékosabb területkihasználást eredményezi az a találmányi ismérv, amely szerint az istálló belsejében két hosszirányú, egymással párhuzamos közlekedőút van kialakítva, amelyek mindkét oldalához két-két, az utak hossztengelyére keresztirányú pihenőbox-sor csatlakozik. A belső közlekedőutak és külső etetőutak tolólapos trágyakitoló jármű közlekedését lehetővé tévő — szilárd burkolatúak, előnyösen betonburkolatúak. A pihenőboxok földanyag-aljzatúak, és alomszalmát tartalmaznak. Az istálló fényátbocsátó anyagú ponyvával, előnyösen PVC-ponyvával van lefedve. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a jelen leírás szerinti műszaki megoldással kapcsolatban a „ponyva” fogalmat a lehető legtágabban kell értelmezni, tehát mindenféle műanyag fólia, amely a feladat megoldásához szükséges tulajdonságokkal rendelkezik, „ponyvának” minősítendő. A ponyva egyébként keretek által alkotott vázszerkezetre van erősítve, és a keretek fémcsőből, célszerűen acélcsőből készült rácsos szerkezetek. A ponyva hosszanti alsó részei — a szellőzés biztosítása érdekében — felhajthatóan vannak kialakítva, és az istálló gerincvonalának tartományában a ponyva szellőzőnyílásokat tartalmaz. Az istállónak az etető- és pihenőtérrel ellentétes végén lévő homlokfalában a közlekedőutak vonalába eső ajtók vannak. Végül egy további találmányi ismérv szerint az istálló közlekedőútjai, az etetőutak, valamint a felhajtóút egymásba átmenőén, és az istálló bejárati ajtójától vagy ajtóitól a trágyaelőgyűjtőig lejtéssel vannak kiképezve. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következőkben foglalhatók össze: a találmány szerinti szarvasmarhatartó telep kötetlen tartástechnológia, és könnyűszerkezetes, olcsó építmények alkalmazását teszi lehetővé, egyidejűleg biztosítja a legkorszerűbb termelési és technológiai színvonal fenntartását és a beruházási költségek radikális csökkentését. A telep rendkívül rövid idő alatt megépíthető és üzembe helyezhető. A két közlekedőutas, négy box-soros istállómegoldás optimálisan kielégíti az állatok pihenőhely-szükségletét, a lehető legtakarékosabb helykihasználást eredményezi: egy tehén férőhelyigénye mintegy 3,9 m2, ami a jelenleg ismert hosszanti- és keresztboxos megoldások között kiemelkedően a legkedvezőbb. Több pihenődombos kifutót és trágya-előgyűjtőt is tartalmazó egység nagyobb egységtelepbe illesztése is igen terület-takarékos, pl. egy 800 férőhelyes tehenészeti telep helyigénye a járulékos részekkel és létesítményekkel együtt mindössze 4,6 ha; egy tehénre csupán 58 m2 összes terület jut. A trágyakezelés igen nagy mértékben leegyszerűsödik, a híg és szilárd ürülék kezelésére eddig fordított nagy összegek megtakaríthatók, sőt, a trágyatermelés (szervesanyag-termelés) a növénytermelési költségeket igen kedvezően befolyásolhatja. A találmány állategészségügyi szempontból is előnyös: nem kerül sok állat egy fedél alá: egységenként legfeljebb száz-száz. Ez a csoportnagyság tenyésztés és termelés szempontjából is kedvező, a csoportok könnyen áttekinthetők, és az állategyedek a termelésük szerint csoportosíthatók. A zárt teleprendszeren belül viszonylag elkülönített egységek, különösen az elszaporodott kórokozók elleni védelemben előnyösek, elsősorban azért, mert a telepen belül lehetőség van az egyes állatcsoportok elkülönített kezelésére. A fertőtlenítés egyszerűen végrehajtható. A tetőszerkezet könnyű szerelhetősége lehetővé teszi a napfény baktériumölő hatásának kihasználását is. A rendkívül alacsony kivitelezési költség azt is lehetővé teszi, hogy 600—800 férőhelyre számítva egy db 100 férőhelyes ún. pihentető istállót iktassunk a telepbe, az állategészségügyi problémák megoldása érdekében. Az etetés és trágyakezelés maximálisan gépesíthető. Mindezen tényezők eredményeként minimális beruházási költséggel korszerű, gazdaságosan üzemeltethető, optimális termelési eredményeket szolgáltató tehenészeti telepek létesíthetők. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a szarvasmarhatartó-telep egy előnyös kiviteli példáját, valamint egy tehenészeti telepet tartalmaznak. A rajzokon az 1. ábra perspektivikus nézetben mutatja a találmány szerinti marhatartótelep egy kiviteli példáját; a 2. ábra az 1. ábra szerinti telep vázlatos felülnézetben látható, a ponyvafedés eltávolításával; a 3. ábra az 1. ábra szerinti A—A vonal mentén vett metszet; a 4. ábrán egy olyan tehenészetitelep látható felülnézetben, amelynek az 1—3. ábrák szerinti részegységei vannak. Amint az 1. és 2. ábrán látható, a jelen kiviteli példa szerint 100 férőhelyes szarvasmarhatartó-telepnek egészében 1 hivatkozási számmal jelölt fedett pihenőboxos istállója; ehhez csatlakozó külső 2 etető- és pihenőtere, valamint ennek folytatásában elhelyezkedő 3 felhajtóútja és 4 trágyaelőgyűjtője van. Ez a komplett egység biztosítja a legegyszerűbb tartástechnológiai megoldást, és az állatok biológiai igényeinek (természetszerű tartás) optimális kielégítését. A 2. ábrán jól látható, hogy az egész telep a hosszanti elrendezés elvén épül fel; a telep hossztengelyét X hivatkozási betűvel jelöltük, amely tulajdonképpen a létesítmény szimmetriatengelye. A fedett pihenőboxos 1 istálló egymástól a távközzel elhelyezett 5 keretek által alkotott vázszerkezetből, és a vázszerkezeten rögzített, fényátbocsátó anyagú 6 ponyvából áll. Az épület 7 homlokfalában egy-egy 8 ajtó van. Az a távköz pl. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
