182215. lajstromszámú szabadalom • Szarvasmarhatartó telep
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS ÓD 182215 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY lg! Bejelentés napja: (22) 1980. X. 15. (21) (2504/80) Nemzetközi osztályozás: (5l) NSZO3 A 01 K 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: (41) (42) 1983. III. 28. Megjelent: (45) 1986. Vili. 31. \ SzsbafUI'ní Tár N|>‘>»»J~(AAJD0N> JyS Feltalálók: Szabadalmas: (72) Kiss József, tsz-elnök, Kémes, 60%, (73) „Közös út” MGTSZ, Kémes Lehotai István, technikus, Szeged, 20%, Dobó László, statikus ép. mérnök, Szeged, 20% (54) Szarvasmarhatartó telep 1 A találmány szarvasmarhatartó telepre, különösen tehenészeti telepre vonatkozik, amelynek fedett, közlekedőutat vagy -utakat tartalmazó istállója van. A szarvasmarha-tenyésztésnek világszerte növekszik a jelentősége. A szarvasmarha-tartásra (kötött tartástechnológiák) általában fedett, belső etetőteres, gyakran fütött épületek szolgálnak, amelyek hagyományos tégla- illetve vasbetonanyagú, illetve faszerkezetű létesítmények. Az előbbiek túlságosan drágák, az utóbbiak viszont szerkezetileg bonyolultak, az építésnek nagy az élőmunkaigénye, nehezen fertőtleníthetők, és nagy a faanyag-igényük. Ugyanakkor az egy fedél alatt elhelyezett nagytömegű szarvasmarha állategészségügyi problémákat jelent. A technológia gépesítettsége, illetve gépesíthetősége nem mindig megfelelő. Ismeretesek olyan szarvasmarhatartó telepek, amelyek fedett közlekedőutakat, pihenőboxos istállókat, külső etető- és pihenőtereket, etetőasztalokat, valamint trágyagyűjtő tereket tartalmaznak. Ilyen telepeket ismertet pl. Bergmann „A szabadtartásos szarvasmarhatenyésztő telep ésszerű építési típusai” című; Astori: „Űj irányzatok a szarvasmarhatartás területén”; Dr. Catvas K.: „Könnyű épületek fejőstehenek és növendékmarhák istállózására” c. könyvében. Ezek a megoldások azonban nem felelnek meg a modern technológiai követelményeknek; gépek alkalmazását csak korlátozott mértékben teszik lehetővé, és túlságosan nagy az élőmunka-igényük. A találmány feladata, hogy olyan szarvasmarhatartó telepet szolgáltasson, amelynek beruházási költségei alacsonyak, ugyanakkor messzemenően kielégíti az állategészség-2 ügyi követelményeket, és gazdaságos tartástechnológia alkalmazását teszi lehetővé. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a szarvasmarhák élettani sajátosságai lehetővé teszik a fűtést nem 5 igénylő tartástechnológiák maximális termelési eredményeket biztosító alkalmazását, amennyiben a szarvasmarhatartó telep egységeit megfelelően alakítjuk ki, illetve célszerűen rendeljük egymáshoz. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy ameny- 10 nyiben az istállók lefedőszerkezeteként fényátbocsátó ponyva- vagy fóliaanyagot alkalmazunk, nemcsak minimálisra szoríthatjuk az építési költségeket, hanem egyrészt feleslegessé teszi a belső terek nappali mesterséges megvilágítását, másrészt téli időszakban érvényesül a növényházi hatás, 15 amennyiben hidegebb napsütéses téli napokon a ponyva hőtechnikai tulajdonságai kedvezően érvényesülnek az optimális 10—15 °C hőmérséklet biztosításában; és végül a ponyva alsó részének kétoldali feltekercselésével nyári időszakban megfelelő szellőzés biztosítható. 20 E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan szarvasmarhatartó telep, különösen tehenészeti telep segítségével oldottuk meg, amelynek fedett közlekedőutat vagy -utakat tartalmazó pihenőboxos istállója van, és amelyre az jellemző, hogy az istállóhoz külső etető- 25 és pihenőtér csatlakozik, amelynek pihenődombja, a pihenődombtól kétoldalt pedig etetőasztalai vannak; a pihenődomb és az etetőasztalok között etetőutak húzódnak, amelyek az istálló közlekedőútja vagy -útjai folytatásába esnek; a külső etetőutak pedig a pihenődomb után felhajtóútba 30 torkollnak, amely felhajtóútnak a pihenődombbal ellentétes 182215 1
