182187. lajstromszámú szabadalom • Fémlemez kötőelem, elsősorban védőérintkezős csatlakozóaljzatok védőérintkezőinek, valamint egyéb villamos szerelési anyagok alkatrészeinek rögzítésére

182.187 A találmány tárgya fémlemez kötőelem, elsősorban védőérintkezős csatlakozd aljzatok védőérintkezőinek, valamint egyéb villamosszerelési anyagok alkatrészeinek és burkolatának rögzítésére. ■! Ismeretes, hogy a földelt dugaszoló aljzatok földelőérintkezőit általában belső menetes, csőszegecsként kiképzett anyával rögzítik, a­­jnely elfordulás ellen megfelelő geometriai kialakítással biztosított. Anyaga - a megfelelő megmunkálhatóság érdekében - sárgaréz, amely kifogás­talan szegecselést tesz lehetővé. Ez a hagyományosnak tekinthető megoldás magas előállítási költsé­gei mellett munkaigényes, a földelőérintkező merevsége szempontjából pe­dig kedvezőtlen, A szegecsanya elhelyezhetőség miatt jelentősen gyengi­­teni kell a keresztmetszetet, ami az anyagkezelés, raktározás, valamint a galvanizálás! műveletek során megengedhetetlen torzulásokhoz vezet. A gal­­vanizálási művelet során fennáll az a reális veszély, hogy a földelőérint­kezők a felfogó furatokon keresztül láncszerűen összefűződnek és a galván dobban saját súlyúktól deformálódnak. Ismeretes továbbá olyan műszaki megoldás is, ahol az aljzatok föl­delőérintkezőinek talplemezén, valamint magán az aljzaton is két köralaku ill. hengeres nyilást alakítunk ki és ezen nyílásokon átnyúló csavarok se­gítségével rögzítjük a földelőérintkezőt, mégpedig az aljzat ellentétes oldalán elrendezett menetes fémléchez. Ez a kialakítás - amely többnyire porcelán anyagú aljzathoz hasz­nálatos - azon túlmenően, hogy a két viszonylag nagy átmérőjű nyílás a keresztmetszetet nagymértékben legyengíti, s ezért ezt az alkatrészt ir­reálisan vastag lemezből szükséges előállítani - azt a hátrányt is hor­dozza, hogy kialakítása nagy műszaki ráfordítást igényel, indokolatlanul. Teljesen felesleges pl. a költséges csavarokból és menetes alkat­részből álló oldható kötést ott alkalmazni, ahol az oldásra soha nincs szükség és a csavarmenettel történő rögzités egyetlen alkalommal történik, de a szerelvény teljes élettartama alatt fennáll. Meg kell említenünk azt a hátrányt is, hogy fennáll a csavarok kilazulásának lehetősége is, ugyan­is pont ez az alkatrész /a védőérintkező fegyverzete.-' van csavarra rögzít­ve, amely az egész dugaszolóaljzatban egyedül van a dugasz ki- ill. bedu­­gásáhoZ a rugalmas alakváltozásból eredő mechanikus igénybevételnek kité­ve. Más fejlesztési tendenciát képvisel a 4.113-341 sz. USA szabadal­mi leírásban ismertetett műszaki megoldás. Itt fellelhető egy olyan törekvés, hogy a villamos vezetékek egy­mással történő összekötésénél villás, felhajlitott lemezből készített fü­let alkalmazzanak. E megoldásnál a felhajlitott lemezfül rugalmas, vagy quasi rugalmas alakváltozását használják ki bizonyos oldható, mechanikus kapcsolatok létrehozatalára. Az említett szabadalom létrehozói azonban nem ismerték fel azt a lehetőséget, amely a villamos összeköttetéseket létesítő eszközöknél a'lemezfülek maradandó alakváltozásainak felhaszná­lásában rejlik. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan fémlemez kötő­elemet hozzunk létre elsősorban védőérintkezős csatlakozó aljzatok védő­­éritnkezőinek, valamint egyéb villamosszerelési anyagok alkotórészeinek rögzítésére, csatlakozó talprésszel, ahhoz illeszkedő védőérintkezővel, továbbá tájoló- és rögzítő fülekkel, amely az előzőekben ismertetett ki­alakítások hátrányaival nem rendelkezik, e lemez maradandó alakváltozását használja ki a kötés létrehozatalára és a jelenleg ismert megoldásokhoz tartozó számos szerelvény, illetve alkatrész elhagyását - amelyek szüksé­gességét a jelenlegi műszaki előítéletet szükségesnek tartja - lehetővé teszi, igy a rögzités minimális műszaki ráfordítással és maximális bizton­sággal megoldható. A kitűzött célnak a találmány értelmében olyan kötőelemmel teszünk 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom