182181. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Ó-ciano-3- (4-halogén-fenoxi)benzil-2- (4-klór-fenil)- izovalerát sztereoizomerek előállítására és az ezeket tartalmazó készítmények
182.181 Bázikus katalizátorok lehetnek például nitrogén-tartalmú bázisok, Tigyraint ammónia, hidrazin, metilamin, etilamin, n-propilamin, izopropilamin, n-butilamin, dimetilamin, dietilamin, di-n-propilamin, di-n-butilamin, trimetilamin, trietilamin, cikiohexilamin, etiléndiarain, etanolamin, pirrolidin, piperidin, morfolin, anilin, 1-naftilamin, piridin, kinolin, 1,5-diazabiciklo /~4,3,oJ -non-5-en stb., továbbá foszfortartalmu bázisok, úgymint trifenilfoszfin, tri-n-butilfoszfin stb., kvatemer ammóniumhidroxidok, úgymint tetrametil-ammóniujmhidroxld, tetra-n-butil-ammóniumhidroxid stb., fém-tartalmu bázisok, úgymint nátriumhidroxid, káliumhidroxid, nátriumkarbonát, nátriumeianid, nátriummetilát, nátriumhidrid, nátriumamid, talkum, bentonit stb., bázikus ioncserélő gyanták és hasonlók. Előnyösen alkalmazható katalizátorok az ammónia és a trietilamin. A katalizátornak a kiindulási észterhez viszonyított aránya 0,001 mól% és 100 mól% határok között,.előnyösen 1 mól% és 100 mól% határok között szabadon változtatható, ha a katalizátor egy gyenge bázis, például egy nitrogén-tartalmú vagy foszfor-tartalmú bázis stb. Erős bázisok, úgymint kvaterner ammóniumhidroxid, nátriumhidroxid, káliumhidroxid, nátriumhidrid stb. esetén előnyös, ha a katalizátort nem nagyobb, mint lo mól% mennyiségben alkalmazzuk azért, hogy megelőzzük a katalizátor jelentősebb mennyiségének elbomlását. A kristályosítási hőmérsékletnek elméletileg az Y-izomer olvadáspontjánál alacsonyabbnak kell lennie, de a jelen találmány szerinti eljárást általában az olvadágpontná^körülbelül 2o °C-szal alacsonyabb hőmérsékleten, előnyösen -5o 0 és 0 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A szóban forgó vegyületek előállítását célző jelen találmány szerinti eljárást az alábbi példákban részletesen ismertetjük, melyek a találmány további magyarázatául szolgálnak, és nem korlátozzák annak oltalmi körét. A példákban az X-izomernek az Y-izomerhez viszonyított arányát jelző adatokat gázkromatográfiás analízissel nyertük. 1. példa 7oo mg "racemát" p-fluorésztert (olyan I képletü vegyület, ahol X jelentése fluoratom) hexánban oldunk, és az oldatot egy szilikagél oszlopon (Lobor Column, Size B, Lichroprep Si to; Merck Co. egy terméke) abszorbeáljuk, majd hexán és etilacetát 00:1 tórfogatarányu elegyével élűéi juk. Az eluátumban az X-izomer és az Y-izomer arányát gázkromatográfiás eljárással határozzuk meg. Azokat a frakciókat (Y-izomer), melyek a gázkromatográfiás analízis folyamán később eluálódnak, egyesitjük és koncentráljuk, miáltal l6o mg Y-izomert nyerünk. Az Y-izomert hűtőszekrényben tárolva (0 C-on) kristályos anyag válik ki, melynek olvadáspontja 36-39 °C, 2. példa Az 1. példában leirt eljárással a "racemát" p-klórésztertől (olyan I képletü vegyület, ahol X jelentése klőratom) az Y-izomert kromatográfiás módszer alkalmazásával elkülönítjük. Olvadáspont: 32-35 °C. 3. példa Az 1. példában leirt eljárással a "racemát" p-brómésztertől (olyan I képletü vegyület, ahol X jelentése brómatom) az Y-izomert kromatográfiás módszer alkalmazásával elkülönítjük. 5
