182164. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolin származékok előállítására

182.!64 oldatot kapunk, akkor a savaddiciós vegyületeket adott esetben előzétes kicsapószerrel történő koncentrálással választjuk ki. Kicsapószerként az a/ eljárásváltozatnál használt oldószereket használhatjuk. A savaddiciós termékek nagyfokú tisztításnál is gyakran nyúlós olaj vagy amorf üvegszerü termékek forrnájában,csapódnak ki. Az amorf termékeket 40-80 °C-ra történő melegítéssel szer­ves oldószer alkalmazásával kristályosíthatjuk ki. A kristályo­sítást elősegítő oldószerként különösen az alkilrészben 1-4 szénatomot tartalmazó ecetsavas alkilésztereket, pl. ecetsavas metilésztert, etilésztert, n-butilésztert, valamint rövid szén­­láncu dialkilketonokat, pl. acetont? metil-etilketont? rövid­­szénláncu dialkilétereket, pl. dietilétert, diizopropxlétert, vagy di-n-butilétertj valamint acetonitrilt, nitrometánt és né­hány esetben rövidszenláncu alkoholokat, pl. metanolt, etanolt, izopropanolt vagy n-butanolt használhatunk. A savaddiciós termékeket megfelelő oldószerben bázissal történő kezeléssel deprotonálhatjuk az I általános képlete, ve­­gyületekké. Bázisként például a szervetlen hidroxidok, pl. lí­tium-, nátrium-, kálium-, kalcium- vagy bárium-hidroxid, karbo­nátok vagy hidrogénkarbonátok, pl. nátriumkarbonát, káliumkar­bonát, nátrium- vagy kálium-hidrogénkarbonát, az ammónia és az aminok, pl. trietilamin, diciklohexilamin, piperidin, metil-di­­ciklohexilamin oldatai jöhetnek szóba. Vizes közegben az I általános képletü szabad bázikuS ve­­gyületek nehezen oldható formában válnak ki és szűréssel, szer­ves oldószerrel, pl. ecetsavetilészterrel történő extrahálás­sal választhatók el és izolálhatok. Szerves reakcióközegként különösen 1-4 szénatomos alkoholok, előnyösen metanol és eta­­nol, valamint ecetészter, dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán, dietilénglikol, dimetiléter, dimetilforma mid, stb. használha­tók. Az I általános képletü vegyületek spontán keletkeznek. A reakciót -35 ós 100 °C, előnyösen 0 és 60 °C között végezzük. Amennyiben vízzel elegyedő szerves oldószert használunk, u^y adott esetben a reakcióelegy ezt megelőző koncentrálása után az I általános képletü szabad bázisok viz hozzáadására csapód­nak ki. Vizzel nem elegyedő oldószer alkalmazása esetén a reak­ció után a reakcióelegyet vizzel mossuk és a szerves'oldószert adott esetben előzetes szárítás után elpárologtatjuk. Ha az I általános képletü vegyületeket, ahol r6 és/vagy 5? hidrogénatomot jelent, legalább 1 mól elég erős bázissal ke­zeljük, akkor a szulfonamid-csoport deprotonálódása közben XVH általános képletü sókat kapunk - ahol A jelentése alkáli- vagy alkáliföldfém kationja és R^ -R^, valamint Y jelentése a fenti, és R jelentése R vagy R -tel egyenlő. Bázisként alkáli- és alkáliföld-férnek hidroxidjait, pl. nátrium- és kálium-hidroxidot, alkáli- és alkáliföld-fémalkoho­­látokat, nátriummetilátot és nátriumetilátot, nátriumhidridet, nátriummetilszulfinilmetidet, stb. használhatunk. Oldószerként vizet vagy poláris szerves oldószereket? pl. metanolt, etanolt, izopropanolt, n-butanolt, dimetilformamidot, dimetilszulfoxi­­dot, dxetilénglikolt, dimetilétert vagy acetonitrilt alkalma­zunk. 1 mól H-A általános képletü sav hozzáadása után az I álta­lános képletü vegyületeket kapjuk vissza és savként ammóniumsó­­kat is alkalmazhatunk. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom