182147. lajstromszámú szabadalom • Eljárás természetes eredetű szerves anyagok oxidatív előkezelésére
182.147 A találmány tárgya természetes eredetű szerves anyagoknak., Így az énanyagoknak és/vagy növényi eredetű ipari melléktermékeknek, hulladékanyagoknak levegőztetett 3zuazpenzióban katalitikus oxidativ előkezeléssel végzett részleges lebontására szolgáló eljárás. A különféle szénanyagok, főként a barnaszenek a fűtőanyagként való felhasználásuk mellett igen hasznos alapanyagokként szolgálhatnak különböző értékes veçyi termékek előállításához és ily módon gyakran sokkal gazdaságosabb a felhasználásuk, mintha elégetésre kerülnének. Hasonlóképen e^yes növényi eredetű ipari melléktermékek is értékesíthetők elegetés, vagy valamilyen hasznos termékké való átalakítás révén, bar igen gyakran hulladékanyagokként kezelve inkább gondot okoznak. Mint további értékes termékek előállításához kiindulási anyagokat tekintve, megállapítható a az énanyagokról és egyes növényi eredetű ipari melléktermékekről, hogy azok a biológiai keletkezésük folyamatai során olyan szerves formákká alakultak, melyeknek a szerkezeti felépítésében a nagy molekulasulyu szerves vegyületek dominálnak. I^y például a barnaszénben az ős szerves anyag aerób és anaerob folyamatok következtében humínsavvá és huminitekké alakult át. Ezeknek az anyagoknak a kémiai tulajdonságait a funkciós csoportok milyensége és a sulyegysé^re eső mennyisége határozza meg. így a barnaszén vagy egyéb szénféleségek huminsavában hidroxil, karbonil, amin és nitrit csoportok lehetnek a fenantrénvázas vegyületekhez kötve. Az öszszefoglaló huminit név a különféle molekulasulyu huminanyagokat fedi, melyek például a barnaszenek szerves anyagának a főtömegét alkotják. A barnaszénnek kémiai alapanyagként! hasznosíthatósága elsősorban az alkálioldható huminsavtartalmától függ, melynek az. átlagosnak tekinthető molekulasúlya 1300 körüli. A- zonban a barnaszénnek az ennél nagyobb molekulasulyu frakciói is, igy például a metahuminsav, mely perkötésekkel kapcsolódó monomerek meghatározhatatlan számú polimer je, ugyancsak alkálioldhatókká tehetők egy oxidativ kezelés után, amikor is a perkötések felszakadnak és karboxil-, valamint hidroxil-gyökök alakulnak ki. Mivel például a borsodi barnaszenek huminittartalma kb. 90 %-ot tesz ki, ennek a minél gazdaságosabb módon történő oxidációjával nagy mennyiségben lehetné olcsó huminsavat előállítani, amely azután akár mezőgazdasági, akár ipari célokba» igy például furóiszap kondicionálására, akkumulátoroknál a hideginditó kapacitás növelésére, stb., egyaránt jól hasznosítható. Hasonló a helyzet a növényi eredetű ipari melléktermékeknél, hulladékanyagoknál is, ahol részleges oxidativ lebontás révén szintén lecsökkent kondenzációs fokú, több funkciós csoportot tartalmazó anyagok jönnek létre, amelyeket azután szinten jól lehet hasznosítani, elsősorban mezőgazdasági célokra. Az már régebbről ismert veit, hogy ha a szénanyagokat oxidálták, megnőtt a humínsavtartalmuk. Az oxidáció kivitelezésére általában salétromsavas kezelést használnak, amint azt például a 152.603 számú magyar szabadalmi leirás ismerteti, melynek értelmében a légszáraz szénanya^ot tömény salétromsavval oxidálják, majd vizzel extrahálják es alkáliéval semlegesítik. Ezeknek az ismert eljárásoknak azonban nagy hátrányuk az, hogy egyrészt igen drágák, mert a salétromsav jelentős része nitrogénoxidokka redukálódva elvész, másrészt pedig az erősen hőfejlesztő reakció igen nehezen tartható kézben. Ezért célul tüztük ki, hogy a természetes eredetű szerves 2
