182144. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hipikoleszrterémiás hatású vegyületek előállítására fermentációs úton

182.144 tatva mindegy 1 suly% és 6 suly& között változhat. A fermentá­láshoz nifcrogénforrásként általában sokféle fehérjeszerü anya­got használhatunk. Az alkalmazható nitrogénforrások közé tartoz­nak például az élesztőhidrolizátumok, természetes élesztő, szó­jababliszt, gyapotmagliszt, kazeinhidrolizátumok, kukoricalek­vár vagy a paradicsompüré. A nitrogénforrást vagy -forrásokat - külön-külön vagy egymással alkotott keverékeik formájában - a vizes táptalaj súlyára vonatkoztatva mintegy 0,2 suly% és 6 suly% közötti mennyiségben használjuk. A tápközeghez hozzáadható szervetlen sók közé olyan, szo­kásosan alkalmazott sók tartoznak, amelyek^képesek például nát­rium-, kálium-, ammónium-, kalcium-, foszfát-, szulfát-, klorid- és karbonátionokát biztositani. A tapközeg tartalmazhat olyan nyomelemeket is, mint a kobalt, mangán, vas és a magnézium. Szakember számára érthető, hogy a kiviteli példákban is­mertetett különböző tápközegek csupán illusztratív jellegűek az alkalmazható igen sokfele tapközeg vonatkozásában. A találmány szerinti uj vegyületek fermentativ előállításához a különböző tápközegekben szénforráéként dextrózt, dextrint, zabdarát, zab­lisztet, melaszt, citrátot, szójababot, olajat, glicerint, mé­lát aextr akt umot, tőkehalmájolajat, keményítőt, etanolt, natri­­um-aszkorbátot, fügét és sertészsírból préselt olajat használ­tunk. Hitrogénf orr ás ként ugyanakkor peptonizált tej, autolizált élesztő-ribonukleinsav, paradicsompüré, kazein, természetes é­­lesztő, földimogyoróliszt, oldható szeszgyártási maradék, kuko­ricalekvár, szójababliszt, kukoricaliszt, NZ-amin kazein enzi­­matikus hidrolizátuma, a Kraft Foods Inc., /Sheffield Products Division, Box 398, Memphis. Tennesee 38101/ cég készítménye.', marhahus-extraktum, aszparagin, gyapotmagliszt és ammónium-Szul­­fát került felhasználásra. Főbb ionos komponensként kalcium-kar­bonátot, kálium-dihidrogén-foszfátot, magnézium-szulfát-hepta­­hidrátot és nátriu-kloxidot, kisebb mennyiségekben kalcium-klo­­rid-hexahidrátot, valamint nyomnyi mennyiségben vasat, mangánt, molibdént, bórt es rezet használtunk. A találmány értelmében végrehajtott fermentálást 20°C és 37°C közötti hőmérsékleten végezhetjük, optimális eredmények biztosítása céljából azonban előnyösen 22°C és 30°C közötti hő­mérsékleten dolgozunk. Az Aspergillus terreus tenyészet növeke­désére és igy a találmány szerinti uj vegyületek előállítására alkalmas táptalaj pH-ja 6,0 és 3,0 között változhat. Bár az említett uj vegyületek előállíthat ók mind felüle­ti, mind merített tenyésztéssel, az utóbbi előnyösebbnek bizo­nyul. Kisméretű fermentálást egyszerűen úgy hajthatunk végre, hogy alkalmas tápközeget beoltunk Aspergillus-tenyészettel, majd a tulajdonképpeni fermentálásra szolgáló közegbe való jut­tatás után a fermentációt végbemenni hagyjuk 28°C körüli állan­dó hőmérsékleten rázatóberendezésben néhány napon belül. A fermentálást tehát sterilizált tápközegben egy vagy több lépésben kapott oltótenyészettel inditiuk meg. Az oltóte­­n^észet előállításához használt tápközeg szén- és nitrogénfor­rások bármely alkalmas kombinációja lehet. Az oltótenyészetet tartalmazó lombikot állandó hőmérsékletű klimakamrában 28°C kö­rüli hőmérsékleten 2 napon át vagy pedig kielégítő mértékű nö­vekedés eléréséig rázatjuk, majd az Így kapott tenyészet egy ré­szét használjuk fel oltóanyagként egy második oltótenyésztésben vagy pedig a tulajdonképpeni termelő fermentálásban. Ha közben­ső oltótenyésztést vagy -tenyésztéseket hajtunk végre, akkor 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom