182143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4,5-trihidroxi-piperidin-származékok előállítására
1 182.143 2 e hatóanyagok bármilyen szokásos, kereskedelmi for galomban levő vagy különleges összetételű takarmánnyal; előnyösen az állatok kiegyensúlyozott táplálásához szükséges energiahordozó anyagokat, fehérjéket, vitaminokat és ásványi sókat tartalmazó takarmányokat alkalmazunk. A takarmány állhat például növényi anyagokból, mint olajpogácsa-darából, gabona-darából, gabona-melléktermékekből, tartalmazhat azonban szénát, erjesztett tápanyagokat, répát vagy más takarmánynövényt, állhat továbbá állati anyagokból, mint hús- és haltermékekből, csontlisztből, tartalmazhat zsírokat és vitaminokat, például A-, D-, E-, K-vitamint és B-vitamin-komplexet, valamint különleges fehéijeforrásokat, például élesztőt, bizonyos aminosavakat, ásványi sókat, nyomelemeket, például foszfort, vasat, cinket, mangánt, rezet, kobaltot, jódot stb. A premixek körülbelül előnyösen körülbelül 0,1 50 súly%, különösen 0,5 5,0 súly% találmány szerinti hatóanyagot tartalmazhatnak tetszőleges emészthető vivőanyag és/vagy ásványi sók, például szénsavas takarmánymész kíséretében. Az ilyen premixek a szokásos keverési eljárásokkal állíthatók elő. A keveréktakarmányok előnyösen 0,001-5,0 súly%, különösen 0,02-2,0 súly% mennyiségben tartalmazhatják a találmány szerinti hatóanyagokat, a keveréktakarmányok szokásos komponensei, például gabona-dara vagy gabona-melléktermékek, olajpogácsa-dara, állati fehétje, ásványi sók, nyomelemek és vitaminok kíséretében. Az ilyen keveréktakarmányok is a szokásos keverési módszerekkel állíthatók elő. A premixekben és a keveréktakarmányokban a hatóanyagok adott esetben valamely alkalmas felület-bevonó anyaggal védhetők a levegő, fény és/vagy nedvesség káros behatásával szemben. Példaképpen megadjuk egy a találmány szerinti hatóanyagok egyikét tartalmazó, szárnyas állatok táplálására szolgáló kész keveréktakarmány összetételét: 200 g búza, 340 g kukorica, 360,3 g szójadara, 60 g marha faggyú, 15 g dikalcium-foszfát, 10 g kalcium-karbonát, 4 g jódozott konyhasó, 7,5 g vitamin-ásványisó-keverék és 3,2 g hatóanyag-premix; ezeknek az anyagoknak a gondos összekeverése útján 1 kg takarmányt kapunk. A fenti keveréktakarmányban alkalmazott vitamin-ásványisó-keverék a következő anyagokból áll: 6000 NE A-vitamin, 1000 NE D3-vitamin, 10 mg E-vitamin, 1 mg K3-vitamin, 3 mg riboflavin, 2 mg piridoxin, 20 mgB! j-vitamin, 5 mg kalcium-pantotenát, 30 mg nikotinsav, 200 mg kolin-klorid, 200 g mangán-szulfát-monohidrát, 140 mg cink-szulfát-heptahidrát, 100 mg vas(II)-szulfát-heptahidrát és 20 mg réz(II)-szulfát-pentahidrát. A fenti keveréktakarmányban szereplő hatóanyagpremix a kívánt mennyiségű, például 1600 mg találmány szerinti hatóanyag mellett 1 g DL-metionint, valamint a keverék súlyát 3,2 g-ra kiegészítő mennyiségű szójalisztet tartalmaz. Az (I) általános képletű hatóanyagok valamelyikét tartalmazó sertés-keveréktakarmány összetétele például a következő lehet: 630 g gabonadara-takarmány (összetétele: 200 g kukoricadara, 160 g árpadara, 150 g zabdara és 130 g búzadara), 80 g halliszt, 60 g szójadara, 58,8 g tápiókaliszt, 38 g sörélesztő, 50 g vitamin-ásványisó-keverék sertések részére (összetétele például megegyezik a csirke-takarmányban alkalmazottal), 30 g lenmagpogácsa-liszt, 30 g kukorica-csiriz, 10 g szójaolaj, 10 g melasz és 2 g hatóanyag-premix (összetétele például megegyezik a cshketakarmányban alkalmazott premixével); a fenti anyagok gondos összekeverése útján 1 kg takarmányt kapunk. A fent példaként megadott takarmánykeverékek elsősorban csirkék, illetőleg sertések nevelésére, illetőleg hizlalására szolgálnak, ugyanilyen vagy hasonló összetételben alkalmazhatók azonban más állatok nevelésére vagy hizlalására is. A találmány szerinti inhibitorok cgymagukban vagy különböző (I) általános képletű inhibitor keveréke alakjában alkalmazhatók. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek enzim-inhibitor aktivitását in vitro az alább ismertetett szacharáz-inhibiciós kísérlettel határozhatjuk meg; e kísérletben a szolubilizált intesztinális diszacharidáz-komplexnek a találmány szerinti in hibitor jelenlétében mutatott aktivitását az inhibitor távollétében mutatott aktivitásával (úgynevezett 100%-érték) való összehasonlítás alapján határozzuk meg. Az inhibiciós kísérlet specifítását meghatározó szubsztrátumként gyakorlatilag glükózmentes szacharózt (glükóz < 100 ppm) alkalmazunk; az enzim-akti vitás meghatározása a felszabadított glükóz (glükóz-dehidrogenáz és nikotinamid-adenin-dinukleotid mint kofaktor által) spektrofotometriás meghatározásán alapul. A kísérletben szacharáz-inhibitor-egységként (SIE) azt az inhibitor-aktivitást tekintjük, amely egy meghatározott kísérleti rendszerben az adott szacha rolitikus aktivitást egy szacharáz-egységge! (szacharázegység=SE) csökkenti; a szachaTáz-cgységen az az en zim-aktivitás értendő, amely adott kísérleti körülmények között percenként 1 mikromól szacharózt hasít és ezáltal 1 mikromól glükózt és 1 mikromól fruk tózt szabadít fel; a kísérletben a felszabadított glükóz mennyiségét mérjük, míg a felszabadított fruktóz nem kerül meghatározásra. A kísérletben alkalmazott intesztinális diszacharidáz-komplexet sertés-vékonybél nyálkahártyából nyerjük tripszines emésztés, 66%-os etanolból -20 C hőmérsékleten történő leválasztás, a csapadék 100 mmól 7,0 pH-értékű foszfát-pufferben való oldása és ugyanilyen pufferrel szembeni dialízis útján. A kísérletben 10 pl próba-oldatot alkalmazunk, amelyet úgy állítunk össze, hogy az extinkció legalább 10%-kal, de legfeljebb 25%-kal legyen az említett 100%-érték alatt; ehhez a próba-oldathoz 100 pl 0,1 mól 6,25 pH-értékű maleinát-pufferrel készített intesztinális diszacharidáz-komplexet adunk és az elegyet 37 °C hőmérsékleten 10 percig előinkubáljuk. Az említett diszacharidáz-komplex-oldatot 0,1 SE/ml aktivitásra állítjuk be hozzáadás előtt. Ezután 100 ml 0,1 mólos szacharóz-oldat („SERVA 35579” szacharózt alkalmazunk erre a célra) hozzáadásával megindítjuk a szacharolitikus reakciót, majd 20 percig inkubáltatjuk az elegyet 27 °C hőmérsékleten és ezután az inkubációt 1 ml gjükóz-dehidrogenáz-reagens hozzáadásával megállítjuk. A glükóz-dehidrogenáz-reagenst 1 üveg „Merck 14053” glükóz-dehidrogenáz-mutarotáz liofilizált elegyből és 331,7 mg béta-nikotinamid-adenin-dinukleotidból (szabad sav, „Boehringer”, I tisztasági fok) 250 ml 0,5 mólos, 7,6 pH-értékű trisz-pufferoldatban való oldás útján állítjuk elő. A glükóz kimutatása céljából az elegyet 37 °C hőmérsékleten 30 percig in-5 10 '■5 ?0 25 30 35 40 45 50 55 60 6
