182132. lajstromszámú szabadalom • Forgócsúcs esztergákhoz
182.132 A találmány tárgya esztergákkal kapcsolatban alkalmazható forgócsucs, amelynél a forgórész az állorészhez képest gördülőcsapágyakkal van ágyazva. • A forgócsucsok legrégebbi változatai siklócsapágyasak voltak, Ezek a forgócsucsok azonban nagyméretűek, nehezek, a karbantartás szempontjából igényesek voltak és nem utolsó 'sorban előállítási áruk is magas volt. A forgócsucsok fejlődése során kialakult az úgynevezett SKF rendszer. Ezeknél a forgócsucsoknál az állórész lényegében a fejrészből és az ennek folytatását képező szárból áll. Mind a fejréezben, mind a szárban üreg van a forgórész befogadására, A szár külső része kupfelületü, amely a szokásos szabványos kúpoknak felel meg, például Morse-kup. A forgórész az állórészhez képest a fejrésznél rendszerint egy kupgörgős és egy tárcsás csapágy révén van ágyazva, mig a forgórésznek az állórész szárában helyet foglaló toldata végénél önbeálló golyóscsapágyakat vagy tügörgős csapágyat alkalmaznak. Ily módon a forgórész az állórészhez képest lényegében az állórész végeinél van ágyazva és e csapágyak révén megtámasztva. A fejrész nyitott homlokrészénél, valamint az állórész szárának végénél általában menetes fedeleket alkalmaznak. Az eddigiekben vázolt szerkezeti felépitésü ismert forgócsucsok előállítási költsége igen magas, mert az állórész es a forgórész eltérő helyein kell a csapágyak befogadására szolgáló helyeket úgy megmunkálni, hogy azok egymással, valamint az állórész szárának külső kupfelületével koaxiálisak legyenek. A különféle csapágyak részére külön vállak szükségesek, igy ezek kialakítása, megmunkálása nagyon igényes és ennek megfelelően költséges technológiát tesz szükségessé. Ismertek még az úgynevezett gombacsucsok, amelyeknél a csúcs és a fejrész egy darabot képez. Az ilyen csúcsoknál az összes csapágy a fejrész üregében van, ami értelemszerűen a csúcs üregét is képezi, legalább részben. Ezeknél a gombacsucsóknál egy kétsoros golyóscsapágyat alkalmaznak, amelyhez egyik oldalon egy, az előbbinél kisebb átmérüjü egysoros golyóscsapágy van, illesztve, a másik oldalon pedig egy talpcsapágy. A vázolt megoldásból következik, hogy a szárnak a fejrészhez nyúló végénél három különböző átmérőjű szakaszt kell kiképezni és ennek megfelelően a fejrész üregében is legalább három váltnak kell lenni. Belátható, hogy az ilyen szerkezet is drága,bonyolult, nehezen szerelhető, és igen igényes mind a gyártás, mind az üzemeltetés tekintetében. A találmány szerinti forgócsucs a vázolt hiányosságokat kiküszöböli. Ez azáltal lehetséges, hogy az állórészben csak egy helyen van csapágyazás a forgórész ágyazására. A csapágyak a fejrész üregében foglalnak helyet és gyakorlatilag a forgórész nem terjed túl az állórész fejrészen. A szár akár tömör is lehet. A találmány célszerű kialakítása mellett egyetlen váll szükséges egyrészt a fejrész belsejében, másrészt a forgórésznek a csúcs mögötti szakaszán. A forgórész emlitett válla mögött egyetlen hengeres csap van és erre vannak felhúzva a gördülőcsapágyak. A találmány szerinti forgócsucsnál a forgórész és állórész között egymás mellett azonos gördülőcsapágyak vannak. Általában a szokásos méretű forgócsucsok esetében a gördülőcsapágyak legegyszerűbb fajtájából, az egysoros mélyhornyu golyóscsapágyakból kettő vagy három alkalmazása minden szempontból kielégitő. Az említett golyóscsapágyak ugyanis meglehetősen 2
