182105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heterociklusos guanidin-származékok előállítására

182.105

hűtő alkalmazásával hukezeljük. Az oldatot szobahőmérsékleten 1 éjszakán ái; /mintegy 16 óra hosszat/ hütjük, majd a keletkezett szilárd anyagot leszűrjük. 25,1 g /95»2 %/ op.: 159-165?5 DC kapunk. A kapott anyagot metanol és éter 1:1 arányú elegyeből kristályosítjuk át. Ilymódon tiszta cím szerinti vegyületet kapunk. Op.: lőj,5 - 165 °C.

4. 'példa

A 3« példában leirt S-metilezési eljárást megismételve és a 2. példában említett tiokarbamidot alkalmazva kiindulási anyagként, a megfelelő /XI/ általános képletü metil-S-metil-izotlokarbamid hidrojodidsóját kapjuk. Az előállított N’-/l,3~ -benzodioxi-5-il/~N-/3~met il-2-tiazolidinilidén-S-met ll-izotio-karbamid olvadáspontja 141-142 °C.

5. példa

N-/3-Meti1-2-tiazolidinilidén/-N*-fenil-l~pirrolidin-karb~ oximí darái d-hidrogén jodidsó

11,9 g /0,030 mól/ N-/l-met i l-2~tiazolidinilidén/-IJ’-fenil-S-metil-izotiokarbamid-hidrogénjodidsót és 4,4 g /0,062 mól/ pirrolidint 200 ml terc-butanolban oldunk, majd nitrogénáram bevezetése mellett 24 óra hosszat visszafolyató hütő alatt hőkezeljük. A reakció során keletkező metilmerkaptánt nátrium-hipokloridnak és nátrium-hídridnek az elegyhez való adagolásával távolitjuk el. A reakcióelegyet ezt követően lehűtjük, étert adunk hozzá, a keletkezett szilárd anyagot szűréssel elkülönítjük, ily módon 9>3 g 75 /á-os terméket kapunk. A kapott anyagot aceton és etilacetát 1:1 arányú elegyéből átkristályositva 7*8 g /62 /O—os hozam/ tiszta cim szerinti vegyületet kapunk. Op.:

157,5 - 160 °G.

6. példa

N-/3-metil-2~tiazolidinilidén/-IT,-fenil-4-morf olin-karboximidamid-hidrogénjodidsó

Az 5» példában leirt eljárást megismételjük azzal az eltéréssel, hogy ekvivalens mennyiségű morfolint használunk pirrolidin helyett; ily módon a cim szerinti vegyülethez jutunk. Op.: /188 °C/ 190-191,5 °0.

7. példa

N-/4-Metoxi-fenil/~U,-/3-met il-2-tiazolidinilidén/-l-piper idin-karboximidamid-f umaráts ó

Az 5« példában leirt eljárás szerint járunk el, azzal az eltéréssel, hogy pirrolidin helyett piçeridint alkalmazunk ekvivalens mennyiségben; reakciópartnerként a 4. példában leirt /14. számú vegyület/ pszeudotiouronium só ekvivalens mennyiségét használjuk. A kapott hidrogénjodid-sót vizes nátrium-hidroxiddal meglugositva, majd a bázist ekvivalens mennyiségű fumársavval kezelve a cim szerinti vegyületet kapjuk. Op.: 159,5- 160 oc.

7