182051. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrapeptid-hidrazid-száramzékok előállítására
182.051 az összea védőcsoport anélkül, hogy a peptidkötések hasadnának* A védőcsoportokat eleve a fenti lehetőségek figyelembevételével választjuk ki. A 2. táblázatban ismertetünk különböző védőcsoportokat és ismertetjük a tipikus hasitási reakciókörülményeket is. 2. Táblázat A hasítás körülménye Y1 Y2 Védőcsoport Az R£ védő- Az csoportja cs R£ védőoportja Y3 H2/kafcalizétor Z Bzlz H0/katalizát or zCFjCOOH BOG Bufc B^ BOG 2n-HC1 BOGecetsavban BOCBOC CHjSO^H Z — — — BOC Bár a 2. táblázatban megadunk néhány hasitási reakciót, például a palládiummal, palládium-szén katalizátorral, platinával vagy hasonló katalizátorral végzett katalitikus redukciót, trifluorecetsavval, hig hidrogénkloriddal vagy metánszulfonsavval végzett savas hidrolízist, más redukcióé reakciókat is végezhetünk. Ilyen például a folyékony ammóniában fém- nátriummal végzett redukció és a trifluor-metánszulfonsavval végzett savas hidrolízis, továbbá a jégecetben lévő hidrogén-bromidos oldattal vagy hidrogén-fluoridda1 végzett redukció. Ezeket a reakciókat általában -20 0° és 40 C° közötti hőmérsékleten végezzük, a savas hidrolíziskor előnyösen kation-akeeptorral egészítjük ki a reakcióelegyet, például anizollal, fenollal vagy tio-anizollal. Ha olyan I általános képletü vegyületet akarunk előállítani, amelyben a D-c -aminosav, D-metionin-szulfoxid, úgy az oxidocsoport bevezetését a találmány szerinti módon végzett peptidszintézis során bármikor elvégezhetjük, amikor a vegyület már metionint tartalmaz. Például úgy járunk el, hogy 1. kiindulási vegyületként D-metionin-szulfoxidot használunk; 2. oxidálunk egy III általános képletü intermedier vegyületet, ahol az általános képletben R-p R2 és az előzőekben megadott jelentésű, majd az előállított vegyülettel folytatjuk a peptid szintézisét; vagy 3. oxidáljuk a III általános képletü vegyületet. Az oxidációs redukciókor oxidálószerként például hidrogénperoxidot. nátrium-perkloridot, nátrium-perborátot, kloramin T-t tribrom-krezolt, N-klór-szukcinimidet vagy klór-aurinsavat használunk. A reakcióban használt oxidálószer mennyisége általában ekvivalens mennyiségnél nem kevesebb, előnyösen a III általános képletü vegyületre számítva 1-10 ekvivalens mennyiséget adagolunk a reakcióelegyhez. A reakcióelegy készítésekor használt oldószer lehet például viz, ecetsav, alkohol /metil-alkohol, etil-alkohol/ vagy ezek elegye. ^ A reakciót általában -20 C és 40 C közötti hőmérsékleten végezzük. 6
