182037. lajstromszámú szabadalom • Eljátás trijód-tironon meghatározására
182.037 ben számos tirotropin vizsgalati módszer található, de trijód-fcironin meghatározására szolgáló eljárásban alkalmazható készítményt nem Írnok le« A találmány értelmében egy olyan eljárást dolgoztunk ki trijód-tironin meghatározására, amely lehetővé teszi, hogy még rendkívül kis mennyiségű, nanogramm nagyságrendű, sőt még kevesebb tri^ód-tironint is tudjunk mérni, az előbb felsorolt hátrányok nélkül. A találmány szerinti eljárás során egy T^-ra fajlagos inszolubilizált antitest ós egy különleges enzimet tartalmazó készítményt használunk, mely enzim kovalens kötéssel kapcsolódik a T^-hoz /szenzibilizált E-Ty'. Az inszolubilizált antitestek olyan immunológiai abszorbens antitestek, amelyek immunológiai fajlagossága és affinitása nagy. Az előbbiekben hivatkozott készítményt használva feltűnnek ezek a tulajdonságok, és mindenekelőtt a rendszer egészen különleges stabilitást biztosit és olyan eredmények elérését teszi lehetővé, amelyek eddigi ismereteink szerint teljesen elérhetetleneknek tűntek: a trijód-tironin akkor is mérhető, ha rendkívül kis mennyiségben van jelen, és az eljárás rep*rodukálhotósága nagyon jó. Ez a tény annál is figyelemreméltóbb, mivel ismeretes, hogy a trijód-tironin néhány enzim aktivitásának inhibitora, - például a lizozimé - amelyekkel oldha.tatlan komplexet is képez. Az immunenzimatikus meghatározás enzimjének kiválasztását a következő feltételek alapján kell elvégezni: a/ Az enzimnek nagy fajlagos aktivitással kell rendelkeznie olyan pH-nál, ahol még nem lazul fel az antigén-antitest kötés. b/ Az enzimnek könnyen mérhetőnek kell lennie. c/ Az enzimnek könnyen hozzáférhetŐnek kell lennie nagytisztaságú, oldható és stabil formában. d/ Az enzimnek rendelkeznie kell olyan reaktiv csoportokkal, amelyekhez más molekulák a biológiai aktivitás elvesztése nélkül kötődhetnek. e/ Az enzim aktivitását nem gátolhatják olyan anyagok, amelyek a vérszérumban jelen vannak. A meghatározást a találmány szerint a gyakorlatban úgy végezzük el, hog^ a meghatározandó mintában lévő T*-at nem oldódó anti-Üj antitesttel végzett kromatográfiai művelettel eltávolítjuk, a kromatografálást vagy oszlopon vagy kémcsőben végezve. Ezzel a lépéssel kinyerjük a meghatározandó anyagot, és az analízist esetleg zavaró komponenseket eltávolítjuk. Ezt követően az oszlopot az E-T^ oldatával kezeljük, és meghatározzuk a maradék enzimaktivitást az eluátumban. Ha a minta nem tartalmaz mérendő anyagot /T^/, az antitest blokkolja a szenzibilizált enzimet /E-T^/, és gátolja aktivitását. Ellenben, ha mérendő anyag van jelen, ez versengésbe lép az enzimmel az antitestért, engedve, hogy az utóbbi molekuláinak legalább egy része aktív maradjon. Az előbbiekből látszik, hogy a trijód-tironin meghatározására szolgáló találmány szerinti immunenzimatikus eljárás értékes, mivel a keringő hormon közvetlen mérését biztosítja, még akkor is, ha ez különösen kis koncentrációban van jelenj továbbá a módszert nem zavarják olyan anyagok, amelyek a vérszérum-3
