182021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, 5,6-dihidro-prosztaciklin származékok előállítására
182.021 lését/ is gátolják, csökkentik a trombociták adhéziósát /egymáshoz tapadását/, elősegítik a vérrögök felszívódását, illetve meggátolják ezek kialakulását emlősökben. így például alkalmazhatjuk szivinfarktus és szivtrombózis megelőzésére és kezelésére, továbbá aterosclerózis, arteriosclerózis és általában - hiperlipidémiás állapotok kezelésére. A találmány szerinti vegyületek ténylegesen gátolják az ADP, AA, kollagén és adrenalin által kiváltott trombocita aggregációt már alacsony dózisokban is, például 5-10 ng/ml nagyságrendben is. A fent megnevezett célokra a szokásos módokon adagolhatjuk a találmány szerinti vegyületeket: például intravénásán, szubkután, intramuszkulárisan, vagy más utón. Sürgős esetekben előnyösen intravénásán adjuk őket, napi 0,005 mg/kg és 20 mg/kg közötti dózisokban; a tényleges dózis megint csak a kezelt egyén kor ától,•testsúlyától és állapotától, továbbá az adagolás módjától függ. Rendkívül fontos a találmány szerinti vegyületek értágitó hatása: e hatásukat erősebbé tehetjük, mint a trombocita aggregáció gátló hatásukat, oly módon, hogy foszfodiészteráz gátlókat is adagolunk. Amint ezt fent említettük, a találmány szerinti vegyületeket különböző formában adagolhatjuk, az adagolás módjától függően: intravénásán, intramuszkulárisan, szubkután, orálisan; endovaginálisan /a hüvelybe adva/, rektálisan vagy helyileg. Az egyes gyógyszerformák kialakításához különféle segéd- és vivőanyagokat használunk. Orális célra szánt készítmények esetében használhatunk például laktózt, dextrózt, szacharózt, mannitot, szorbitot, cellulózt, talkuraot, sztearinsavat, kalciumvagy magnézium-sztearátot, glikolokat, amidokat, gumiarábikumot, gumiadragantot, alginsavat vagy alginátokat, lecitint, poliszorbátokat, lauri 1-szulfátokat és hasonlókat. Porlasztós adagolás céljára ezen vegyületeket valamely sójuk, például nátrium-sójuk formájában vizben oldhatjuk vagy szuszpendálhatjuk. Vagy ha egy nyomás alatt álló tartályból aeroszol formájában kivánjuk adagolni őket, akkor valamely szokásos cseppfolyósított hajtóanyagban, mint például diklór-difluor-metánban vagy diklór-tetrafluor-etánban oldhatjuk vagy szuszpendálhatjuk őket. Ha az illető vegyület nem oldódik a hajtóanyagban, akkor koszolvensként /old ás közvetítőként/ például etanolt vagy dipropilén-glikolt adhatunk hozzá, és/vagy valamely tenzioaktiv /párolgást elősegítő/ anyagot. Parenterálisan adagolt készítmények előállításához a találmány szerinti vegyületeket feloldhatjuk például csir'amentesitett vizben, lidokain-hidroklorid-oldatban, fiziológiás sóoldatban, dextróz-oldatban vagy bármilyen más, az ilyen tipusu készítmények előállításánál szokásosan használt oldószerben. A találmány szerinti eljárást a továbbiakban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, példákkal szemléltetjük. j 1. Példa * 3,8 g, az irodalomban például S.M.McElvan és J.P.Schroeder, Pj.Amer.Chem.Soc. £1? 9-0 /1949/JJáltál leirt módon előállítótb béta-metoxi-karbonil-propioneav-orto-raetil-észtert felr oldunk 100 ml vízmentes tetrahidro-furánban. 49,6 g metánfoszfonsav-dimetil-észtert -70 0° hőmérsékleten 38,4 g butil-liti'ummal kezelőink, majd ezen a hőmérsékleten hozzáadjuk a fenti tetrahidro-furános oldatot, és az elegyet még egy órán át ugyaa-13
