182003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egygyomrúak, főleg zárt rendszerben tartott sertések vashiányának pótlására vagy egyéb ásványi, illetve szervesanyag származékkal való ellátására

182 003 hoz keverjük, vagy szárítjuk és őröljük éa őrlemény alakjában keverjük a táphoz, vagy abrakhoz, még pedig 0,5-8 % mennyiség­ben, a fejlettség függvényében.-záribáa eaetén hőre bomló, vagy hőre érzékeny szer beke­verését mellőzzük. A szert azuszpenzló formájában az anyaállat emlőjére kenve, szopós malacok számára használjuk. 2. az. példa: Az előbbiek szerint bevizsgált éa montmorillonit, vala­mint vasvegyület - tartalom vonatkozásában beállított bentoni­­tot savaa, - pl. sósav, fosaforsav, - vagy savanÿusôs kezelés­nek vetjük alá olymértékig, hogy a szuszpenzió kémhatása a sem­leges - semleges alatti sávba essék. íz és aromaanyag, - pl va­­nilin, - hozzáadásával keverjük, homogenÍzáljuk, aprítjuk. Fel­­használása vagy szuszpenzió, vagy őrlemény formájában történik a táphoz 0,5 - 8 % aranyban való keveréssel, illetve szopós ma­lacok eseten a fentiek szerint. 5. az. példa: Ismert összetételű bentonitból az előző példák szerinti állapotban, montmorillonitban, vas és nyomelemekben szükség sze­rint feljavítva, szuszpenziót képezünk, nedves őrlőgépben fi­nomra őröljük és kiülepitjük. A klülepitett szuszpenziót lúgos nátriumvegyülettel aktiváljuk 8-9 pH értékig és a peptizálást kíméletes hőközlés /50-70 C0/ mellett elősegítjük, majd savas kezeléssel a pH értéket közömbösre, esetleg gyengén savasra ál­lítjuk be. A szert megazáritva és finomra őrölve, vagy szusz­penzió formájában 0,5 - 8 % mennyiségben a táphoz adjuk. A ta­pasztalat szerint a természetes vasvegyület maradéktalanul fel­szívódik az emésztőrendszerben és kiválóan alkalmas az anémia megelőzésére, de a számos nyomelemet tartalmazó ásvány különfé­le mi 1er óelem-igény kielégítését is szolgálja. Ugyanakkor a ben­­tonit montmorillonit tartalma következtében az eméaztőutakon, « tixotrop tulajdonságánál fogva, - a felvett tápot a tápcsator­nákban, táputakon gélállapotban tartja. A lebegő táp a bélboly­­hokat izgatja, ezzel elősegíti azok biológiailag fontos mozgá­sát, a megnövelt felületű, peptizált állagú bentonitos tàç fel­szívódását az állat beszűkült mozgástere mellett is lehetővé teszi, elősegíti az Összetett szénhidrátok, zsírok, fehérjék tökéletes felszívódását, jobb hasznosulását, melyek adott eset­ben húsipari-tejipari melléktermékekből és származhatnak pl. oldatban lebegő anyag kicsapatásával. A találmány előnyeit a kísérletek az alábbiak szerint tükrözték: A kísérletbe állított 98 napos malacoknál a hemoglobin­szint mintegy 14 %-kal, a vörösvéraejt szám 16.9 %-kal volt ma­gasabb, mint a kontrolinál, A súlygyarapodás 6.7 %-kal kedve­zőbb volt. Keményítő és fehérjehasznosulás tökéletes volt. A felhasznált táp mennyisége kisebb volt, nyersfehérje értékesü­lés a kontrollal szemben egyes csoportoknál a 20 %-os többletet is elérte. Hízósertéseknél a napi abrak átlaga a kísérleti oso^ portnál 2-5 %-kal kevesebb volt, mint a kontrolié, ugyanakkor a ráhizlalt súly napi átlaga a kontrolinál 500 gramm, a kísér­letinél 559 gramm volt a ciklus alatt. Nagy átlagban a kísérle­ti csoport eredménye 5-4 %-kal kedvezőbb volt, mialatt a fogyasz­tott tan mennyisége a kísérleti anyagnál átlagban 7*5 %-kal vo$.t kevesebb, mint a kontroll által feletatett táp mennyisége, A 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom