181983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kőolajpárlatok katalitikus tiolmentesitésére.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 181983 .íHiaBfci Nemzetközi osztályozás: I^ISIIrafc Bejelentés napja: 1979. II. 22. (UO—155) NSZOj ORSZÁGOS Elsőbbsége: 1978. II. 24. (880 Amerikai Egyesült Államol/ Szabadalmi Tár. •/ Közzététel napja: 1982. XII. 28. C 10 G 27/02 C 10 G 27/10 TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. XII. 31 Feltaláló: Szabadalmas: Frame, Robert Roy kutató vegyész, Glenview, UOP Inc., Des Plaines, Illinois, Amerikai Egyesült Államok Illinois, Amerikai Egyesült Államok Eljárás kőolajpárlatok katalitikus tiolmentesitesere 1 A találmány tárgya eljárás kőolajpárlatok katalitikus tiolmentesítésére kobalt-ftalocianin katalizátorral lúgos közegben, szubsztituált ammónium-halogenid jelenlétében. A kőolaj-feldolgozó iparban jól ismertek és általánosan használatosak kéntartalmú kőolajpárlatok kezelésére olyan eljárások, amelyek szerint a párlatot hordozóra felvitt oxidáló katalizátorral hozzák érintkezésbe az oxidációra kedvező körülmények között, lúgos közegben. Ilyen eljárást ismertet a 2 988 500. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Ennek az eljárásnak a célja a savas kőolajpárlatokban lévő ártalmas tiolok oxidálása ártalmatlan diszulfidokká. Az oxidálószer legtöbbször a kezelendő savas kőolajpárlattal kevert levegő, és a lúgos közeg legtöbbször vizes nátrium-hidroxid-oldat, amely — kívánság szerint — folyamatosan vagy szakaszosan adagolható. A feldolgozott kőolaj eredetétől, a párlat forrásponthatáraitól és esetleg még a lepárlás módjától függően a párlatokban a tiolok nagyon eltérő koncentrációban és kötésben fordulhatnak elő. Általában az alacsonyabb forrásponttartományú benzinek tartalmazzák az alacsonyabban forró, egyszerűbb szerkezetű tiolokat, és így könnyebben tiolmentesíthetők. Találmányunk különösen a 135 °C felett forró kőolajpárlatok kezelésére alkalmas, így a petróleum, a sugárhajtású gépek üzemanyaga, a tüzelőolaj, a széles forráspont-tartományú benzinpárlatok kezelésére. Ezek a magasabb forráspont-határú párlatok általában nehezebben oxidálható merkaptánokat tartalmaznak, így az oxidációnak ellenálló elágazó láncú és aromás tiolokat — különösen a nagy molekulasúlyú tercier és többfunkciós tiolokat. Mint az a későbbiekben a példákból látható, a találmányunk 2 megvalósításából származó előnyök különösen olyankor tapasztalhatók, ha ezeket a fent jellemzett magasabb forráspont-tartományú savas kőolajpárlatokat kezeljük. Találmányunk tárgya az ismerteknél tökéletesebb eljárás 5 savas, tiolokat tartalmazó kőolajpárlatok kezelésére hordozón lévő kobalt-ftalocianin katalizátor jelenlétében, szobahőmérséklettől 105 °C-ig teijedő hőmérsékleten, légköri nyomás és 69 atm közötti nyomáson, 0,1—10 óra-1 folyadék-térsebesség mellett lúgos közegben oly módon, hogy a 10 párlatot valamilyen (I) általános képletű helyettesített ammónium-halogenid jelenlétében kezeljük; az (I) általános képletben R1; R2 és R3 jelentése egymástól függetlenül 1— 18 szénatomos alkilcsoport, fenil-(l—4 szénatomos alkil)vagy naftil-(l—4 szénatomos alkilj-csoport, R jelentése 15 egyenes szénláncú 11—18 szénatomos alkilcsoport és X jelentése halogénatom, előnyösen klóratom. A savas kőolajpárlatok tiolmentesítési eljárásaiban eddig az volt szokásos, hogy a párlatban lévő tiolokat lúgos közegben semlegesítették. A hordozóra felvitt katalizátort általá- 20 ban először telítik a lúggal, majd ezt követően a lúgot savas kőolajpárlattal tetszés szerint folyamatosan vagy szakaszosan keverve a katalizátorágyra juttatják. Bármilyen alkalmas lúg használható. Leggyakoribb valamelyik alkálifém-hidroxid vizes oldatának, például a vizes nátrium-hidro- 25 xid oldatnak a használata. Az oldat ezenkívül tartalmazhat olyan oldószert, amely elősegíti a tiolok oldódását, így alkoholt, különösen metanolt, etanolt, n-propanolt vagy izopropanolt, úgyszintén fenolt és krezolokat. Különösen megfelelőnek tartják a 2—30 s% nátrium-hidroxid tartalmú lúgos 30 oldatot. Az oldódást elősegítő anyagok közül előnyös a 181983
