181980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagysűrűségű etilénpolimerek előállítására

9 181980 10 Ezeket az aktiváló vegyületeket is használhatjuk kü­­lön-külön vagy egymással kombinációban. Példaképpen az alumínium-trietilt, alumínium-hidrogén-diizopropilt, alumínium-triizobutilt, alumínium-trihexilt, -oktilt, alu­­mínium-hidrogén-dietilt és az alúmínium-dietil-etoxilt említhetjük. A találmány szerinti katalizátorkompozíció aktiválá­sára 1 mól titánvegyületre vonatkoztatva mintegy 10— 400, előnyösen mintegy 10—60 mól aktiváló vegyületet használunk. A hordozóanyagok szilárd szemcsés pórusos anya­gok, amelyek a katalizátorkompozíció többi komponen­sével és a reakciórendszer többi komponensével szem­ben kémiailag közömbösek. Ezek közé a hordozóanya­gok közé tartoznak szervetlen anyagok, például a szi­lícium és/vagy alumínium oxidjai. A hordozóanyagokat mintegy 10—250, előnyösen mintegy 50—150 mikron átlagos szemcseméretű száraz porok formájában haszno­sítjuk. Ezek az anyagok pórusosak is, és fajlagos felü­letük legalább 3 m2/g, előnyösen legalább 50 m2/g. A katalizátor aktivitása vagy a termelékenység egyértel­műen nő, ha hordozóanyagként legalább 80 Â, előnyö­sen legalább 100 Â pórusméretű szilícium-dioxidot hasz­nálunk. A hordozóanyagot száraz állapotban, vagyis víztől mentesen használjuk. A hordozóanyag szárítását úgy végezzük, hogy legalább 600 °C-os hőmérsékleten hevítjük. Alternatív módon a legalább 200 °C-on szárí­tott hordozóanyagot a fentiekben ismertetett szerves alumíniumvegyületek közül egy vagy több mintegy 1— 8 súly%-nyi mennyiségével kezelhetjük. A hordozó­­anyagnak ez a kezelése növeli a találmány szerinti kata­lizátorkompozíció aktivitását és ugyanakkor javítja az előállított etiléntartalmú polimerek szemcsemorfológiá­ját. A találmány szerinti eljárásban hasznosított katalizá­torkompozíció előállítását tehát úgy végezzük, hogy a fentiekben ismertetett titánvegyületből, magnézium­­vegyületből és elektrondonor vegyületből egy prekurzor kompozíciót állítunk elő, majd ezután a hordozóanyagot a prekurzor kompozícióval átitatjuk. A prekurzor kompozíciót úgy állítjuk elő, hogy a ti­­tánvegyületet és a magnéziumvegyületet feloldjuk az elektrondonor vegyületben mintegy 20 °C és az elektron­donor vegyület forráspontjának megfelelő hőmérséklet közötti hőmérsékleten. A titánvegyületet az elektron­donor vegyülethez a magnéziumvegyület hozzáadása előtt vagy után vagy pedig a magnéziumvegyülettel egy­idejűleg adhatjuk hozzá. A titánvegyület és a magné­ziumvegyület oldódását keveréssel, illetve bizonyos ese­tekben a kapott keverék visszafolyató hűtő alkalmazásá­val végzett forralása útján segíthetjük elő. Miután a titánvegyület és a magnéziumvegyület oldódott, a pre­kurzor kompozíciót elkülöníthetjük kristályosítással vagy egy 5—8 szénatomos alifás vagy aromás szénhidro­génnel, például hexánnal, izopentánnal vagy benzollal végzett kicsapás útján. A kristályosított vagy kicsapott prekurzor kompozí­ció elkülöníthető finom szemcseméretű, szabadon folyó részecskék formájában, amelyek átlagos szemcsemérete mintegy 10—100 mikron és térfogatsúlya 0,29— 0,53 g/cm3. A prekurzor kompozícióval ezután a hordozóanyagot átitatjuk, mégpedig 1 súlyrész hordozóanyagra vonat­koztatva mintegy 0,033—1, előnyösen 0,1—0,33 súly­rész prekurzor kompozíciót hasznosítunk. A száraz (adott esetben aktivált) hordozóanyagnak a prekurzor kompozícióval való átitatását úgy végezhet­jük, hogy a prekurzor kompozíciót feloldjuk az elektron­­donor vegyületben, majd az így kapott oldatot össze­keverjük a hordozóanyaggal és a kapott keveréket állni hagyjuk. Ezután az oldószerként használt elektrondonor vegyületet legfeljebb 70 °C-on végzett szárítás útján el­távolítjuk. A hordozóanyagot úgy is átitathatjuk a prekurzor kompozíció oldatával, hogy a hordozóanyaghoz hozzá­adjuk azoknak a kémiai nyersanyagoknak az oldatát, amelyek az elektrondonor vegyületben a prekurzor kompozíciót képezik, anélkül, hogy a prekurzor kom­pozíciót elkülönítenénk ebből az oldatból. A fölös elektrondonor vegyületet ezután szárítással, vagy mo­sással és szárítással 70 °C-nál alacsonyabb hőmérsék­leteken eltávolítjuk. Tapasztalataink szerint az impregnált prekurzor kom­pozíció szárítása eredményeképpen az elektrondonor vegyület, azaz (ED)q koncentrációja olyan lehet, hogy q értéke nagyobb, mint 1,5 m+2. Az impregnált pre­kurzor kompozíció rutinszerű előállítása során célszerű az elektrondonor vegyület vonatkozásában bizonyos fölösleget biztosítani (azaz q értéke nagyobb lehet, mint 1,5 m=2), semmint megkockáztatni a túlszárítást és ez­által a prekurzor kompozíció termikus bomlását. Ha az előzőekben ismertetett módon állítjuk elő, akkor a prekurzor kompozíció a MgmTi(OR)nXp(ED)q általános képlettel jellemezhető, amely képletben ED az elektrondonor, folyékony, szerves vegyület, mely a prekurzor kompozíciót oldja, előnyösen 3—6 szénatomszámú gyűrűs éter, m értéke 0,5—56, előnyösen 1,5—5, n értéke 0, 1 vagy 2, p értéke 2—116, előnyösen 6—14, q értéke =-1,5 m+2, R jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport és X jelentése klór-, bróm- vagy jódatom vagy ezek kom­binációja. A találmány szerinti polimerizálási eljárásban való hasznosítás céljából a prekurzor kompozíciót teljesen aktiválni kell, azaz elegendő aktiváló vegyülettel kell kezelni ahhoz, hogy a prekurzor kompozícióban levő titánatomok aktív állapotba kerüljenek. A találmány szerinti katalizátor aktiválását úgy vé­gezzük, hogy a prekurzor kompozíciót reagáltatjuk, illetve részlegesen aktiváljuk annyi aktiváló vegyülettel, hogy a részlegesen aktivált prekurzor kompozícióban az aktiváló vegyületnek a titánvegyületre vonatkoztatott mólaránya mintegy 0—10 : 1 értékű legyen. Ezt a rész­leges aktiválási reakciót előnyösen egy szénhidrogén oldószerrel alkotott szuszpenzióban hajtjuk végre és ez­után a kapott reakcióelegyet az oldószer eltávolítása cél­jából 20—80 °C-on, előnyösen 50—70 °C-on szárítjuk. Az így kapott termék szabadon folyó szilárd szemcsés anyag, amely könnyen betáplálható a polimerizációs reaktorba. A részlegesen aktivált impregnált prekurzor kompozíció azonban a legjobb esetben is csak gyengén aktív mint a találmány szerinti eljárás polimerizációs katalizátora. A részlegesen aktivált, illetve hordozó­­anyaggal felitatott prekurzor kompozíciót tehát a poli­merizációs reaktorba betápláljuk és ott az aktiválást be­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom