181964. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezoxi-antraciklin-származékok előállítására

3 181964 4 1. példa 9-dezoxi-d aunorubici n (jele: MAR 84) 2,0 g 9,10-anhidro-N-trifluoracetil-daunorubicint (III képletű vegyület) 150 ml dioxánban oldunk, majd szo­bahőmérsékleten és atm nyomáson 4,0 g 5% palládiu­mot tartalmazó báriumszulfát jelenlétében hidrogénez, zük. A redukció lefutását vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal követjük. A vizsgálathoz Merck ^254 szilika­­gél lapokat és kloroform-aceton 4: 1 V/V arányú ele­­gyét használjuk. A redukciót kellő pillanatban megsza­kítjuk azért, hogy a glükozid kötés hidrogenolízisét el­kerüljük. A redukciót akkor kell félbeszakítani, amikor a kiindulási anyag mennyisége a kezdeti mennyiséghez képest 20° o-ra csökken le. Az elegyet szűrjük, az oldó­szert bepároljuk, a kapott nyers terméket 30 ml aceton­­ban oldjuk, majd 300 ml 0,1 n vizes nátriumhidroxid­­oldattal 0 °C-on kezeljük. Ezt követően az oldatot 8,3 pH-ra állítjuk be, majd kloroformmal ismételten extraháljuk. A szerves extraktumot nátriumszulfáttal vízmentesítjük, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot szilikagél-oszlopon kloroform-metanol­­víz 10 : 20 : 0,2 térfogatarányú elegyével eluáljuk, és ily módon tisztítjuk. A szabad bázist tartalmazó frakciókat egyesítjük, majd 0,1 n vizes sósav-oldattal extraháljuk. A savas, vizes, piros színű oldatot elkülönítjük, vizes 0,5 n nát­­rium-hidroxid-oldattal 8,3 pH-ra beállítjuk, majd klo­roformmal extraháljuk mindaddig, míg a piros termék teljes mértékben a szerves fázisba megy át. A klorofor­­mos extraktumokat egyesítjük, majd ezt vízmentes nát­riumszulfáttal szárítjuk és vákuumban 20 ml térfogatra betöményítjük. A maradékot klórhidrogénnel pH 3,5-re savanyítjuk (kongóvörös indikátort alkalmazva); feles­leges mennyiségű dietiléter hozzáadásával 0,4 g 9- -dezoxi-daunorubicin-hidrokloridot kapunk. Op. : 162 °C (bomlás). Merck ^254 szilikagél lemezeken kloro­­form-metanol-víz 10 : 2 : 0,2 térfogatarányú oldószer eleggyel vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot vég­zünk. Rf=0,25. Analízis C27H30ClNO9 képletre számított: H: 5,53%; C: 59,17%; N: 2,56%; Cl: 6,47%; talált : H : 5,64% ; C :58,60% ; N : 2,48% ; Cl : 6,47%. 2. példa 9-dezoxi-doxorubicin (jele : MAR 85) 0,7 g 9-dezoxi-daunorubicint a 3 803 124. számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint kezelünk. (Vagyis kloroformos brómoldattal brómozzuk, majd az így kapott brómszármazékot szobahőmérsékleten 100 óra hosszat hangyasavas-nátriummal kezeljük ; majd só­savas sót képezünk.) Ily módon 0,37 g 9-dezoxi-doxo­­rubicin hidroklorid-sót kapunk. Op. : 170 °C (bomlás). Merck ^251 szilikagél lemezeken vékonyréteg-kromatog­ráfiás vizsgálatot végzünk. Oldószer: kloroform-meta­­nol-víz 13:6: 1 V/V arányú elegye. Rf=0,26. i Analízis: C27H30ClNO10 képletre számítva számított : H : 5,37%, ; C : 57,49% ; Cl : 6,29% ; talált: H: 5,17%; C: 57,57%; Cl: 6,21%. A találmány szerinti vegyületeket az NCI előírásai szerim (National Institute of Health, Bethesda, Mary­land) vizsgáltuk a P38g-as lymphocyta leukémia ellen. A vizsgálatot a Cancer Chemotherapy Report 3, 3 rész, 8 (1972)-ben leírtak szerint végeztük. A találmány sze­rinti vegyületek daganatellenes hatását a táblázatban feltüntetett adatok szemléltetik. Táblázat 9-dezoxi-daunorubicin és 9-dezoxi-doxorubicin tumorellenes hatásának vizsgálati eredményei daunorubicin és doxorubicinnel összehasonlítva Vegyület Dózis (mg/kg) T !C(%) daunorubicin 16 107 8 131 4 121 2 118 9-dezoxi-daunorubicin 50 128 25 136 12,5 115 6,25 102 doxorubicin 16 108 8 171 4 133 2 129 1 119 9-dezoxi-doxorubicin 50 108 25 106 12,5 117 6,25 101 3,13 106 A vizsgálatokat in vivo CDF-egereken végeztük; az állatok előzőleg tumorsejtekkel lettek befecskendezve. A találmány szerinti vegyületeket a tumor befecskende­zését követő 5., 9. és 13. napon (minden injekció között 4 napos időközt tartva) fecskendeztünk be. A kontroll állatokhoz viszonyított átlagos túlélési időt %-ban fe­jeztük ki. Szabadalmi igénypont Eljárás az (I) általános képletű dezoxi-antraciklin­­származékok előállítására, ahol R jelentése hidrogén­­atom vagy hidroxil-csoport, azzal jellemezve, hogy vala­mely (III) képletű 9,10-anhidro-N-trifluoracetildauno­­rubicint valamely protonmentes oldószerben, célszerű­en dioxánban, tetrahidrofuránban vagy kloroformban oldunk, majd az oldatot valamely fémkatalizátor jelen­létében, például 5% palládiumot tartalmazó bárium­szulfát jelenlétében lítiumalumíriium-hidriddel vagy hid­rogénnel redukáljuk, majd ezt követően a kapott ter­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom