181949. lajstromszámú szabadalom • Javított tulajdonságú gyorsdiagnosztikumok és eljárás ezek előállítására
3 181949 4 használhatósága döntően javítható, ha a kromogén hordozóanyagát — rendszerint szűrőpapírt — valamilyen műgyantadiszperzióval, különösen valamilyen vizes (met)akrilsav-gyanta-diszperzióval kezeljük. A kromogénként használható fenil-amino-vegyületek általában az I általános képlettel ábrázolhatok — ahol R, valamilyen hidrofil csoportot, így egy MO— vagy egy MS03— általános képletű csoportot jelent, amelyben M jelentése hidrogénatom vagy valamilyen fémkation, vagy (a) általános képletű csoport; R2, R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport, előnyösen metilcsoport; Rj jelentése hidrogénatom, vagy A-val együtt kinonimin; és A jelentése hidrogénatom vagy (b) általános képletű csoport, azzal a fenntartással, hogy a molekulában legfeljebb két fenilcsoport van, és az egy fenilcsoporton lévő R1; Rj, R3 és R4 szubsztituensek esetében az indexszámok numerikus értékének összege nem több 6-nál. A találmány szerinti eljáráshoz más kromogének is alkalmazhatók. Megemlítendő az orto- és a meta-toluidin, valamint ezek savaddíciós sói, benzidin, 3,3',5,5'-tetrametil-benzidin, difenil-amin, 4-difenil-szulfonsav és sói és 2,6-diklór-indofenol-nátriumsó. A találmány szerinti eljáráshoz különösen fontos a gvajakgyanta (Resina Guajaci). Ez a gvajakfák, Dél- és Közép- Amerikában gyakran előforduló fafajták (Guajacum officinale L. és Guajacum sanctum L.) gyantája. A Lignum Guajaci-ról és a gvajakgyanta különböző minőségi fokozatokban való kinyeréséről a „Hägers Handbuch der pharmaceutischen Praxisából (I. kötet, második helyesbített újranyomás, Springer Verlag, Berlin, Göttingen, Heidelberg, 1949; 1397-től következő oldalak) tájékozódhatunk. Általában az ott Resina Guajaci depurata-ként leírt minőség megfelelő vér székletben és vizeletben való kimutatására szolgáló papírcsíkok készítésére, ebből kromatográfiával nyerhetők azonban olyan gyantaanyagok, amelyek kromogén hatással rendelkeznek, és együtt vagy egyenként is alkalmasak tesztpapír impregnálására. A gyakorlatban a kromogén oldhatósága, különösen a vízben való oldhatóság meghatározza az alkalmazási módot. Vízoldható kromogéneknél a találmány szerinti eljárás kivitelezése célszerűen úgy foganatosítható, hogy a vizes (met)akrilsav-gyanta-diszperziót adott esetben hígítva, a kromogénekkel, különösen az előbbi I általános képletekkel együtt elegyítjük, és a hordozót, speciálisan a szűrőpapírt, az így kapott vizes oldattal impregnáljuk. Vízben oldhatatlan kromogéneket, így gvajakgyantát, alkalmas szerves oldószerekben oldunk, és ezzel impregnáljuk a papírt. Végül ezt követően kezeljük a vizes diszperzióval. A fordított sorrend is lehetséges az eljárás során. A hordozó, különösen a szűrőpapírok, a koncentráció és az indikátor-színezék felviteli módjának kiválasztásakor a technika állása szerinti tapasztalatokat figyelembe kell venni. !a (met)akrilgyanta-diszpeizió koncentrációjára az impregnálásra szánt vizes közegben irányszámként 1—10súly%, előnyösen 5 súly%, különösen 3 súly% adható meg. Az eredeti vizes (met)akrilgyanta-diszperzió adott esetben alkalmas szerves hígítószerrel, így például etanollal hígítható. Az eljárás sikere szempontjából döntő, hogy a hordozó folt-, illetve területegységét elegendő mennyiségű kromogénnel impregnáljuk. Az egyes kromogénenként szükséges mennyiségek messzemenően ismerteknek tekinthetők. A szűrőpapírra felhordandó film (met)akrilgyantatartalmára irányszámként a szűrőpapír felületegységére 0,1—10 mg gyanta/cm2 felület veendő tekintetbe. A különösen előnyös, körülbelül 250 000 molekulasúlyú metakrilsav/etil-akrilát 1:1 arányú diszperzió alkalmazásakor előnyösen 0,2 és 0,8 mg gyanta/cm2 felület közötti, előnyösen 0,3 mg gyanta/cm2 felület mennyiség jön számításba. A kromogének koncentrációját előnyösen úgy kell számítani, hogy az illető színezék adataitól függően 0,001—10 mg közötti indikátor-színezék jusson egy cm2 hordozófelületre. Úgy számolunk például, hogy egy tesztcsík egy cm2 szűrőpapír-felületének impregnálásához 0,2—200 pg, előnyösen 1—10 pg o-toluidint, illetve m-toluidint, illetve ezek savaddíciós sóinak megfelelő mennyiségét, 1—100 pg, előnyösen 10 pg benzidint, 1— 200 pg, előnyösen 20 pg 3,3',5,5'-tetrametil-benzidint, 20—2000 pg, előnyösen 500 pg difenil-amint, 50—5000 pg, előnyösen 1000 pg 4-difenil-amin-szulfonsavat, 20—1000 pg, előnyösen 100 pg gvajakgyantát, 2— 100 pg, előnyösen 10 pg tisztított gvajakgyantát használunk. Az impregnálást önmagában ismert módon, például bepermetezéssel vagy bemártásos technikával végezhetjük. Az említett akrilgyantákkal végzett impregnálással a találmány szerint a vér székletben és vizeletben való kimutatásának mind az érzékenysége, mind a leolvashatósága jelentősen megjavítható. A találmány szerinti eljárás alkalmazásakor a hemoglobin vizeletben való kimutatásánál a biztos kimutatási határok o-toluidinium-klorid indikátorként való felhasználásával 250—1000mg/l hemoglobinról 100— 5000 mg/1 hemoglobinra tágultak. A felismerés szempontjából mértékadó színezékfoltok kontúrjai a találmány szerinti eljárásnál élesebbek, és a teljes háttér gyengébb elszíneződést mutat. Az eljárás szempontjából kedvezően hat az is, hogy a színfoltok a kezeletlen mintákkal összehasonlítva lényegesen lassabban halványodnak el. Különösen kiemelendő, hogy a zavaró színkeletkezések a tulajdonképpeni „előhívásból" kimaradnak, így a nulla-értékek tisztán negatívak maradnak. A kromogén egyedi érzékenysége, mennyisége, valamint a polimerre felvitt mennyisége szerint is fokozott érzékenységet és mindenekelőtt lényegesen jobb biztonságot érünk el alacsonyabb vérkoncentrációk kimutatásánál. Különösen előnyös olyan gyanták alkalmazása, amelyeket 1—5 szénatomos alkoholok, előnyösen metanol vagy etanol, akril-, illetve metakrilsav-észtereinek 1 :4-től 2:1-ig terjedő súlyarányban végzett kopolimerizációjával állítottak elő. Különösen az olyan gyanták vizes diszperzióival való impregnálás említendő meg, amelyet metakrilsav etil-akriláttal, előnyösen 1:1 súlyarányban való kopolimerizálásával állítanak elő. összehasonlító kísérletek A) Kimutatási sorozat o-toluidinium-klorid indikátorral. a) Az akrilgyanta-impregnálás nélküli tesztpapírok előkészítése: Kerek szűrőpapírokat (0 = 12,5 cm; Edéről Nr. 1) o-toluidinium-klorid vizes oldatába (0,1 g/100ml desztillált víz) mártunk, és ezt követően meleg levegőárammal megszárítjuk. b) Az akrilgyanta-impregnálású tesztpapírok előkészítése; Kerek szűrőpapírokat, amelyeket előzőleg az a) pontban leírtak szerint kezeltünk, etil-akrilát : metil-metakrilát : metakrilsav 70:30:1 arányú kopolimerizátumának 3%-os vizes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
