181949. lajstromszámú szabadalom • Javított tulajdonságú gyorsdiagnosztikumok és eljárás ezek előállítására

3 181949 4 használhatósága döntően javítható, ha a kromogén hordo­zóanyagát — rendszerint szűrőpapírt — valamilyen mű­gyantadiszperzióval, különösen valamilyen vizes (met)akril­­sav-gyanta-diszperzióval kezeljük. A kromogénként használható fenil-amino-vegyületek ál­talában az I általános képlettel ábrázolhatok — ahol R, valamilyen hidrofil csoportot, így egy MO— vagy egy MS03— általános képletű csoportot jelent, amelyben M jelentése hidrogénatom vagy valamilyen fémkation, vagy (a) általános képletű csoport; R2, R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport, előnyösen metilcso­­port; Rj jelentése hidrogénatom, vagy A-val együtt kinonimin; és A jelentése hidrogénatom vagy (b) általános képletű cso­port, azzal a fenntartással, hogy a molekulában legfel­jebb két fenilcsoport van, és az egy fenilcsoporton lévő R1; Rj, R3 és R4 szubsztituensek esetében az indexszá­mok numerikus értékének összege nem több 6-nál. A találmány szerinti eljáráshoz más kromogének is alkal­mazhatók. Megemlítendő az orto- és a meta-toluidin, vala­mint ezek savaddíciós sói, benzidin, 3,3',5,5'-tetrametil­­-benzidin, difenil-amin, 4-difenil-szulfonsav és sói és 2,6-di­­klór-indofenol-nátriumsó. A találmány szerinti eljáráshoz különösen fontos a gva­­jakgyanta (Resina Guajaci). Ez a gvajakfák, Dél- és Közép- Amerikában gyakran előforduló fafajták (Guajacum offici­nale L. és Guajacum sanctum L.) gyantája. A Lignum Gua­­jaci-ról és a gvajakgyanta különböző minőségi fokozatok­ban való kinyeréséről a „Hägers Handbuch der pharmaceu­­tischen Praxisából (I. kötet, második helyesbített újranyo­más, Springer Verlag, Berlin, Göttingen, Heidelberg, 1949; 1397-től következő oldalak) tájékozódhatunk. Általában az ott Resina Guajaci depurata-ként leírt minő­ség megfelelő vér székletben és vizeletben való kimutatására szolgáló papírcsíkok készítésére, ebből kromatográfiával nyerhetők azonban olyan gyantaanyagok, amelyek kromo­gén hatással rendelkeznek, és együtt vagy egyenként is alkal­masak tesztpapír impregnálására. A gyakorlatban a kromogén oldhatósága, különösen a vízben való oldhatóság meghatározza az alkalmazási módot. Vízoldható kromogéneknél a találmány szerinti eljárás kivitelezése célszerűen úgy foganatosítható, hogy a vizes (met)akrilsav-gyanta-diszperziót adott esetben hígítva, a kromogénekkel, különösen az előbbi I általános képletek­kel együtt elegyítjük, és a hordozót, speciálisan a szűrőpa­pírt, az így kapott vizes oldattal impregnáljuk. Vízben oldha­tatlan kromogéneket, így gvajakgyantát, alkalmas szerves oldószerekben oldunk, és ezzel impregnáljuk a papírt. Végül ezt követően kezeljük a vizes diszperzióval. A fordított sor­rend is lehetséges az eljárás során. A hordozó, különösen a szűrőpapírok, a koncentráció és az indikátor-színezék felviteli módjának kiválasztásakor a technika állása szerinti tapasztalatokat figyelembe kell venni. !a (met)akrilgyanta-diszpeizió koncentrációjára az impreg­­nálásra szánt vizes közegben irányszámként 1—10súly%, előnyösen 5 súly%, különösen 3 súly% adható meg. Az ere­deti vizes (met)akrilgyanta-diszperzió adott esetben alkal­mas szerves hígítószerrel, így például etanollal hígítható. Az eljárás sikere szempontjából döntő, hogy a hordozó folt-, illetve területegységét elegendő mennyiségű kromogén­­nel impregnáljuk. Az egyes kromogénenként szükséges mennyiségek messzemenően ismerteknek tekinthetők. A szűrőpapírra felhordandó film (met)akrilgyanta­­tartalmára irányszámként a szűrőpapír felületegységére 0,1—10 mg gyanta/cm2 felület veendő tekintetbe. A különösen előnyös, körülbelül 250 000 molekulasúlyú metakrilsav/etil-akrilát 1:1 arányú diszperzió alkalmazása­kor előnyösen 0,2 és 0,8 mg gyanta/cm2 felület közötti, elő­nyösen 0,3 mg gyanta/cm2 felület mennyiség jön számításba. A kromogének koncentrációját előnyösen úgy kell számí­tani, hogy az illető színezék adataitól függően 0,001—10 mg közötti indikátor-színezék jusson egy cm2 hordozófelületre. Úgy számolunk például, hogy egy tesztcsík egy cm2 szűrőpa­pír-felületének impregnálásához 0,2—200 pg, előnyösen 1—10 pg o-toluidint, illetve m-toluidint, illetve ezek savad­díciós sóinak megfelelő mennyiségét, 1—100 pg, előnyösen 10 pg benzidint, 1— 200 pg, előnyösen 20 pg 3,3',5,5'-tetrametil-benzidint, 20—2000 pg, előnyösen 500 pg difenil-amint, 50—5000 pg, előnyösen 1000 pg 4-difenil-amin-szulfon­­savat, 20—1000 pg, előnyösen 100 pg gvajakgyantát, 2— 100 pg, előnyösen 10 pg tisztított gvajakgyantát használunk. Az impregnálást önmagában ismert módon, például be­­permetezéssel vagy bemártásos technikával végezhetjük. Az említett akrilgyantákkal végzett impregnálással a talál­mány szerint a vér székletben és vizeletben való kimutatásá­nak mind az érzékenysége, mind a leolvashatósága jelentő­sen megjavítható. A találmány szerinti eljárás alkalmazása­kor a hemoglobin vizeletben való kimutatásánál a biztos kimutatási határok o-toluidinium-klorid indikátorként való felhasználásával 250—1000mg/l hemoglobinról 100— 5000 mg/1 hemoglobinra tágultak. A felismerés szempontjából mértékadó színezékfoltok kontúrjai a találmány szerinti eljárásnál élesebbek, és a teljes háttér gyengébb elszíneződést mutat. Az eljárás szempontjából kedvezően hat az is, hogy a színfoltok a kezeletlen mintákkal összehasonlítva lényegesen lassabban halványodnak el. Különösen kiemelendő, hogy a zavaró színkeletkezések a tulajdonképpeni „előhívásból" ki­maradnak, így a nulla-értékek tisztán negatívak maradnak. A kromogén egyedi érzékenysége, mennyisége, valamint a polimerre felvitt mennyisége szerint is fokozott érzékenysé­get és mindenekelőtt lényegesen jobb biztonságot érünk el alacsonyabb vérkoncentrációk kimutatásánál. Különösen előnyös olyan gyanták alkalmazása, amelye­ket 1—5 szénatomos alkoholok, előnyösen metanol vagy etanol, akril-, illetve metakrilsav-észtereinek 1 :4-től 2:1-ig terjedő súlyarányban végzett kopolimerizációjával állítottak elő. Különösen az olyan gyanták vizes diszperzióival való impregnálás említendő meg, amelyet metakrilsav etil-akrilát­­tal, előnyösen 1:1 súlyarányban való kopolimerizálásával állítanak elő. összehasonlító kísérletek A) Kimutatási sorozat o-toluidinium-klorid indikátorral. a) Az akrilgyanta-impregnálás nélküli tesztpapírok előké­szítése: Kerek szűrőpapírokat (0 = 12,5 cm; Edéről Nr. 1) o-tolu­­idinium-klorid vizes oldatába (0,1 g/100ml desztillált víz) mártunk, és ezt követően meleg levegőárammal megszárít­juk. b) Az akrilgyanta-impregnálású tesztpapírok előkészítése; Kerek szűrőpapírokat, amelyeket előzőleg az a) pontban leírtak szerint kezeltünk, etil-akrilát : metil-metakrilát : met­akrilsav 70:30:1 arányú kopolimerizátumának 3%-os vizes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom