181935. lajstromszámú szabadalom • Elektromos halogén izzólámpa
3 181935 4 A találmány szerinti izzólámpák általában fényszóróként vagy hősugárzóként használhatók. A tervezett feszültségen történő működés esetén az izzólámpák hozzávetőleg 750—2000 wattot fogyasztanak, jellegzetesen 1000, 1500 vagy 2000 wattot. Élettartamuk nagyon hosszú, rendszerint 2000 óra vagy ennél több. Úgy találtuk, hogy a találmány szerinti konstrukció az ismertetett nehézségek leküzdésére megbízható megoldást nyújt. Bár a találmány szerinti izzólámpában nem küszöböltük ki az áramellátó vezető agresszív halogének hatására bekövetkező korrózióját, de azon a területen, ahol a korrózió fellép, az áramellátó vezető vastag és átmérője olyan, hogy a korrózió nem eredményezhet szakadást. Másrészt a konstrukció biztosítja, hogy az izzószál tengelyének irányában nincs zavaró wolfram-áthordás. Ennek eredményeként kiküszöböltük a fűtőszál menetei között keletkező fa alakú wolfram-képződmények keletkezését, amelyek a rövidzárlatot okozzák. Meg kell jegyeznünk, hogy a wolfram-jód lámpa vagy a wolfram-bróm, ciklikus működésű lámpa a 3 760217. sz. USA szabadalmi leírás alapján már ismert. Az említett lámpában az áramellátó vezető egyik, az izzószál meneteihez csatlakozó végére huzalt tekercseltek. Ezen ismert lámpa konstrukciója azonban eltér a jelen találmány szerinti lámpa felépítésétől és teljesen más célt szolgál. Az ismert lámpában mindkét áramellátó vezetőt a lámpabura falán vezetik keresztül, annak egyik végénél. Az egyik áramellátó vezető a fent leírt módon csatlakozik az izzószálhoz, a másik pedig végignyúlik a hengeres lámpabura fala mentén a fűtőszál másik végéhez. Az említett áramellátó vezetőt teljes hosszában alaposan ellátták szigetelő burkolattal. Az első áramellátó vezetőre tekercselt huzalt, amelynek vége túlnyúlik az izzószálon, a másik áramellátó vezető szigetelő bevonatára is föltekercselik, hogy így egy mechanikailag szilárd szerkezetet kapjanak. A második áramellátó vezető végére spirálisan tekercselik fel a huzalt és az áramellátó vezetőt becsavarják az izzószál másik végébe. Az említett spirálisan tekercselt végbe egy olyan huzalt helyeztek, amely nem továbbít áramot és amelynek szabad végét úgy rögzítik a leszívócső tömítéséhez, hogy az izzószálat központosítsák. Az ismert lámpában az áramellátó vezető korróziójának megakadályozása nem képezi a találmány jellemző tulajdonságát. Ez abból a tényből is kitűnik, hogy töltőgázként argon és nitrogén keverékét használják, melyhez jódot vagy brómot adnak: jód esetében korrózió lényegében nem fordul elő, míg egyedül brómmal csak nagyon rövid élettartamú (párszor tíz óráig működő) lámpák állíthatók elő. Az izzólámpa egy további fajtája ismeretes a 2 449 679. sz USA szabadalmi leírás alapján. Ebben csavartípusú tüske ként egy vastag huzalt használnak, amely köré vékony huzalt tekercselnek. Ez az ismert lámpa azonban nem halogén lámpa, de ha az lenne, a mi célunkra akkor sem lenne megfe - lelő. Az ismert lámpában az izzószál végétől bizonyos távolságra néhány menetet kiegyenesítenek, amelyek így lényegében egy egyenes huzalszakaszt képeznek. A csavartüskét az épen maradt menetekbe csavarják, melyeket az izzószáltól az említett huzalszakasz választ el. Ha a leírt lámpa halogén lámpa volna, úgy az említett huzalszakaszon a szakadást előidéző korrózió még mindig előfordulhatna. Az áramellátó vezető izzószálba nyúló részén levő huzaltekercselés hossza a találmány szerinti lámpák esetében nem lényeges. Az előnyös felépítés érdekében az áramellátó vezető rendszerint legalább 1,5 mm-re nyúlik az izzószálba. Másrészt nincs értelme annak, hogy ez a rész 4 mm-nél hosszabb legyen. Annak sincs értelme, hogy az áramellátó vezető köré tekercselt huzal messzebbre nyúljék a lámpabura falának irányában, mint az izzószál utolsó menete. Kívánságra az áramellátó vezető köré tekercselt huzal néhány menettel túlnyúlhat az izzószálban levő áramellátó vezető végén. A találmány szerinti lámpák kiviteli alakjait a továbbiakban részletesen ábrákon és példák segítségével ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti lámpa oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábra szerinti lámpa egy részének tengelykörüli keresztmetszete. A 3. ábra az 1. ábrán szereplő lámpa módosított kiviteli alakjának oldalnézete. Az 1. ábrán kvarcüvegből készült 1 lámpaburát mindkét végén megfelelő 2 zárószigeteléssel láttak el, amelyen áramellátó vezető halad keresztül. A vezető 3 külső molibdén áramvezetőből, 4 molibdén lemezből és wolfram belső 5 áramellátó vezetőből áll, amely utóbbi átmérője 400—800 pm. Az 5 áramellátó vezető lámpaburán belüli vége köré 100—300 pm átmérőjű 7 wolfram huzalt tekercseltek és ennek menetei összekapcsolódnak a 6 izzószál végén levő menetekkel. Az izzószálat 8 tartóelemek tartják. A 2. ábra az 1. ábrán bemutatott lámpa egy részének nagyított keresztmetszete. A 3. ábra kemény üvegből készült 11 üvegburával rendelkező lámpát mutat. 12 zárótömítésen keresztül légmentesen wolfram anyagú 13 áramellátó vezetőt vezettünk keresztül. A lámpabura belseje felől kifelé a 13 áramellátó vezetőt 14 keményüveg burkolattal vettük körül. Az áramellátó vezető belső végén wolfram huzalból készült 17 menetek vannak, melyekkel a 13 áramellátó vezető a 16 izzószál végmeneteibe csavarodik. Wolfram huzalból készült 18 tartók tartják és központosítják a 16 izzószálat. Példa 1. Egy 7,4 mm belső átmérőjű és 6,1 cm3 térfogatú kvarcüveg csőben wolfram áramellátó vezetők között tengelyesen egy egyszeres tekercselésű wolfram izzószál van kifeszítve. Az áramellátó vezetők végeire 2 mm-t meghaladó hosszúságban wolfram huzalt tekercselünk. Az említett wolfram huzal végei teljesen összekapcsolódnak az izzószál végén levő menetekkel. A lámpaburát 2,5 -105 Pa nyomású argonnal töltjük meg, melyhez 0,3 térfogatszázalékban CH2Br2-t adtunk. Az említett lámpa konstrukciója a következő (a jelentése: átmérő): Izzószál Áramellátó vezető 0\im Az áramellátó vezetőn levő huzal e-je (im Huzal 0pm Menetek belső 0 jtm 196,36 950 500 240 196,36 950 650 170 196,36 950 800 110 196,36 950 400 290 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
