181910. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gyorsan változó egyszeri lefutású vagy ismétlődő analóg villamos jelek tárolására, továbbá analóg és/vagy digitális megjelenítésére

181910 4 vagyis az eltárolható szavak összessége határozza meg. Ter mészetesen figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a tároló kapacitásának növelése az esetek többségében együtt jár az írás-olvasási sebesség csökkenésével. A fenti főbb követelményekben megfogalmazott feladat megoldására szolgáló berendezés teljes áramköri kialakítá ­sára vonatkozó ismertetés a szakirodalomból nem ismert. Ismeretesek olyan átalakítók, amelyek vegyesen alkalmaz zák a párhuzamos és közelítéses eljárást annak érdekében, hogy a működési sebesség a rendelkezésre álló félvezető alkatrészek figyelembevételével növekedjen. Az alábbi két típus terjedt el leginkább: a) „R. I. Smith-Seville and J. Coles: 30 MHz converters Electron vol. 46 1974. febr. 25.” című közleményben ismerte • tett kétlépéses párhuzamos átalakító paralel technikával elő­ször a nagyobb helyiértéket, majd a kisebbeket határozza meg. A két lépés között a nagyobb helyiértéket vissza alakít­ja analóg feszültséggé és kivonja az eredeti jelből. A párhu­zamosan működő komparátorok kimeneteire nagysebességű kódoló áramkör kapcsolódik. Az információ rendszerint Gray, vagy bináris kódban jelenik meg. A két nagysebességű párhuzamos átalakító között, pontos gyors beállású digitál­­analóg átalakító és kivonó áramkör működik. Mivel a kon­verzió az első lépésben véges idő alatt zajlik le, ezért a konverter követőtartó áramkört tartalmaz. Ennek segítségé­vel történik az összetartozó analóg feszültségek különbségé­nek képzése. Ilyen elven működnek többek között a Compu­ter Labs, DATEL Inc cég konverterei. Ezekkel 30 nanosec­­os konverziós idő érhető el igen magas alkatrészárakkal, nagysebességű követő-tartó, különbségképző, erősítő és nagysebességű digitál-analóg átalakítókkal. b) „Ed Graves: Very High Speed Data Aquisition Analo­gue dialogue (13—2) 1979.; D. H. Sheingold: Analog-digital Conversion Notes Analog Devices Inc. Worwood Massa­chusetts” című közlemény kaszkádikus konvertere sorra egymás után állapítja meg az eredménybiteket. A kompará­torok állapotától függően a soron következő kivonó áram­körre vagy egy referencia-feszültség vagy nulla feszültség­­szint kapcsolódik. Az analóg-feszültséget jelkivonás után kétszeresre erősítjük, mielőtt a soron következő komparátor bemenetére jut a jel. Az egység a sorozatos kivonások elvén működik. A komparátorok kimenetén a kódolt információ bináris formában jelenik meg. Ezen megoldás működési sebességét a kapcsoló-áramkör, a differenciálerősítő véges időzítése korlátozza. Egy teljes átalakítás akkor ér véget, amikor az utolsó fokozat is beállt a bejövő feszültségből származó szintre. A kaszkád típusú átalakító egyik lényeges hátránya, hogy a kapcsolóáramkör nagy felfutási meredekségű jeleket hoz létre, melyeknek átvitele szélessávú erősítőket igényel. A jelfelfutás meredeksége a fokozatonkénti kétszeres erő­sítés miatt rendre megduplázódik, így az egyes fokozatok sávszélességigénye rendre növekszik. A gyakorlatban meg­valósítható integrált áramkörök erősítőkkel a megfelelő sáv­­szélesség kis jelamplitudóknál biztosítható. Még nagyobb problémát okoz az erősítők fázistolása, mely az átviteli sáv felső részében jelentős értéket ér el. A kaszkád típusú átalakí­tóknál lényeges hátrány, hogy a fázistolás digitalizálási hibát okoz, mert az összetartozó digitális információk a jelkéslelte­tés miatt nem azonos időpontban jelennek meg. A jeltárolási célra alkalmazható félvezetős tárolók alap­vetően két csoportba sorolhatók: léptető regiszteres és vélet­len hozzáférésű tárolók. A találmány szempontjából tulaj­donképpen mindkét típus megfelelő. A léptető regiszteres tároló előnye, hogy kapacitásának, vagyis a léptető regiszter 3 hoszának növelése, nem növeli az írás-olvasási időt. Ezeknél a tárolóknál a beírás és a tárolás a vezérlő órajel ugyanazon fázisaiban történik, függetlenül attól, hogy a kérdéses tároló­­rekesz a teljes léptető regiszterláncban hol helyezkedik el (MASTER—SLAVE-elv). Hátránya, hogy gyártás kihoza­tali szempontból nem célszerű a léptető regiszter hosszát egy bizonyos határon túl növelni. Ilyen esetben multiplex vezér­lést kell alkalmazni. A véletlen-hozzáférésű tárolók alkalmazása együtt jár a vezérlőegység bonyolultabb felépítésével, mert az egyes táro­ló rekeszeket külön-külön meg kell címezni. Ennél a tároló típusnál a tárolókapacitás növelése az írás-olvasási idő növe­kedését eredményezi. Ez abból adódik, hogy a vezérlő egy­ségnek egy hosszabb cím generálásához nagyobb időre van szüksége, nem számítva, hogy magának a tárolónak is na­gyobb a hozzáférési ideje (pl. megnövelt vonal kapacitások feltöltése és kisütése, stb.). A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt valamennyi nehézség egyidejű kiküszöbölése és olyan berendezés kialakí­tása, amelynél a kaszkád-típusú átalakítóknál a jelkésleltetés miatt fellépő digitalizálási hibát jelentősen csökkenti, vagyis a tárolást az analóg jellel szinkronban végezzük. További cél még az is, hogy az analóg a hozzájuk csatlakozó megjelenítő egységek sebességéhez. Még egy további cél, hogy a vezérlő egység határozza meg a jelrögzítés időtartamát, állítsa elő a mintavevő, valamint a tároló beírásához szükséges impul­zussorozatot, továbbá a tároló kiolvasásához szükséges ve­zérlőjeleket. A mintavevő impulzussorozat egyes impulzusa­inak késleltetési ideje rendre feleljen meg az analóg-digitál átalakító jelhaladási idejének. A tároló beírásához szükséges impulzussorozat pedig legyen szinkronban a mintavevő im­pulzussorozattal. Cél még az is, hogy a vezérlőegység lássa el megfelelő vezérlőjellel a digitál-analóg átalakítót, az ana­lóg, valamint a digitális kimeneti egységet. Természetesen a vezérlőegység feladatát képezi még az is, hogy a berendezés különböző üzemmódjainak megfelelően (késleltetett, előin­dított váltott időalapú, stb.) az impulzussorozatokat és ve­zérlő jeleket időrendi sorrendbe rendezze. A találmánnyal megoldandó feladatot ennek megfelelően olyan berendezés kialakításában jelölhetjük meg, amely al­kalmas gyorsan változó, egyszeri lefutású, vagy ismétlődő analóg villamos jelek digitális tárolására, továbbá analóg és/vagy digitális megjelenítésére. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött feladat egyszerűen megoldódik, ha olyan késleltetőláncot alkalma­zunk, melynek késleltetése megegyezik a kaszkád-eljárással működő Gray-kódolású analóg-digitál átalakító jelhaladási késleltetésével, vagyis a digitális információt az analóg jelha­ladással szinkronban írjuk be a tárolóba. További felisme­rés, hogy a késleltetett indítású, illetve előindítású üzemmó­dokat ugyanazon reverzibilis számláló megfelelő sorrendben történő vezérlésével oldjuk meg. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertetjük, ame­lyen a találmány szerinti berendezés néhány példakénti kivi­teli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés egy példakénti kiviteli alakja; a 2. ábra a kivonós-értékképző egység egy példakénti kivite­li alakja; a 3. ábra a kivonós-értékképző részegység egy példakénti kiviteli alakja; a 4. ábra a kivonós-értékképző részegység működési idődi­agramja; az 5. ábra a léptető regiszteres tároló egy példakénti kiviteli alakja; a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom