181863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szelektív felületdíszítő gyantaszerű polimer réteges anyag előállítására
29 181863 30 homályosan tompa kikészítést! felületek fényszintjei pedig 70-3 tartományban vannak vagy ennél kisebbek. A fényszintkülönbség a két kontrasztban levő kikészítés között 50 fényszinthatár alatt legalább körülbelül 10 fényszint és 50 fényszinthatárnál vagy ez fölött legalább körülbelül 20 fényszint. Az ilyen számszerű fényszintértékeket az A.S.TM. 523—67 (1972) számú Amerikai Esésűit Âllamok-beli szabványban leírt módon 6u -os szögnél határozzuk meg. Megjegyezzük, hogy a sima, fényes vagy csillogó kikészítéseknek és a lapos, sötét vagy homályosan tompa kikészítéseknek az összehasonlítása a találmány keretébe tartozó jellegzetes vagy előnyös változat. Ezek a megjelölések vagy jelzők összehasonlító vagy viszonyító megjelölések vagy jelzők és csupán vagy elsősorban a fényszintkülönbségek bemutatására használatosak. A találmány keretében egyaránt készíthetünk sima, fényes vagy csillogó kikészítéseket bizonyos kiválasztott területeken és még simább, fényesebb vagy csillogóbb kikészítéseket bizonyos más meghatározott területeken és a fényszintkülönbségeket körülbelül 20 felett tartjuk akkor, ha a fényszintek üyen változatoknál 50 felett vannak. Ilyen fényes és nagyon fényes kontrasztokat kaphatunk, ha mellőzzük a mechanikus domborítási folyamatot, amelynél érdes felületet kapunk és helyette síknyomást vagy hengemyomást alkalmazunk, amikor is nagyon sima, fényezett felülethez jutunk, így a gyantaszerű koptató réteg egész felülete rendkívül sima, fényes, ragyogó vagy csillogó kikészítésű lesz. Magas hőmérséklet és nagy nyomás ugyancsak alkalmazható, ahogy előzőleg leírtuk a fúvató és habosító lépéssel kapcsolatban, mimellett a nyomdafesték-kompozícióban levő polimerizációs és térhálósító iniciátorok felett elhelyezkedő koptató rétegben a polifunkciós, reaktív polimerizálható és térhálósítható monomerek, miután térhálósodtak a síknyomó vagy hengemyomó művelet során, hatásosan ellenállnak ilyen hevítésnek és nyomásnak, és „befagyasztják” ezeket a különleges felületeket, amelyek meg tudják tartani rendkívül sima, ragyogó, fényes vagy csillogó kikészítésüket az ezután következő fúvató és habosító művelet folyamán. Azok az egyéb felületek ellenben, amelyek olyan monomer anyagokat tartalmaznak, amelyek nem helyezkednek el polimerizációs vagy térhálósító iniciátorok vagy szerves peroxidok felett, tartalmaznak még polimerizálatlan és térhálósítatlan monomer anyagokat, ennek következtében meglágyulnak, megolvadnak és megfolyősodnak, így veszítenek valamelyest a rendkívül sima, ragyogó, fényes vagy csillogó kikészítésükből, de eleget megtartanak a korábbi rendkívül sima, ragyogó, fényes vagy csillogó kikészítésükből, amely körülbelül 20 fényszintnek felel meg és ez kevesebb, mint a rendkívül sima, ragyogó, fényes vagy csillogó kikészítés fényszintje. A rajzok 1—3. ábráira hivatkozva csupán összehasonlítási célokra bemutatjuk, hogy az előzőekben leírt alternatív módszereknél sima, fényes vagy csillogó „B” területek mellett még simább, fényesebb vagy csillogóbb A területek létezhetnek. Azt találtuk, hogy egyes esetekben a belső lehetőség szerint habosítható műanyagpaszta fúvatása vagy habosítása olyan erősen és hevesen megy végbe, hogy a fúvató vagy habosító anyagból fejlődő vagy felszabaduló gázok arra törekszenek, hogy felfelé eltávozzanak a hevített műanyagpasztából és belépjenek a koptató rétegbe. így nem kívánt módon megbontják a koptató réteg sima és egyenletes felületét, különösen azokon a területeken, ahol az olvadékviszkozitásuk kismérvű, vagy lényegében nem polimerizálódott és/vagy nem térhálósodon monomereket tartalmaz, vagy megtámadják a sima, fényes vagy csillogó felületeket. Ez káros az ilyen felületek egyenletessége szempontjából és esztétikai szempontokból sem kívánatos. Ezenkívül csökken az erős kontraszthatás a sima, fényes vagy csillogó felületek és a szomszédos domborított, lapos, sötét vagy homályosan tompa felületek között. Ezt a nem kívánt hatást elkerülhetjük oly módon, hogy egy viszonylag vékony védőbevonatot vagy -réteget viszünk fel 0,15 mm vagy ennél kisebb, így 0,025-0,050 mm, vastagságban a belső lehetőség szerint habosítható műanyagpaszta felső részére a nyomott jninta vagy rajz kialakítása előtt, vagy más változat szerint ilyen védőbevonatot hordunk fel a nyomott mintára vagy rajzra a koptató réteg alkalmazása előtt. Ilyen védőréteg vagy film hatásosan megakadályozza, hogy a gázok felfelé eltávozzanak a fúvató vagy habosító műanyagpasztából és belépjenek a koptató rétegbe. A védőréteget filmként alkalmazhatjuk, de szokásosan műanyagpaszta gyantapolimer-kompozíció, így viszonylag nagyon kis molekulasúlyú vinilklorid-polimer vagy -kopolimer alakjában visszük fel. Ilyen műanyagpaszta védőréteg gélesedéss természetesen emelt hőmérsékleten, de még a fúvató vagy habosító anyag és a polimerizációs iniciátor vagy szerves peroxid aktivációs és bomlási hőmérséklete alatt megy végbe. A védőbevonat vagy -réteg vastagságának nem kell olyan nagynak lennie, hogy megakadályozza a fúvatásmódosítót vagy inhibitort abban, hogy kifejtse fúvatásmódosító vagy gátló hatását lefelé a védőrétegen keresztül a műanyagpasztában a fúvatási művelet során vagy a polimerizációs iniciátort abban, hogy kifejtse hatását felfelé a reaktív polimerizálható monomerek polimerizációja és/vagy térhálósodása i olyamán. Néhány előnyös és jellegzetes védőbevonat-összetételt a következőkben adunk meg. BC-1 BC-2 polivinilklorid, nagy molekulasúly, diszperziófok, saját viszkozitás 1,4 89 90 polivinilklorid, nagy molekulasúly, keverékgyanta, sajátviszkozitás 0,9 11 10 dioktilftalát 6 epoxidált szójaolaj 2,2,4-trimetil-l ,3-pentadienol-5 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 S5 60 65 15
