181857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás n-acil-N-(szubsztituákt)-alkil-aminolakánsavak előállítására

13 181857 14 A farmakológiai tulajdonságok meghatározását a következő módszerekkel végezzük: Befolyás a narkotizált patkányok pankreász- és epe­­kiválasztására Kísérleti végrehajtása: Hím Sprague-Dawley-patkányokat (250—300 g testsúly) 1,2 g/kg uretánnal intramuszkulárisan nar­­kotizálunk. Ezután a hasüreget mediálisan felnyit­juk, a ductus choledochus-t a duodenumba torkollá­­sához közel, kissé a felett, valamint a májkapuhoz közel elkötjük, mindkét útszakaszt a máj irányában katéterezzük. Mivel a patkánynál minden pankreász-csatorna a ductus choledochus középső szakaszába torkollik, ily módon a distalis (elkötött) útszakaszból a pank­­reász-szekrétumot és a ductus choledochus proxima­­lis részéből az epét elkülönítve vezethetjük el. A kiválasztott pankreász- és epeváladékot 30 perces időközökben a vizsgálandó vegyületek intra­­duodenalis (V. jugularis externa) beadása előtt 2 órától kezdve és utána 3 órán át meghatározzuk (beadott folyadéktérfogat 5 ml/kg). Az állatok testhőmérsékletét hőpárna és besugár­zás segítségével 36-38 °C-on tartjuk. A hőmérsékle­tet rektálisan ellenőrizzük. Kiértékelés: A hatóanyag beadása utáni 30 perces frakciók folyadéktérfogatait mindenkor a hatóanyag beadása előtt kivált epe-, illetve pankreász-váladék mennyisé­gére vonatkoztatjuk (= 100%, a két utolsó mérés középértéke). A pankreász-, illetve epekiválasztás maximális százalékos növekedését az adag függ­vényében ábrázoljuk és abból az ED5 0 értéket inter­polálással állapítjuk meg. Az antihepatotoxikus hatás vizsgálata CQ4-gyel károsított májú patkányok hexobarbí­­tállal előidézett alvási időtartamának befolyásolása. A kísérlet végrehajtása: Vogel és szerzőtársai szerint [Arneim. Forsch. 25 (1975) 82] étien nőstény Sprague-Dawley patká­nyokon (190+- 10 g testsúly, 10 állat/dózis] szén­­tetraklorid orális adagolásával (0,15mg/kg CC14, 2,5 ml/kg olívaolajban) májsejt-károsodást idézünk elő, amelynek mértékét a hexobarbitalnátrium-mal előidézett (50 mg/kg i.v; farokvéna, injekciós időtar­tam 45—60 sec/alvási időtartam meghosszabbodása alapján határozzuk meg, 47 órával a CG4 beadása után. A vizsgálandó vegyületeket 1 órával a CG4 beadása előtt orálisan adjuk be, 10 ml/kg folyadék­térfogatban. Kiértékelés: A vizsgálandó vegyületek (nátriumsók, vizes oldatban) antihepatotoxikus hatását úgy határozzuk meg, hogy mérjük a CG4-gyei májsejtkárosított pat­kányok alvási időtartamának százalékos csökkenését a kezelt csoportoknál, a CC14-kontrollcsoport alvási időtartamának meghosszabbodásához (=100%) viszo­nyítva. Az EDS0 értéket intrerpolálással határozzuk meg a dózis-hatásgörbéből. A toxicitás meghatározása: \ toxicitási vizsgálatokat nőstény NMRI-egerek­­kel végezzük (testsúly 22-26 g). Az állatok (5 állat adagonként) táplálékot és vizet tetszés szerinti mennyiségben kapnak. A vizsgálandó anyagokat különböző adagokban intraperitoneálisan adjuk be. A megfigyelési időtartam 14 nap. A DL50, tehát az az adag, amelynél az állatok 50%-a elpusztul, a dózis-hatásgörbéből grafikusan megállapítható. A találmány szerinti eljárással előállítható I, il­letve Ix, Ixx, Ixxx, ixxxx általános képletű vegyüle­­tekből és/vagy szervetlen vagy szerves bázisokkal képezett, farmakológiailag elviselhető sóikból ön­magában ismert módon gyógyszerkészítmények állíthatók elő. Ezek a gyógyszerkészítmények a talál­mány szerinti új vegyületeket mint olyanokat, vagy egyéb, alkalmas gyógyszergyártási hordozóanyagok­kal képezett kombinációk alakjában tartalmazhatják. Ha e gyógyszerkészítmények a hatóanyagon kívül a gyógyszergyártásban használt hordozóanyagokat is tartalmaznak, akkor a készítmény hatóanyag-tar­talma 1-95, előnyösen 15-85 súlyszázalék. A gyógyszerkészítmények az ember- és állatgyógyászat­ban, bármely kívánt alakban, például szisztémiásan alkalmazhatók azzal a feltétellel, hogy megfelelő vér-, szövet- vagy lokálkoncentráció fenntartását biz­tosítjuk. Ez orálisan, rektálisan vagy parenterálisan adagolt dózisokkal érhető el. A gyógyszerkészítmény hatóanyaga egységdózisokra van beállítva, amelyek a kívánt adagolást biztosítják. Az egységdózis lehet tabletta, drazsé, kapszula, kúp vagy mért térfogatú por, granulátum, oldat, emulzió, szuszpenzió, szol vagy gél. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények, amennyiben egységdózisokba vannak kiszerelve és például embergyógyászati célokat szolgálnak, akkor kb. 0,5-1000 mg, előnyösen 1-500 mg, különösen 5-400 mg hatóanyagot tartalmaznak. A gyógyászati készítmények általában a talál­mány szerinti eljárással előállított hatóanyagból és nem toxikus, gyógyászatiig elviselhető gyógyszer­hordozóanyagból állnak, és adalék- vagy hígítóanya­gokkal s?;ilárd, félig szilárd vagy folyékony alakban vagy kapszula alakban, bevont tabletta alakjában, zacskóban vagy valamely más tartály-alakban vannak kiszerelve. Hordozóanyagként szolgálhat például a testben történő gyógyszerfelvételt elősegítő anyag, valamely formulálószer, édesítőszer, íz-módosító szer, színező- vagy konzerválóanyag. A találmány szerinti acilhidrokarbilaminoalkán­­savakon és/vagy sóikon kívül a gyógyszerkészítmé­nyek egy vagy több, egyéb farmakológiailag aktív anyagot is tartalmazhatnak, így savmegkötő szere­ket, például alumíniumhidroxidot, magnézium­­aluminátot, nyugtátokat, mint benzodiazepineket, például diazepamot; görcsoldó szereket, például bietamiverint, camylofint, antikolinergikumokat, mint például oxyphéncyclimint, phencarbamidot; habzásgátló szert, például dimetilpolisziloxánt; la­­xantiákat, például bisacodylt; duzzasztószert: adott esetben fermenteket, gallensavakat, antibiotikumo­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom