181853. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként azolil-alkil-piridinil-észter származékokat tartalmazó fungicid készítmények és eljárás azolil-alkil-éterszármazékok előállítására

5 181853 6 R és Hal előnyös jelentése a (II) általános képletű vegyületek értelmezésénél előnyösként megadott csoportokkal és atomokkal azo­nos, Y előnyös jelentése a (III) általános képletű vegyületek értelmezésénél előnyösként megadott atomokkal azonos —. A (IV) általános képletű vegyületek új vegyüle­tek, amelyeket ismert eljárásokkal analóg módon állíthatunk elő oly módon, hogy valamely (III) álta­lános képletű piridinol-származékot — ahol Y jelen­tése a megadott — valamely (VI) általános képletű halogén-keton-származékkal - ahol R és Hal je­lentése a megadott -, valamely savmegkötőszer — például kálium-karbonát — és valamely inert, szerves oldószer — például aceton — jelenlétében reagáltatunk, 60-120°C hőmérsékleten. A két aktív hidrogénatom egyikét azután ismert módon klór­vagy brómatomra cseréljük. A (ÍV) általános képletű halogén-éter-keton-szár­­mazékok példáiként a következőket soroljuk fel: 1 -bróm-1 -(piridin-2-il)-3,3 -dimetil-bután-2-on, l-bróm-l-(piridin-3-il)-3,3-dimetil-bután-2-on, l-bróm-l-(píridin-4-il)-3,3-dimetil-bután-2-on, 1 -bróm-1 -(6-klór-piridin-2-il)-3.3-dimetil­­-bután-3on, 1 -klór-1 -(6-klór-piridin-2-il)-3,3-dimetil­­-bután-2-on, 1 -bróm-1 -(5-klór-piridin-2-il)-3,3-dimetil­­-bután-2-on, 1 -b róm-1 -(2-ldór-piridin -3-il)-3,3 -dime til­­-bután-2-on, l-bróm-l-(2-bróm-piridin-3-íl)-3,3-dimetil­-bután-2-on. A c) eljáráshoz kiindulási anyagként alkalmazott dihalogén-keton-származékokat - ahol R és Hal je­lentése a megadott — az (V) képlet általánosan defi­niálja — ahol R és Hal előnyös jelentése a (II) általános képletű vegyületek értelmezésénél előnyösként megadott csoportokkal és atomokkal azo­nos —. Az (V) általános képletű dihalogén-keton-szárma­­zékok közismert vegyületek a szerves kémiában. Példákként említjük a diklór-pinakolint és a dibróm­­pinakolint. Az a) és b) eljárásoknak megfelelő reakciókat — mint említettük — valamely inert szerves oldó­szerben végezhetjük, így előnyösen ketonokban — például dietil-ketonban, elsősorban acetonban, és metil-etil-ketonben — ; nitrilekben — például pro­­pionitrilban, elsősorban acetonitrílben -; alkoholok­ban — például etanolban vagy izopropanolban -; éterekben - például tetrahidrofuránban vagy di­­oxánban —; benzolban; formamidokban — elsősor­ban dimetil-formamidban; halogénezett szénhidro­génekben. Az a) és b) eljárásoknak megfelelő reakciókat valamely savmegkötőszer jelenlétében végezzük. E célra alkalmazhatunk szervetlen vagy szerves savmeg­kötőszereket - például nátrium-karbonátot, kálium­karbonátot vagy nátrium-hidrogén-karbonátot; rövid­­szénláncű tercier alkil-aminokat, cikloalkil-aminokat vagy aralkil-aminokat — például trietil-amint, di­me til-benzil-amint —; vagy piridint illetve diazabi­­ciklooktánt. A b) eljárás esetében az alkalmazott azol feleslege is szolgálhat savmegkötőszerként. .Az a) és b) eljárásoknak megfelelő reakciókat széles hőmérséklet-tartományban végezhetjük. Álta­lában mintegy 20—150°C — előnyösen 60—120 °C - hőmérsékleten dolgozunk. Oldószer jelenlété­ben, célszerűen az alkalmazott oldószer forráspont­ján végezzük a reakciót. Mind az a), mind a b) eljárásoknak megfelelő reakciók esetében 1 mól (II), illetve (IV) általános képletű vegyületre előnyösen 1 -2 mól (III) általános képletű pirídinolt, illetve 1—2 mól azolt és mindegyik esetben 1 —2 mól savmegkötőszert alkalmazunk. A kapott találmány szerinti hatóanyagokat úgy izoláljuk, hogy ledesztilláljuk az oldószert és a mara­dékhoz erélyes keverés mellett vizet adunk, amikor is kikristályosodik a termék; vagy feloldjuk a mara­dékot valamely szerves oldószer és víz kis mennyi­ségű elegyében, elválasztjuk a szerves fázist, vízzel mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk és vákuum­ban oldószermentesítjük. A maradékot adott esetben desztillációval vagy átkristályosítással tisztítjuk. A c) eljárásnak megfelelő reakciót előnyösen a következő poláros szerves oldószerekben végezhet­jük: klórozott szénhidrogének - előnyösen diklór­­etán -; alkoholok - előnyösen etanol, propanol, n-butanol —; ketonok — előnyösen aceton, metil­­etil-keton, metil-butil-keton -; éterek - előnyösen tetrahidrofurán, dioxán —; nitrilek — előnyösen acetonitril —. A c) eljárásnak megfelelő reakciót valamely sav­megkötőszer — előnyösen valamely szervetlen vagy szerves, az a) és b) eljárásoknál már említett savmeg­kötőszer - jelenlétében végezzük. A c) eljárásnak megfelelő reakció hőmérsékletét széles határok között változtathatjuk. Általában 0- 150 °C — előnyösen 50—90 °C — hőmérsékleten dolgozunk. A c) eljárásnak megfelelő reakció kivitelezésekor 1 mól (V) általános képletű dihalogén-ketonhoz elő­nyösen 1 mól (III) általános képletű pirídinolt, 1— 1,2 mól azolt, valamint 2—3 mól savmegkötőszert alkalmazunk. A kapott találmány szerinti hatóanyagokat úgy izoláljuk, hogy az oldószert vákuumban nagy mértékben lepároljuk. A maradékhoz, valamely inert, vízzel nem keveredő oldószer — előnyösen toluol, xilol vagy diklór-etán — jelenlétében kevés sósav-oldatot adunk, és így a felesleges azolt hidro­­klorid alakjában eltávolítjuk. A szerves fázist ezután híg alkálifém-hidroxid-oldattal semlegesre mossuk, szárítjuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A maradékot adott esetben desztillációval vagy átkris­tályosítással tisztítjuk. Az X helyén keto-csoportot tartalmazó találmány szerinti hatóanyagokat a szokásos módon redukáljuk - például komplex hidridekkel reagáltatva — adott esetben valamely hígítószer jelenlétében; vagy alu-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom