181721. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a C-19393Sindex 2-es alul antibiotikumok előállítására
181721 16 zeg (fermentációs főtápközeg) literenként 30 g glükózt, 30 g oldható keményítőt, 15 g zsírtalanított szójalisztet, 15 g gyapotmaglisztet, 0,25 g kálium-dihidrogén-foszfátot, 0,6 g kálium-monohidrogén-foszfátot, 0,002 g kobalt-kloridot és 0,5 g „Actocol”-t tartalmaz; pH-értékét sterilizálás előtt 7,0-ra állítjuk be. Valamennyi fenti tápközeget felhasználás előtt gőzzel 20 percig sterilizálunk 120 °C hőmérsékleten. A fent leírt módon végrehajtott fermentáció befejeztével kapott fermentációs levet Hyflo-Supercel szűrési segédanyaggal (a Jhones Manville Co. amerikai cég gyártmánya) szűrjük le; 1230 liter szűrletet kapunk, amelyet azután egy 100 liter aktívszénnel töltött oszlopon vezetünk keresztül. A C-19393S2 antibiotikumokat 300 liter vízzel, illetőleg 700 liter 7%-os vizes izobutanollal eluáljuk az oszlopról. A C-19393S2 antibiotikumot tartalmazó eluátumot azután egy 2 liter Cl--alakban levő Dowex 1x2 gyantát tartalmazó oszlopon vezetjük keresztül és az oszlopot előtte 6 liter vízzel mossuk, majd 32 liter 5%-os vizes nátrium-klorid-oldattal eluáljuk. A kapott eluátumot 5 pH-értékre állítjuk be és egy 4 liter aktívszenet tartalmazó oszlopra visszük. Az oszlopot előbb 12 liter vízzel mossuk, majd a kívánt antibiotikumot 7 liter 8%-os vizes izobutanollal és 12 liter 8 :92 arányú izobutanol - n|20 vizes aramónium-hidroxid-oldat eleggyel eluáljuk, majd az eluátumot csökkentett nyomáson 150 ml térfogatra pároljuk be. A maradékként kapott koncentrátumhoz 1350 ml metanolt adunk és a képződött csapadékot kiszűrjük. A szűrletet 200 ml térfogatra pároljuk be és ezt a koncentrátumot egy 300 ml Cl"-alakban levő DEAE-Sephadex A-25 gyantával töltött oszlopon vezetjük keresztül. Az oszlopot azután 0,1 mólos, majd 0,2 mólos vizes nátrium-klorid-oldattal (900-900 ml mennyiséggel) mossuk, majd a kívánt antibiotikumot 1500 ml 0,4 mólos vizes nátrium-klorid-oldattal eluáljuk. Az eluátum pH-értékét 5-re állítjuk be, majd egy 500 ml aktívszénnel töltött oszlopon vezetjük keresztül. Az oszlopot 1,5 liter vízzel mossuk, majd 2,5 liter 8 :92 arányú izobutanol - n/20 vizes ammónium-hidroxid-oldat eleggyel eluáljuk, az eluátumot szárazra pároljuk és a bepárlási maradékhoz acetont adunk. Ily módon, 2,4 g halványsárga por alakú terméket kapunk. Ezt kis mennyiségű vízben oldjuk és az oldatot egy 1,2 liter Amberlite XAD-il gyantával (100—200 mesh szitafinomsággal) töltött oszlopon vezetjük keresztül és az oszlopot vízzel frakcionáltan eluáljuk. Az antibiotikus aktivitást mutató frakciókat egyesítjük és bepároljuk; a maradékként kapott koncentrátumot egy 200 ml CP-alakban levő QAE-Sephadex A-25 gyantával töltött oszlopon vezetjük keresztül. Az oszlopot 600 ml 0,1 mólos vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd 1,2 liter 0,2 mólos vizes nátrium-klorid-oldattal eluáljuk. Az eluátum pH-értékét 5-re állítjuk be és egy 600 ml aktívszénnel töltött oszlopon vezetjük keresztül. Az oszlopot 1,8 liter vízzel mossuk, majd 3 liter 8 :92 arányú izobutanol - n/20 vizes ammónium-hidroxid-oldat eleggyel eluáljuk. Az eluátumot szárazra pároljuk, a bepárlási maradékhoz acetont adunk és így 1,07 g por alakú terméket kapunk. E por 15 620 mg-nyi részét kevés vízben oldjuk és az oldatot egy 360 ml 100-200 mesh szitafonomságú Amberlite XAD—II gyantával töltött oszlopon vezetjük keresztül. Az oszlopot azután vízzel frakcionáltan eluáljuk, valamennyi antibiotikus aktivitást mutató frakciót a fentebb leírt folyadék-kromatográfiai módszerrel megvizsgáljuk és az egyetlen csúcsértéket mutató frakciókat egyesítjük és szárazra pároljuk. A bepárlási maradékhoz acetont adunk, majd a kivált fehér por alakú terméket elkülönítjük. Ily módon 136 mg C—19393S2 antibiotikum-dinátriumsót kapunk. 2. példa Az 1. példában leírthoz hasonló módon kapott fermentlé-szűrlet 1150 liter mennyiségét 5 pH-értékre állítjuk be, majd egy 100 liter aktívszenet tartalmazó oszlopon vezetjük keresztül. Az oszlopot azután 300 liter vízzel mossuk, majd 350 liter 8 :92 arányú izobutanol - 0,02 n nátrium-hidroxid-oldat eleggyel eluáljuk. Az eluátumot egy 10 liter Cr-alakban levő Diaion SA-21A gyantával töltött oszlopon vezetjük keresztül, az oszlopot 30 liter vízzel mossuk, majd 100 liter 5%-os vizes nátrium-klorid-oldattal eluáljuk. Az eluátumot azután egy 20 liter 50 mesh szitafinomságú Diaion HP-20 gyantával töltött és előzetesen 40 liter 5%-os vizes nátrium-klorid-oldattal kezelt oszlopon vezetjük keresztül. Az oszlopot 20 liter 5%-os vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd a jelenlevő C-19393S2 és C—19393H2 antibiotikumot 40 liter vízzel, illetőleg 60 liter 5:95 arányú metanol — 5%-os vizes nátrium-klorid-oldat eleggyel eluáljuk. A C-19393S2 antibiotikumot tartalmazó eluátumot 5 pH-értékre állítjuk be és egy 2 liter aktívszenet tartalmazó oszlopon vezetjük keresztül. Ezt az oszlopot 6 liter vízzel mossuk, majd 10 liter 8% izobutanolt tartalmazó n/20 vizes ammónium-hidroxid-oldattal eluáljuk. Az eluátumot betöményítjük és a koncentrátumot egy 200 ml QAE-Sephadex A-25 gyantát (Cl--alakban) tartalmazó oszlopon vezetjük keresztül. Az oszlopot 1 liter 0,2 mólos vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd 1 liter 0,4 mólos vizes nátrium-klorid-oldattal eluáljuk. Az eluátumot aktívszenes kromatografálással sómentesítjük, majd Amberlite XAD-II gyantával töltött oszlopon kromatografáljuk. Az eluátumot az 1. példában leírthoz hasonló módon dolgozzuk fel és így 100 mg C—19393S2 antibiotikum-dinátriumsót kapunk fehér por alakjában. 3. példa A találmány szerinti vegyieteknek az ampicillinre és cefotiamra kifejtett potencírozó hatását az MM 4550 hatásával vetettük össze. A vizsgálathoz felhasznált mikroorganizmusokat egy éjjelen át Müller-Hinton féle táptalajon (Difco) egy éjszakán át 37 °C-on tenyésztjük. 5 10 15 20 7.5 30 35 40 45 50 55 <;o 65 8
