181717. lajstromszámú szabadalom • Hűtő kihúzó berendezés tömlőzött huzal gyártásához
181717 gével közlekedő harmadik vályúszakasz van, ahol a második vályűszakasz az első terelőkerékszekrényen keresztül szárító vályúszakaszhoz illeszkedik, a második terelőkerékszekrénnyel hevederes kihúzómű kapcsolódik, amelynek a szárító vályúszakasszal szemben elhelyezett bevezető görgője és a hajtott terelőkerékkel tengelykapcsoló révén összekötött kivezető görgője van. Ezzel a megoldással az utóhűtőhossz nem korlátozódik, nincs szükség a huzal többszöri terelésére, és a huzal víztelenítése hatékonyan megoldható. A találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakjában a szárító vályúszakasz és az első terelőkerékszekrény között terelőkerekekkel kialakított átvezető terelőszekrény van, amivel a berendezés helyigénye még kedvezőbbé válik. Az első terelőkerékszekrény és a szárító vályúszakasz között a huzalgyártással kapcsolatos mérési feladatok ellátására kapacitásmérő vályúszakasz is beiktatható. Ugyancsak előnyös, ha a huzaltovábbító terelőkerék a harmadik vályúszakasz hossztengelyének vonalában van elhelyezve, és az első terelőkerékszekrények az első vályúszakasz hossztengelyének vonalában kialakított bemenő és kimenő nyílása van, mivel ily módon a berendezés helyigénye tovább csökken, telepítése leegyszerűsödik. A kész huzalból a vízlehúzás nagy hatékonysággal biztosítható, ha a terelőkerekek az átvezető terelőkerékszekrényben a függőlegessel szöget bezáró ferde síkban vannak elhelyezve. Az első vályúszakasz előtt célszerű lehet a szabályozható teleszkópos kialakítású szabályozható vályúszakasz elhelyezése, mert ezzel a huzalvezetés egyenletessége javítható. A szárító vályúszakasz és a bevezető görgő között előnyös térközt hagyni, mivel ily módon a huzalvezetés feltételei tovább javíthatók. A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti kiviteli alak kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti hűtőkihúzó berendezés oldalnézete, illetve felülnézete, a 2. ábra a találmány szerinti hűtő-kihúzó berendezés felülnézete, a 3. ábra az 1. ábra szerinti B—B metszet, a 4. ábra az 1. ábra szerinti D—D metszet, a 5. ábra az 1. ábra szerinti G—G metszet és a 6. ábra a 2. ábra szerinti J—J metszet. A találmány szerinti hűtő-kihúzó berendezésben (1. és 2. ábra) a tömlőző szerszámot elhagyó 15 tömlőzött huzal 41 burkolattal zárt 6 első terelőkerékszekrényben átvezető 2 első vályúszakaszon keresztül 5 második terelőkerékszekrénybe jut, ahol 16 hajtott terelőkeréken, állítható helyzetű 17 ferdetengelyes terelőkeréken, majd újra a 16 hajtott terelőkeréken, 18 szabadonfutó terelőkeréken áthaladva 3 második vályúszakaszba (alsó vályúba) jut. A 2 első vályúszakasz előtt előnyösen 14 támasztólábakon elhelyezett 1 teleszkópos vályúszakasz van. A 16 hajtott és a 18 szabadonfutó terelőkerekek között a szükségleteknek megfelelően egy, két, három sőt a 17 ferdetengelyes terelőkerék szöghelyzetének megváltoztatásával még több huzalhurok is 5 képezhető. A vályúszakaszokat 40 vályúfedéllel látjuk el. A tömlőzött huzal a 3 második vályúszakaszból a 6 első terelőkerékszekrényen keresztül a 19 vízszintes tengelyű terelőkerék segítségével a 4 harmadik vályúszakaszba kerül, majd onnan az 5 második terelőkerékszekrényben a 16 hajtott terelőkeréken, a 18 szabadonfutó terelőkeréken, majd a 16 hajtott terelőkeréken átvezetve újra a 3 második vályúszakaszba, illetve onnan a 6 első terelőkerékszekrénybe jut (4. ábra). A 19 vízszintes tengelyű terelőkerék előnyösen a 6 első terelőkerékszekrénybe van elhelyezve, amelyen célszerűen átmenő nyílások vannak az 2 első vályúszakaszba iktatva. Az 5. ábrán látható G—G szelvény csak egy példa a 16 hajtott és a 18 szabadonfutó terelőkerekek közötti hurokképződés megoldási lehetőségére. A gyakorlatban a 18 szabadonfutó terelőkerék és a 16 hajtott terelőkeréken létesített horonyszám segítségével számos hurokképzési variáció érhető el hasonló módon, vagyis a 15 tömlőzött huzalt kevesebbszer, vagy többször is átvezethetjük a 4 harmadik vályúszakaszon, majd a 3 második vályúszakaszon. A 3 második vályúszakaszban vezetett utolsó huzalág, előnyösen a 7 átvezető terelőkerékszekrényben elhelyezett alsó 20 terelőkerék és felső 21 terelőkerék segítségével (3. ábra), 9 szárító vályúszakaszba jut. A 7 átvezető terelőszekrény 42 burkolata 44 forgópánton nyitható (3. ábra). A 20 és 21 terelőkerék ferde síkban is elrendezhető, amivel a vízlehúzás hatékonysága növelhető. Amennyiben a tömlőzött huzal kapacitásának mérésére is szükség van, akkor a 6 első terelőkerékszekrény és a 7 átvezető terelőkerékszekrény közé 8 kapacitásmérő vályúszakasz iktatható, amelyben 22 kapacitásmérőt alakítunk ki. Ezen átvezetjük a 3 második vályúszakasz utolsó huzalágát, mielőtt az a 20 alsó terelőkerékre futna (3. ábra). A tömlőzött huzal a 9 szárító vályúszakaszt elhagyva, annak végén 5 fedővel lezárt 11 víztelenítőn, majd 12 dinamóméter huzalvezető tárcsáján áthaladva 10 hevederes kihúzóműbe érkezik. A 15 tömlőzött huzal 37 bevezető csatornán át jut a 10 hevederes kihúzóműben levő 23 bevezető görgőre, majd 24 kihúzótárcsa és 26 terelőgörgővel, illetve 39 feszítőszerkezethez illesztett 27 feszítőgörgővel vezetett 28 kihúzóheveder között áthaladva 38 kivezető csatorna mellett 25 kivezető görgőn áthaladva elhagyja a berendezést. A 24 kihúzó tárcsát, amely a tömlőzött huzal tényleges kihúzási sebességét biztosítja, a 29 kihúzómotor, 31 hajtó szíjtárcsa, 30 hajtószíj, 32 hajtott szíjtárcsa segítségével hajtja meg (5. és 6. ábra). A 30 szíjat 33 orsó feszíti. A 16 hajtott terelőkerék a 28 kihúzóhevederrel meghajtott 25 kivezető görgőről 36 tengelykapcsoló révén kapja a meghajtást. A 24 kihúzótárcsa tengelyére 35 profilos tárcsa van szerelve, amelynek profilos koszorúja 34 résiniciátorban forogva jelzi a 24 kihúzótárcsa fordulatszámát, aminek révén a 10 hevederes kihúzóműben áthaladó tömlőzött huzal hosszúsága megállapítható (5. ábra). 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
