181717. lajstromszámú szabadalom • Hűtő kihúzó berendezés tömlőzött huzal gyártásához

181717 gével közlekedő harmadik vályúszakasz van, ahol a második vályűszakasz az első terelőkerékszekrényen keresztül szárító vályúszakaszhoz illeszkedik, a második terelőkerékszekrénnyel hevederes kihúzómű kapcsolódik, amelynek a szárító vályúszakasszal szemben elhelyezett bevezető görgője és a hajtott te­relőkerékkel tengelykapcsoló révén összekötött kive­zető görgője van. Ezzel a megoldással az utóhűtő­­hossz nem korlátozódik, nincs szükség a huzal többszöri terelésére, és a huzal víztelenítése hatéko­nyan megoldható. A találmány szerinti berendezés egy előnyös kivi­teli alakjában a szárító vályúszakasz és az első tere­lőkerékszekrény között terelőkerekekkel kialakított átvezető terelőszekrény van, amivel a berendezés helyigénye még kedvezőbbé válik. Az első terelőke­rékszekrény és a szárító vályúszakasz között a huzal­­gyártással kapcsolatos mérési feladatok ellátására ka­pacitásmérő vályúszakasz is beiktatható. Ugyancsak előnyös, ha a huzaltovábbító terelőke­rék a harmadik vályúszakasz hossztengelyének vona­lában van elhelyezve, és az első terelőkerékszekré­nyek az első vályúszakasz hossztengelyének vonalá­ban kialakított bemenő és kimenő nyílása van, mivel ily módon a berendezés helyigénye tovább csökken, telepítése leegyszerűsödik. A kész huzalból a vízlehúzás nagy hatékonysággal biztosítható, ha a terelőkerekek az átvezető terelő­kerékszekrényben a függőlegessel szöget bezáró ferde síkban vannak elhelyezve. Az első vályúszakasz előtt célszerű lehet a szabá­lyozható teleszkópos kialakítású szabályozható vá­lyúszakasz elhelyezése, mert ezzel a huzalvezetés egyenletessége javítható. A szárító vályúszakasz és a bevezető görgő között előnyös térközt hagyni, mivel ily módon a huzalve­zetés feltételei tovább javíthatók. A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti kiviteli alak kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertet­jük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti hűtőkihúzó berende­zés oldalnézete, illetve felülnézete, a 2. ábra a találmány szerinti hűtő-kihúzó berende­zés felülnézete, a 3. ábra az 1. ábra szerinti B—B metszet, a 4. ábra az 1. ábra szerinti D—D metszet, a 5. ábra az 1. ábra szerinti G—G metszet és a 6. ábra a 2. ábra szerinti J—J metszet. A találmány szerinti hűtő-kihúzó berendezésben (1. és 2. ábra) a tömlőző szerszámot elhagyó 15 tömlőzött huzal 41 burkolattal zárt 6 első terelőke­rékszekrényben átvezető 2 első vályúszakaszon ke­resztül 5 második terelőkerékszekrénybe jut, ahol 16 hajtott terelőkeréken, állítható helyzetű 17 fer­detengelyes terelőkeréken, majd újra a 16 hajtott te­relőkeréken, 18 szabadonfutó terelőkeréken átha­ladva 3 második vályúszakaszba (alsó vályúba) jut. A 2 első vályúszakasz előtt előnyösen 14 támasztó­lábakon elhelyezett 1 teleszkópos vályúszakasz van. A 16 hajtott és a 18 szabadonfutó terelőkerekek között a szükségleteknek megfelelően egy, két, há­rom sőt a 17 ferdetengelyes terelőkerék szöghelyze­tének megváltoztatásával még több huzalhurok is 5 képezhető. A vályúszakaszokat 40 vályúfedéllel látjuk el. A tömlőzött huzal a 3 második vályúszakaszból a 6 első terelőkerékszekrényen keresztül a 19 vízszin­tes tengelyű terelőkerék segítségével a 4 harmadik vályúszakaszba kerül, majd onnan az 5 második tere­lőkerékszekrényben a 16 hajtott terelőkeréken, a 18 szabadonfutó terelőkeréken, majd a 16 hajtott tere­lőkeréken átvezetve újra a 3 második vályúszakaszba, illetve onnan a 6 első terelőkerékszekrénybe jut (4. ábra). A 19 vízszintes tengelyű terelőkerék előnyö­sen a 6 első terelőkerékszekrénybe van elhelyezve, amelyen célszerűen átmenő nyílások vannak az 2 első vályúszakaszba iktatva. Az 5. ábrán látható G—G szelvény csak egy példa a 16 hajtott és a 18 szabadonfutó terelőkerekek közötti hurokképződés megoldási lehetőségére. A gyakorlatban a 18 szabadonfutó terelőkerék és a 16 hajtott terelőkeréken létesített horonyszám se­gítségével számos hurokképzési variáció érhető el ha­sonló módon, vagyis a 15 tömlőzött huzalt keve­sebbszer, vagy többször is átvezethetjük a 4 harma­dik vályúszakaszon, majd a 3 második vályúsza­kaszon. A 3 második vályúszakaszban vezetett utolsó hu­zalág, előnyösen a 7 átvezető terelőkerékszekrény­ben elhelyezett alsó 20 terelőkerék és felső 21 tere­lőkerék segítségével (3. ábra), 9 szárító vályúsza­kaszba jut. A 7 átvezető terelőszekrény 42 burko­lata 44 forgópánton nyitható (3. ábra). A 20 és 21 terelőkerék ferde síkban is elrendezhető, amivel a vízlehúzás hatékonysága növelhető. Amennyiben a tömlőzött huzal kapacitásának mérésére is szükség van, akkor a 6 első terelőkerék­szekrény és a 7 átvezető terelőkerékszekrény közé 8 kapacitásmérő vályúszakasz iktatható, amelyben 22 kapacitásmérőt alakítunk ki. Ezen átvezetjük a 3 második vályúszakasz utolsó huzalágát, mielőtt az a 20 alsó terelőkerékre futna (3. ábra). A tömlőzött huzal a 9 szárító vályúszakaszt el­hagyva, annak végén 5 fedővel lezárt 11 víztelení­tőn, majd 12 dinamóméter huzalvezető tárcsáján áthaladva 10 hevederes kihúzóműbe érkezik. A 15 tömlőzött huzal 37 bevezető csatornán át jut a 10 hevederes kihúzóműben levő 23 bevezető görgőre, majd 24 kihúzótárcsa és 26 terelőgörgővel, illetve 39 feszítőszerkezethez illesztett 27 feszítőgörgővel veze­tett 28 kihúzóheveder között áthaladva 38 kivezető csatorna mellett 25 kivezető görgőn áthaladva el­hagyja a berendezést. A 24 kihúzó tárcsát, amely a tömlőzött huzal tényleges kihúzási sebességét bizto­sítja, a 29 kihúzómotor, 31 hajtó szíjtárcsa, 30 haj­tószíj, 32 hajtott szíjtárcsa segítségével hajtja meg (5. és 6. ábra). A 30 szíjat 33 orsó feszíti. A 16 hajtott terelőkerék a 28 kihúzóhevederrel meghajtott 25 kivezető görgőről 36 tengelykapcsoló révén kapja a meghajtást. A 24 kihúzótárcsa tengelyére 35 profilos tárcsa van szerelve, amelynek profilos koszorúja 34 résini­­ciátorban forogva jelzi a 24 kihúzótárcsa fordulat­számát, aminek révén a 10 hevederes kihúzóműben áthaladó tömlőzött huzal hosszúsága megállapítható (5. ábra). 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom