181690. lajstromszámú szabadalom • Aratószerkezet sűrű sorokban vetett hosszúszárú növények, főként szója betakarításához
3 181690 4 függőleges tengelyű dobmotollák fogják közre, az aratás Case-féle vágószerkezettel történik. Ezzel a megoldással a betakarítási veszteség az előzőhöz képest kisebb ugyan, de még mindig kb. 10%-os. Ismert a szakirodalomból olyan sorbetakarító elemmel való próbálkozás, ahol először a földfelszín alatt elvágják a növény szárát és egy nyaláboló szerkezettel továbbítják a terményt a szállítóberendezéshez, amely azt a csörlőszerkezetbe juttatja. Ilyen megoldást ismertet pl. a 4.026.082 számú USA szabadalom. A megoldás nem vált be, mert a földfelszín alatti vágás bizonytalansága miatt a nyaláboló szerkezet tépi a növényt és a veszteségek magasak. A betakarítási veszteségek csökkentésére ismeretesek olyan próbálkozások, ahol a vágószerkezetet olyan légsugár fúvókákkal látták el, amelyek a vágószerkezet okozta pergő szemek egy részét a behordószerkezetre juttatja. A pergésből adódó veszteségeket a megoldás kétségtelenül csökkenti, azonban a magas tarló miatti veszteségre nincs hatással és drágítja a betakarító adaptert. Ismert és a gyakorlatban széleskörűen alkalmazott a 3.982.384 lajstromszámú USA szabadalom alapján gyártott soros szójabetakarító adapter. A szóját soronként a talajfelszín felett a felhordóelemek első vége alatt szerelt körforgó vágószerkezet vágja el és egy pár végtelenített hullámos felületű hajlékony szállítószalag között hátraszállítja az összehordó csigához. Az adapter vágó és felhordó egységei soronként egymástól függetlenül csúszótalpak révén a talajt követve elmozdulhatnak. Az aratóberendezés a soronkénti talajkopírozás ellenére viszonylag magas tarlót hagy, mivel a vágószerkezet vágási magassága szerkezetileg behatároltan nem teszi lehetővé az optimális 5 cm alatti tarló elérését. így a talajközelben elhelyezkedő hüvelyek veszteséget jelentenek. Hátrány továbbá, hogy a termény felhordását soronként 2 db végtelenített szállítószalag végzi. Az adapter az alkalmazott felhordószerkezet konstrukciós helyszükséglete miatt nem alkalmazható sűrűbb sorokba vetett szója betakarítására. Ugyanakkor a szójatermelés növelésének feltételeként emelik a területegységre jutó tőszámot, amit a sűrűbb sorú vetéssel érnek el. A legnagyobb termést - tapasztalatok szerint — 30-40 cm sortávra vetett, mintegy 400 ezer tő/ha növénysűrűségű szójában lehet elérni. Az ismert soros szójabetakarító berendezések nem alkalmasak az ilyen - optimális — sortávra vetett szója betakarítására. Az asztalos rendszerű adapterek pedig elfogadhatatlanul magas veszteséggel dolgoznak. A találmány célja olyan soros szója-arató berendezés kialakítása, amely alkalmas a nagy termést biztosító 30-40 cm-es sortávra vetett szója alacsony veszteséggel történő betakarítására. A találmány célja továbbá, hogy mindezt olyan üzembiztos konstrukcióval valósítsa meg, amely soronkénti elemeinek többszörözésével és egyesítésével alkalmas a különböző teljesítményű gabonakombájnok optimális üzemelését biztosító adaptercsalád kialakítására. A feladat jellegéből adódóan a szója-arató berendezés soronkénti konstrukciós helyszükségletének-) kicsinek, vágószerkezetének pedig olyan kialakításúnak kell lennie, amely biztosítja az alacsony, 5 cm alatti tarló elérését. A találmány fenti célját azzal valósítja meg, hogy a talajközeiben levágott terményt soronként egyetlen végtelenített felhordószalaggal szállítja a kereszt behordó csigához. A felhordószalag célszerűen láncra szerelt rugalmas anyagú, hullámosított felületű végtelenített szalag, ahol a hullámok a felhordó-elem szerepét töltik be. A termény a hullámok és az egyes vezetőcsatomák oldalfala között jut a kereszt szállító csiga hatásterébe. A vágószerkezet a felhordószalag első tengelyére alul szerelt forgó késből és a haladási iránnyal, illetve a szójasor vonalával hegyes szöget bezáróan a felhordási oldalon elrendezett álló késből áll. A találmány szerinti szója-arató berendezés működésekor a rendválasztó-sorterelők soronként közrefogják a szóját és a gép előrehaladásával a vágószerkezethez, illetve a felhordószalaghoz terelik. A haladási iránnyal hegyesszöget bezáró állókés és a felhordószalag első tengelyének aljára szerelt forgókés a növények szárát talajközeiben elvágja. A vágással egyidejűleg a felhordószalag rugalmas hullámfelülete megtámasztja a terményt, majd vágás után kissé oldalra terelve a felhordócsatorna oldalfala mentén azt a kereszt szállító csigához továbbítja. A találmány szerint szója-arató berendezés jellemzője, hogy soronként csak egy végtelenített hullámos felületű szalaggal oldja meg a levágott termény felhordását, vágószerkezeténél pedig a haladási irányra hegyesszöget bezáró és soronként a felhordócsatoma oldalán elrendezett állókést alkalmaz. A megoldás előnye, hogy soronként a konstrukció helyszükséglete és anyagigénye az ismert megoldásokhoz képest mintegy a felére csökkenthető, változatlan üzembiztonság mellett. A kisebb szerkezet lehetőséget biztosít 30-40 cm sorba vetett szója betakarításához az ismert teljesítményű kombájnokhoz tetszőleges sorszámú adapterek kialakítására. Nem közömbös az a gyártási és üzemeltetési előny sem, ami abból adódik, hogy a találmány szerinti adapterek súlya a hasonló teljesítményű vágószerkezetekhez képest lényegesen kisebb, tehát célra orientáltan gazdaságos a gyártónak és felhasználónak egyaránt. A találmány előnye továbbá, hogy a vágószerkezetének kialakítása alacsony tarló elérését biztosítja. Az állókés haladási iránnyal hegyesszöget bezáró és a felhordócsatoma oldalán való elrendezése következtében a szárak vágása a talajhoz lényegesen közelebb történik, mintha az állókés a jelenleg alkalmazott megoldások szerint a haladási irányra merőlegesen a forgókés szimmetria tengelyében volna elhelyezve. Az alacsony tarló csökkenti az alacsonyan elhelyezkedő termés elhagyásából adódó veszteségeket. A találmányt részletesebben rajzok segítségével ismertetjük. az 1. ábra a találmány példakénti kiviteli alakjának felülnézetét, a 2. ábra ugyanezen kiviteli alak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
