181689. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új dihidro-asz-triazino [5,6-c] kinolin-származékok előállítására

3 181689 4 együtt kémiai kötést képez, egy 1-5 szénatomos — adott esetben halogénezett - alkánkarbonsav ak­tív acilező származékával reagáltatunk, és kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű monoacile­­zett vegyületet — adott esetben a savaddíciós sójából történő felszabadítása után - egy 1 —5 szén­atomos alkánkarbonsav aktív acilező származékával reagáltatva (I) általános képletű diacetilezett vegyü­­letté alakítunk, és kívánt esetben egy kapott (I) álta­lános képletű vegyületet szervetlen vagy szerves sav­val savaddíciós sóvá alakítunk vagy savaddíciós sójából bázissal felszabadítjuk. Az adott esetben halogénezett alkánkarbonsav ak­tív acilező származékaként előnyösen valamely (III) általános képletű karbonsavanhidridet alkalmazunk, ahoí Rj és R2 jelentése egymástól függetlenül hidro­génatom vagy adott esetben halogénezett 1—4 szén­atomos alkil-csoport. A "találmány szerinti eljárásnál, mind a mono-, mind pedig a diacilezésnél oldószerként illetve hígítószerként célszerűen az acilezőszernek meg­felelő karbonsavat alkalmazzuk. Az oldószer illetve hígítószer szerepét azonban az acilezőszer feleslege is betöltheti. Emellett minden olyan oldószer szóba jöhet, amely nem lép reakcióba a reakciókomponen­sekkel. A reakcióhőmérséklet általában 0—200 °C, előnyösen 40—150°C, célszerűen a reakcióelegy forráspontja. Ha kiindulási anyagként olyan (II) általános képletű vegyület savaddíciós sóját alkalmazzuk, ahol Zi és Z2 jelentése hidrogénatom, Z és Z3 együtte­sen kémiai kötést képez, R jelentése a fenti, acile­­zett 1,2-dihidro-asz-triazino [5,6-c]-kinolin-származé­­kot kapunk. A -reakcióhoz célszerűen 2-3 mólekvi­valens mennyiségű acilezőszert alkalmazunk, és elő­nyösen a reakcióelegy forráspontján dolgozunk. A reakcióelegyből hűtésre kiválik a termék, amely álta­lában monoacilezett l,2-dihidro-asz-triazino[5,6-c]ki­­nolin savaddíciós sója. Ha diacilezett termékké kívánjuk alakítani, célszerűen ügy járunk el, hogy a savaddíciós sóból bázissal — például nátriumhidro­­génkarbonáttal — a megfelelő acil-l,2-dihidro-asz­­triazirio[5,6-c]-kinolint felszabadítjuk, és az acile­zőszer feleslegével reagáltatjuk a fentebb ismertetett módon. Abban az esetben, ha kiindulási anyagként olyan (II) általános képletű vegyület savaddíciós sóját al­kalmazzuk, ahol Zi és Z3 jelentése hidrogénatom, Z és Zj együttesen kémiai kötést képez, R jelentése a fenti, acilezett l,4-dihidro-asz-triazino-[5,6-c]kinolin­­-származékhoz jutunk. Az acilezési reakció során a mono- és diacilezett vegyiüetek általában egymás mellett képződnek, arányukat az acilezőszer felesle­gével és a reakciókörülmények, elsősorban a reak­cióidő megválasztásával befolyásolhatjuk. Rövidebb reakcióidő és az acilezőszer kis feleslege a mono­acilezett 1,4-dihidro-asz-triazino[5,6-c]-kinolin-szár­­mazék képződésének kedvez. Hosszabb reakcióidő il­letve nagyobb acilezőszer-felesleg alkalmazásával a diacilezés teljessé tehető. Természetesen úgy is eljárhatunk a találmány sze­rint, hogy a monoacilezett 1,4-dihidro-asz-triazino [5,6-c]kinolin-származék savaddíciós sóját elkülö­nítjük, adott esetben a sóból a bázist felszabadítjuk és külön lépésben tovább acilezzük. Valamely kapott (I) általános képletű vegyületet savaddíciós sójából felszabadíthatunk vagy egy szer­vetlen vagy szerves savval gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóvá alakíthatunk. A (II) általános képletű kiindulási vegyületeket a 165 677 és 165 678 lajstromszámú magyar szaba­dalmi leírásokban tárgyalt módszerekkel állíthatjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületek számos farma­kológiái teszten mutattak biológiai aktivitást. A ve­­gyületek elsősorban gyulladásgátló, fájdalomcsilla­pító, valamint központi idegrendszeri hatásokkal, mint görcsgátló, trankvilláns, antidepresszáns, és nar­­kózispotencírozó hatással rendelkeznek. Az akut toxicitást 18-24 g súlyú, mindkét nem­beli fehér egereken vizsgáltuk perorális adagolással. A kapott LDS 0 -értékeket az I. táblázat tartalmazza. A táblázatban feltüntettük a farmakológiai vizsgála­tok során összehasonlító anyagként alkalmazott meprobamát [(2-metil-2-propil-propán-1,3-diol)-di-karbamát], fenilbutazon (4-butil-l ,2-difenil-pirazoli­­din-3,5-dion), paracetamol (p-hidroxi-acetanilid), tri­me tadion (3,5,5-trimetil-oxazolidin-2,4-dion) és ami­­triptilin /5-(3-dimetilamino-propilidén)-10,l 1-dihid­­ro-5H-dibenzo[a,d]-cikloheptán/ LDS 0 értékét is. I. táblázat Toxicitás Vegyület (példa száma) LD50p.o. mg/kg 1 2000 3 2000 6 2000 7 2000 8 2000 9 2000 10 2000 meprobamát 1100 fenilbutazon 1000 paracetamol 540 trimetadion 2050 amitriptilin 225 A vegyületek fájdalomcsillapító hatását az ecet­­sav-writhüig teszt alkalmazásával vizsgáltuk egéren. 0,4 ml 0,5%-os ecetsav ip. beadása után 5 és 10 perc között számoltuk a writhing-reakciókat, és az 5 perc alatti writhing-számot a kontroll érték százalékában fejeztük ki. Az állatokat az ecetsav beadása előtt 1 órával kezeltük a vizsgálandó vegyülettel illetve a ha­tóanyag nélküli vivőanyaggal, perorálisan. A kapott eredményeket a II. táblázatban tüntetjük fel, amely­ben megadjuk az EDS0 és a terápiás index értékét, összehasonlító anyagként paracetamolt és fenilbu­­tazont alkalmaztunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom