181659. lajstromszámú szabadalom • Fémszol-részecskével jelzett immuno-vizsgálati módszer
(19) HU MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS (11) 181659 Nemzetközi osztályozás : fut Bejelentés napja: (22) 1979. VII. 12. (21) (AO—482) (51) NSZOj G 01 N 33/54 isp Elsőbbsége: (33) 1978. (32) VII. 13. (31) (78.07532) Hollandia ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: (41) 1982. (42) XII. 28. Megjelent : (45) 1986. június 30. Szabadalmi Tár.1 .) Feltaláló: (72) Szabadalmas: (73) Leuvering Johannes Hendrikus Wilhelmus fizikus, AKZO N. V., Arnhem, Hollandia Heesch, Hollandia (54) Fémszál-részecskével jelzett immnno-vizsgálati módszer 1 A találmány vizes vizsgálati mintákban levő valamely specifikus kötő protein és egy megfelelő kötőképes partnere közötti reakció egy vagy több komponensének a kimutatási és/vagy meghatározási módszerére vonatkozik, amikoris e komponens(ek)nek a másikhoz való ismert kötődési affinitását használjuk fel. Ilyen komponensek lehetnek a receptor proteinek vagy immunokémiai komponensek mint a haptének, antigének vagy antitestek. Igen sok immunokémiai módszer ismert, amelyben bizonyos immunológiai komponens jelenlétét kvalitatívan és/vagy kvantitatívan határozzák meg az ilyen komponensek közötti kölcsön reakciók — mint az antigén esetében az antigén és antitest közötti reakció — felhasználásával. A kívánt komponens kimutatásához és/vagy meghatározásához alkalmazott reakciók tanulmányozásához segédeszközöket — például fizikai eszköz, mint elektronmikroszkóp — alkalmazhatnak vagy egy olyan reagenst használnak fel, amelyet jelzéssel láttak el, így alacsonyabb koncentrációnál is meghatározható, illetve kimutatható, mint a képződött immunkomplex maga. A kvalitatív immunokémiai technikák csoportjából példaként megemlíthető az immunodiffúziós módszer, amelyet Ouchterlony 1948-ban fejlesztett ki, valamint annak egy változata, az immuno-elektroforézis, amelyet 1953-ban Grabar dolgozott ki. 1965-ben Mancini kidolgozta a sugárirányú immunodiffúziós módszert, amelyet kvantitatív meghatározás céljára lehet alkalmazni. Az immunodiffúziós technika olymódon jellemezhető, 2 hogy agárból vékony réteget egy üveglemezre helyezünk, miután a gélben két lyukat fúrtunk kis távolságra egymástól. Az antigéntartalmú vizsgálati oldatot ezek egyikébe öntjük és a másikba antiszérumot viszünk. A gélben levő két anyag diffúziójának az eredményeként a két anyag találkozik egymással és egy látható precipitációs vonalai hoz létre. Bár ez a módszer viszonylag egyszerű, de sok hátránya van, különösen amiatt, hogy a diffúzió sok időt igényel és hogy az eredmények rendszerint csak kvalita ív indikáció céljára felelnek meg. A többi immunokémiai technika szintén rendelkezik bizonyos hátrányokkal, amelyek — eltekintve az egyedi hiányosságoktól — általában a vizsgálat hosszadalmasságában és alacsony érzékenységében és/vagy csak kvalitatív indikációs célra v iló megfelelőségben nyilvánulnak meg. Ezeken a nem-jelzett immunokémiai technikákon kívül igen nagy számú jelzett technikát fejlesztettek ki az évek során, melyek között megemlíthető a hemagglutinációs módszer, amelyben a komponensek egyikét a vörös vértest felületére kötik; az immunofluorescens technika, amelyben a komponensek egyikét egy fluorescens vegyülettel (fluorofor) jelzik ; a radioimmunológiai meghatározás, amelyet 1959 körül Yalow és Berson fejleszteti ki és amelyben a fluorofor helyett egy radioaktív atomot vagy radioaktív csoportot használnak jelzőként ; és az enzimimmunológiai meghatározás legújabb módszere, amelyről az első publikációk 1971-ben jelentek meg két egymástól függetlenül dolgozó csoporttól, nevezetesen Engwall és Perlmann svéd kutatóktól és i holland Schuurs és van Veemen kutatóktól. Ez 5 10 15 20 25 30 181659
