181648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-amino-ecetsavak előállítására
19 181648 20 3,02 g (10 mmól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofénecetsav 15 ml metilén-kloriddal készített oldatához —15 °C hőmérsékleten hozzácsöpögtetünk 1,35 g (10 mmól) szulfuril-kloridot 20 ml metilén-kloridban. 10 perc múlva összekeverjük 10—10 ml 2 n nátrium-hidroxid-oldattal és 10%-os nátrium-ditionit-oldattal. A vizes fázist elválasztjuk, megsavanyítjuk, etil-acetáttal extraháljuk, megszáritjuk és bepároljuk. Ciklohexánból végzett átkristályositás után tiszta 5-klór-4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsavat kapimk, amely 141—142 ‘C-on bomlik. Hasonlóképpen eljárva állítjuk elő 4- (2-klór-6-metil-anilino)-3-tiofénecetsavból szulfuril-kloriddal vézett klórozással az 5- klór-4-(2-klór-6-metil-anilino)-3-tiofénecetsavat (olvadáspont: 143—146 °C). 13. példa 14. példa 2,84 g (10 mmól) N-(2,6-diklór-fenil)-2,3-dihidro-2-oxotieno[3,4-b]pirrolt fél órán át forralunk 40 ml metanol és 10 ml 6 n kálium-hidroxid-oldat elegyében. Ezután a reakcióelegyet 200 ml vizzel felhígítjuk, toluollal extraháljuk, a vizes fázist megsavanyítjuk, és a keletkező 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofénecetsav csapadékot leszivatjuk. A csapadékot diizopropil-éterrel kiforraljuk, megszántjuk, olvadáspontja ezután 179—181 °C. A kiindulási anyagként alkalmazott vegyületet az alábbi módon állítjuk elő. 1 g (0,33 mmól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsavat és 0,7 g (0,33 mmöl) foszfor-pentakloridot fél órán át keverünk szobahőmérsékleten 10 ml toluolban. Ezután az elegyet vízzel és nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk, derítjük (például Tonsil-lel) és bepároljuk. Izopropanolból végzett átkristályositás után N-(2,6-diklór-fenil)-2,3- -dihidro-2-oxo-tieno[3,4-b]pirrolt kapunk, amelynek olvadáspontja 187—188 °C. 15. példa 40 ml 0 °C hőmérsékleten sósav gázzal telített dietilén-glikolba beadagolunk 2,83 g 4-(2,6-diklór~anilino)-3-tiofénacetonitrilt. A reakcióelegyet egy órán át keverjük szobahőmérsékleten, majd vízre öntjük, a vizes fázist etil-acetáttal extraháljuk, vízzel többször mossuk, megszárítjuk és bepároljuk. Ciklohexánból végzett átkristályosítással tiszta 4- -(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsav-2-(2-hidroxi-etoxi)-etilésztert kapunk, amelynek olvadáspontja 58 °C. 16. példa 30 ml kloroformban feloldunk 5,28 g (17,5 mmól) 4-(2,6- -diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsaVat és 2,6 g (17,5 mmól) trietanol-amint, és az oldatot 20 ml vízzel kirázzuk. A víz ledesztillálása után a maradékot etanollal felvesszük és kristályosítócsészében kristályosítjuk. így trietanolammónium-4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-acetátot kapunk, amely nem kristályosodó, ragadós, üvegszerü massza. Hasonlóképpen eljárva állítjuk elő a piperazinium-bisz-[4- -(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-acetát]-ot, olvadáspontja 155—157 'C. 30,2 g (0,1 mól) 4-(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-ecetsavat melegítés közben feloldunk 100 ml 1 n nátrium-hidroxidoldatban. Az oldatot lehűlni hagyjuk, és a kivált nátrium-4- -(2,6-diklór-anilino)-3-tiofén-acetátot leszűrjük, olvadáspontja 247—250 °C. Hasonlóképpen eljárva állítjuk elő a nátrium-3-(2,6-diklór-anilino)-2-tiofén-acetátot (op.: 229—232 °C). 17. példa Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás az (I) általános képletü fenil-amino-tiofén-ecetsavak és azok sóinak az előállítására — ahol a képletben R1 hidrogén-, klóratomot vagy metilcsoportot jelent, R2 —CH2—COOH képletü vagy —CH2—COOR6 általános képletű csoportot képvisel, R3 jelentése hidrogénatom, halogénatom, metilcsoport vagy trifluor-metil-csoport, R4 az R3 jelentésében megadott csoportok egyikét jelenti, R5 hidrogénatomot, halogénatomot vagy metilcsoportot képvisel, Rs valamely, adott esetben hidroxi-alkoxicsoporttal helyettesített 1—5 szénatomos alkilcsoportot vagy benzilcsoportot jelent, n értéke 1 vagy 2, és az R1 és R2 csoport indexében szereplő n egész számok azonosak —, azzal jellemezve, hogy a) egy (II) általános képletű funkcionális karbonsav-származékot — ahol R1, R3, R4, R5 és n a fenti jelentésű, R7 —CH2—G csoportot jelent vagy az R8 csoporttal együtt —CH2—CO— csoportot alkot, R8 hidrogénatomot képvisel vagy az R1 csoporttal együtt —CO—CH2-csoportot alkot, G valamely karbonsavcsoport funkcionális származékát, előnyösen nitril-csoportot, 1—7 szénatomos alkilcsoporttal rendelkező karbonsav-alkilészter-csoportot, karbonsav-benzilészter-csoportot vagy karbonsav-amidcsoportot jelent — liolizálunk, majd adott esetben a kapott (I) általános képletü savakat, illetve észtereket — amelyeknek a kép. leiében R1, R3, R4 és/vagy R5 jelentése halogénatomtól eltérő — halogénezzük, és adott esetben a kapott (I) általános képletű savakat, illetve észtereket a szokásos módon egymásba átalakítjuk és/vagy sóvá alakítjuk, b) az (I) általános képletű vegyületek szűkebb körét képező (I**) általános képletű fenil-amino-tiofén-ecetsavak és sóik előállítása céljából — amelyeknek a képletében R1** hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent, R2**—CH2COOH csoportot vagy —CH2—COOR6** általános képletü csoportot képvisel, R3**jelentése hidrogénatom, klóratom, metilcsoport vagy trifluor-metil-csoport, R4** az R3** jelentésében megadott csoportok egyikét jelenti, R5** hidrogénatomot vagy klóratomot képvisel és R6** valamely, adott esetben 2-hidroxi-etoxi-csoporttal helyettesített 1—4 szénatomos alkilcsoportot vagy benzilcsoportot jelent —, — egy (III**) általános képletű fenil-amino-tiofén-ecetsavszármazékot vagy annak valamely sóját—ahol R1 **, R3**, R4** és R5** a fenti jelentésű és R9** hidrogénatomot vagy 1—5 szénatomos alkilcsoportot jelent — redukáljuk, és adott esetben a kapott (I**) általános képletű savakat, illetve 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
