181643. lajstromszámú szabadalom • Poliuretán-diszperzió alapú bevonószer

7 181643 8 23 g etilén-diamino-2-etánszulfonsavas-nátrium (45%-os vizes oldat; a következőkben „AAS-oldat”-nak nevezzük) 660 g sómentes viz A poliésztert 60 percen keresztül 110 °C hőmérsékleten keverés közben vízsugárvákuum alkalmazásával vízmente­sítjük, majd 80 'C hőmérsékletre hűtjük le. A butándioFl,4- et 5 perc alatt bekeveijük, majd hozzáadjuk a kapott reak­­cióelegyhez a hexametiléndiizocianátot. A reakcióelegyet ad­dig keverjük mintegy 100 °C hőmérsékleten, mig az NCO- érték a 2,8%-os értéket eléri. A reakcióelegyhez ezután 100 *C hőmérsékleten hozzácsepegteljük az acetont. Amikor az oldat már homogén, hozzáadjuk az AAS-oldatot és 60 g vizet és a reakcióelegyet 50 °C hőmérsékleten 5 percig kever­jük. A reakcióelegyet ezután a maradék vízmennyiséggel diszpergáljuk és az acetont ledesztilláljuk. Szedimentációsta­­bil diszperziót kapunk, melynek szilárdanyagtartalma 40,2%, Ford-tölcséren mért viszkozitása (4 mm-es nyílás) 25 másodperc, pH-értéke 6,8. A fentiek szerint előállított diszperzióból készített film keménysége 90 Shore A, lágyuláspontja 160 °C. 1.2) „B” típusú diszperzió A bevitt anyagok: 570 g biszfenol A-ból előállított polipropilénglikol-poliéter (OH-szám 197) 90 g 2-buténdiol-l,4-ből és nátriumhidrogénszulfitból elő­állított propoxilezett adduktum (OH-szám 261) 309 g hexametiléndiizocianát 75 g karbamid 2380 g sómentes víz 170 g formaldehid (30%-os vizes oldat) 76 g izoforondiizocianát A poliétert és az adduktumot 110 °C hőmérsékleten keve­rés közben vízsugárvákuum alkalmazásával 1 órán keresztül vízmentesítjük, majd 70 *C hőmérsékletre hűtjük le. A reak­cióelegyhez ezután hozzáadjuk a diizocianátot, majd addig keverjük 80 °C hőmérsékleten, míg az NCO-tartalom eléri az 5,5%-ot. A reakcióelegyhez ezután hozzáadjuk a karbami­­dot, majd a kapott elegyet 125 °C hőmérsékletre melegítjük és keverjük. Amikor az olvadék NCO-mentes, 100 °C hő­mérsékletre hűtjük le és (80 °C hőmérsékletű) vízzel elkever­jük. Még további mintegy 1 órán át tartó keverés után hozzáadjuk a reakcióelegyhez a formaldehidet és a reakció­elegyet még mintegy 1 órán keresztül 70 'C hőmérsékleten keverjük. Amikor a diszperzió szobahőmérsékletre lehűl, belekeverjük az izoforondiizocianátot. A diszperziót lassan 90 °C hőmérsékletre melegítjük és vigyázunk arra, hogy a széndioxidfejlődés nehogy erős habosodáshoz vezessen. A kapott „B,” diszperzió szilárdanyagtartalma 29,4%, Ford-tölcséren (4 mm-es nyílás) mért viszkozitása 12,2 má­sodperc, pH-értéke 6,2. A diszperzió áteső fényben Tyndall­­jelenséget mutat. A szilárdanyag 17,8 milliekvivalens% SOj~ -csoportot tartalmaz. A „Bj” diszperzióból előállított film keménysége mintegy 55 Shore D, olvadáspontja mintegy 230 °C, hat hét hidrolízi­­ses öregítés után 70 °C hőmérsékleten, 95% relatív nedves­ségtartalmú térben (úgynevezett trópusi vizsgálat) mért sza­kítószilárdsága az eredeti értékkel (100%) megegyezik. Hét napon keresztül ftálsav-észter alapú polivinilklorid-lágyító­­ban történő állás után duzzadása kisebb 10 térf%-nál. A „Bi” diszperzió egyik változata a „B2” diszperzió. A „B2” diszperzió előállításánál a fentiekkel analóg módon dolgozunk, azzal az eltéréssel, hogy a poliuretán-diszperzió­­nak az izoforondiizocianáttal vizes fürdőben történő utóke­zelését elhagyjuk. A „B2” diszperzióból előállított film ke­ménysége 54 Shore D, lágyuláspontja mintegy 230 °C, szakí­tószilárdsága még nagyon kedvező, hat napos trópusi vizsgá­lat után a kiindulási érték mintegy 81%-a. Lágyítóban való duzzadása közel azonos a diizocianáttal utókezelt „Bj” disz­perzió duzzadásával (lásd 1. táblázat). 1.3) Finis előállítása polivinilkloridon Normál elválasztó papírra (például ® Stripcote VEM GS, S. D. Warren cég terméke) becsiszolt simítókéssel rendelkező simítóhengerrel külön felvisszük az akrilsav-sűritőszert is tartalmazó „A” és „B” diszperziót, illetve azok keverékét (az „A” és „B” komponensek aránya „A” : „B” = 2:8), amiko­­ris szárítás után 1,5 g/m2 négyzetmétersúlyú film keletkezik. Finisként a következő receptúrákat alkalmazzuk: a) (összehasonlítás céljából) 100 súlyrész 40%-os „A” poliuretán-diszperzió 1 súlyrész poliakrilsav-sűrítőszer 5 súlyrész vizes pigmentkészítmény a pH-értéket ammóniumhidroxid-oldattal 8-ra állítjuk be. b) (összehasonlítás céljából) 100 súlyrész 40%-os „B,”, illetve „B2” poliuretán-diszperzió 2,5 súlyrész poliakrilsav-sűrítőszer 5 súlyrész vizes pigmentkészítmény a pH-értéket ammóniumhidroxid-oldattal 8-ra állítjuk be c) (találmány szerinti) 20 súlyrész 40%-os „A” poliuretán-diszperzió 80 súlyrész 40%-os „B” poliuretán-diszperzió 2,5 súlyrész poliakrilsav-sűrítőszer 5 súlyrész vizes pigmentkészítmény a pH-értéket ammóniumhidroxid-oldattal 8-ra állítjuk be. A kiizzított finisekre a következő polivinilklorid-habréte­­get (hajtóanyaggal előállított) visszük fel: 55 súlyrész polivinilklorid-plasztiszól (például ®Solvic 336) 9 súlyrész dioktilftalát lágyító 36 súlyrész didecilftalát lágyító 10 súly rész kréta 1 súlyrész szilíciumdioxid-por 1 súlyrész ázo-i-butiro-nitril 1 súlyrész kadmium/cink-sztearát 5 súlyrész vasoxid-sárga pigment A hajtóanyagot tartalmazó polivinilkloridpasztát 200 g/m2 mennyiségben pamutszövetre kasírozzuk és 1,5 percig 190 °C hőmérsékleten kiizzítjuk, majd lehűtjük és elválaszt­juk a papírtól. Az „A” diszperziónak magában történő alkalmazása ese­tén [(a) kísérlet] a kialakult réteg ragadós felületű, mely zavarokat okozó mennyiségű, a polivinilkloridpasztából át­vándorolt lágyítót tartalmaz, ennek ellenére a polivinilklo­­ridhoz való tapadása jó. A „Bi” és „B2” diszperziónak [(b) kísérlet] a fordított eljárásban magában történő alkalmazása esetén a védőréteg nagyon száraz, nem megfelelően tömör, kis mennyiségű lá­gyítófelvétel következtében fogása kellemes, a polivinilklo­­ridhoz való tapadása azonban rossz, azaz a rétegek köröm­mel is könnyen szétválaszthatok. Minden szempontból megfelelő tulajdonsággal rendelke­ző bevonatot a találmány szerinti diszperziókeverékből [(c) kísérlet] kapunk. Az alábbi táblázatból a polivinilklorid-habon előállított mindenkori film tulajdonságai, valamint tapadási értékei láthatók. (1. táblázat) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom