181615. lajstromszámú szabadalom • Vezérlő berendezés földalatti bányaüzemek léptethető biztosításához

3 181615 4 séghez társított átváltó szelepek révén ugyanazon működte­tő vezetékpárokon keresztül egymás után összeköthetők. A találmány azt a tényt használja ki, hogy egy biztosító­egység fogyasztóit nem mind egyszerre kell ellátni hidrauli­kus munkaközeggel. Az átváltó szelepeken keresztül az egyes működtető vezetékek különböző fogyasztókhoz használha­tók fel, így ennek megfelelően jelentősen csökkenthető a feltétlenül szükséges működtető vezetékek száma. A működ­tető vezetékek iránti jelentősen csökkent igény következté­ben lehetővé válik nagyobb névleges átmérőjű, közvetlen vezérlésre alkalmas működtető vezetékek felhasználása ese­tén is a kis helyigényű és a működtető vezetékek számára nagyobb biztonságot jelentő tömlővezeték-kötegek alkalma­zása. Különösen az jelent nagy előnyt, hogy nincs többé szükség az érzékeny elővezérlőszelepekre, és hogy emellett csökkenthető a vezérlőszelepek száma, mivel ezek is automa­tikusan több fogyasztóhoz válnak felhasználhatóvá. Az egész vezérlpherendezés áttekinthető kezelhetősége va­lósul meg azáltal, hogy az átváltó szelepek a találmány értelmében egy vezérlőszelepen keresztül szintén a szomszé­dos biztosítóegységen levő vezérlőblokkról működtethetők. A találmány egyik célszerű kiviteli alakjánál az átváltó szelepek működtető vezetékének névleges átmérője egyenlő a munkaszelepek működtető vezetékeinek névleges átmérő­jével és része a tömlővezeték-kötegeknek. Ezáltal kereskedel­mi forgalomban kapható tömlővezeték-kötegek is alkalmaz­hatók, amelyek egyes vezetékei tetszés szerint társíthatok az egyes vezérlőszelepekhez. A biztosítóegységek munkamenete megközelítőleg azonos és adott ritmusban ismétlődik. Emellett vannak egyes fo­gyasztók, amelyek folyamatosan munkaközeg nyomása alá vannak helyezve. Az egyes működtető vezetékek egyenletes terhelése különösen előnyösen elérhető azáltal, ha a fogyasz­tók egyidejűleg működtetendő csoportokká vannak össze­fogva és ennek megfelelően vannak az átváltó szelepekhez hozzárendelve. Ennél a megoldásnál célszerű, ha az átváltó szelepek alaphelyzetben a nagy időegységenkénti munkakö­­zegigényű fogyasztókat kötik össze a vezérlőszelepekkel, mivel ezek rendszerint egyben a biztosítóegység működése szempontjából legfontosabb fogyasztók. Ez különösen cél­szerűen azáltal érhető el, ha az átváltó szelepeket működtető vezérlőszelep önzáró szelepként van kialakítva. A vezérlő­szelep elengedésénél ez rögtön úgy áll be, hogy ismét a nagy időegységenkénti munkaközegigényü fogyasztók legyenek az átváltó szelepeken keresztül a működtető vezetékekkel összekötve. A helyi adottságokhoz való alkalmazkodás az egyidejűleg működtetendő fogyasztócsoportok számának növelésével vagy átalakításával minden további nélkül lehetséges, mivel a találmány értelmében a vezérlőblokkhoz tartozó vezérlő­szelepek egymással kicserélhetően vannak kialakítva. Mivel valamennyi működtető vezeték névleges átmérője is azonos, így a fogyasztókhoz illetve az átváltó szelepekhez társított vezérlőszelepek száma vagy azok vezérlőblokkon belüli he­lyen minden további nélkül változtatható. A találmány jelentősége különösen a vezérlőszelepek, az érzékeny elővezérlőszelepek, valamint a tömlő vezetékek megtakarításában és a korábbiaknál lényegesen kisebb hely­igényében mutatkozik meg. Emellett a találmány szerinti vezérlőberendezés nagy ráfordítás nélkül hozzáigazítható a mindenkori helyi adottságokhoz. A találmányt részletesebben a mellékelt ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alak segítségével ismertetjük. Az ábra egy találmány szerinti vezérlőberendezés kapcso­lási vázlatát mutatja. Az ábrán a működtetett biztosítóegysé­get és a szomszédos biztosítóegységet mindössze az 1 illetve a 2 hivatkozási számokkal jeleztük annak érzékeltetésére, hogy a vezérlőberendezés mely részei tartoznak az egyik illetve a másik biztosítóegységhez. Magától értetődik, hogy minden 1 illetve 2 biztosítóegység szintén hordozza a szom­szédos biztosítóegység vezérlőberendezésének megfelelő má­sik részét. Az ábrán feltüntetett vezérlőberendezés tulajdon­képpen pajzsegységekhez lett kifejlesztve, de bizonyos vál­toztatásokkal biztosítókereteknél vagy biztosítóbakoknál is alkalmazható. A szomszédos 2 biztosítóegységhez az úgynevezett szom­szédból történő vezérlés elvének megfelelően 4, 5, 6, 7 vezér­lőszelepek vannak társítva. A 4—7 vezérlőszelepek együtte­sen 8 hidraulika-vezetéken 9 szivattyúval, 10 hidraulika­vezetéken keresztül pedig 11 tartállyal vannak összekötve, és 12 vezérlőbiokká vannak összefogva. A 4—7 vezérlőszelepek fogyasztókkal való összekötésére 15 tömlővezeték-köteg szolgál, amelyben 16, 17, 18, 19 mű­ködtető vezetékpárok vannak összefogva. A 15 tömlőveze­ték-köteg mindkét végén speciális 14, 13 kapcsolóelemmel van ellátva, amelyen keresztül szerelésnél és esetleges javítá­soknál gyors összeköttetés biztosítható. A 20 fogyasztóoldalt a bemutatott példában 21, 22 tárnok, 23, 24, 25, 26 kiigazító (irányító) munkahengerek, 28, 28' sarokhengerek, valamint 29 léptető munkahenger(ek) képe­zik. Alaphelyzetben a 21, 22 tárnok vezérlése a 4 vezérlőszele­pen keresztül történik. A 4 vezérlőszelep kapcsolókarjának működtetésekor és a 31 kapcsolóhelyzet beállításakor a 21, 22 tárnok a 32 vezetéken, a 34 átváltó szelepen és a 35 támrabló- és ültető szelepen keresztül kinyúlásukat kiváltó munkaközegnyomás alá kerülnek. A 4 vezérlőszelep 36 kap­csolóhelyzetbe való átkapcsolásakor a 33 vezetéken és a 34 átváltó szelepen keresztül a 35 támrabló és -ültető szelep kireteszelődik, így a 21, 22 tárnok a 32 vezetéken és a 4 ve­zérlőszelepen keresztül a 11 tartály irányába nyomásmente­sülnek. Az 5 vezérlőszelep 38 kapcsolóhelyzetbe való kapcsolása­kor a 25 kiigazító munkahenger a 39 vezetéken keresztül közvetlenül, a 23 és 24 kiigazító munkahengerek pedig a 41 átváltó szelepen keresztül kerülnek kinyúlásukat kiváltó nyomás alá. Az 5 vezérlőszelep 42 kapcsolóhelyzetében a 23, 24 és 25 kiigazító munkahengerek a 40 vezetéken keresztül érkező közegnyomás hatására ismét behúzódnak. A 6 vezérlőszelep 44 kapcsolóhelyzetében a 45 vezetéken keresztül kapott közegnyomás hatására a 29 léptető munka­henger kinyúlik, a 47 kapcsolóhelyzetben pedig a 46 vezeté­ken kapott impulzus hatására ismét behúzódik. Az eddig leírt vezérlési funkciók közvetlenül a 4, 5 illetve 6 vezérlőszelepeken keresztül választhatók. Ha most a 7 vezérlőszelepet 49 kapcsolóhelyzetbe hozzuk, akkor a 34 átváltó szelep 52 kapcsolóhelyzetbe, a 41 átváltó szelep záró­helyzetbe, az 53 átváltó szelep pedig áteresztő helyzetbe kerül. A 34, 41 és 53 átváltó szelepek működtetése révén az eddig a 21, 22 tárnokhoz, valamint a 23, 24 kiigazító munka­hengerekhez felhasznált 16 illetve 17 működtető vezetékpá­rok most a 28, 28' sarokhengerekkel és a 25, 26 kiigazító munkahengerekkel kerülnek összeköttetésbe. Egyidejűleg a 4,5 vezérlőszelepek is most már az utóbb említett fogyasztók vezérlésére szolgálnak. Ha a 4 vezérlőszelepet 36 kapcsoló­helyzetbe hozzuk, akkor a 33 vezetéken, a 34 átváltó szele­pen, az 55 vezetéken és az 57 szelepen keresztül érkező közegnyomás hatására a 28, 28' sarokhengerek kinyúlnak. A 31 kapcsolóhelyzet választásakor a 32 vezetéken, a 34 átváltó szelepen és az 56 vezetéken keresztül az 57 szelep 5 10 15 20 25 % 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom