181612. lajstromszámú szabadalom • Fluidizációs berendezés, főleg háromfázisú rendszerekhez

5 181612 6 Az 1. táblázat folytatása Típusjel A gázelosztó rövid leírása Gázbevezetés a rétegtartó alátét szintje felett alatt d) lyuggatott vagy porózus le­mezből vagy csőből készült elosztó a készülék hosszten­gelyére nézve szimmetriku­san kiképzett profillal + e) kis szabad felületű perforált lemez, szitaszövet vagy po­rózus lemez (folyadékelosz­tásra is szolgál) + 0 (Raschig-gyűrű) töltet, felet­te perforált lemez és szita­szövet (porózus lemez) — folyadékelosztásra is szolgál + Kedvező sajátosságok: — a nagy hőkapacitás miatt a készülékek hőmérséklete egy­szerűen szabályozható; — az egységnyi reaktortérfogatra vonatkoztatott reakcióse­besség nagy; — további berendezéselemekhez egyszerűen kapcsolhatók; — szilárd anyag könnyen beadagolható és eltávolítható. Hátrányos tulajdonságok: — az ismert készülékek keveredési viszonyai közel állnak a folyamatos, kevert tankreaktoréhoz (különösen nagy bu­borékméretek esetén erős az axiális keveredés), ezért egy­szeri átáramlással csak kis konverzió valósítható meg; — szilárd anyag könnyen beadagolható és eltávolítható, dezéselemek jelentős költséghányadot képviselnek; — a folyadékfázisban a jó átadási viszonyok miatt a homo­gén mellékreakcíók lehetősége aránylag nagy. A felsorolt előnyök ellenére, elsősorban a nagy mértékű axiális keveredés miatt a háromfázisú fluidizációs reaktorok ipari méretekben kevésbé terjedtek el, mint a fix ágyas reak­torok. A fontosabb működő ipari technológiák a követke­zők: — szénhidrogének katalitikus hidrogénezése és kénteleníté­­se, H—Oil és Hy—C krakk eljárások (HELLVIG, L. R„ VAN DRIESEN, R. P. et al.: Oil Gas J. 61, 227, 1963; VAN DRIESEN, R. P„ STEVART, N. C.: Oil Gas J. 62, 100, 1964); — polipropilén előállítása (SCHILDKNECHT, C. E„ SKE­­IST, I.: Polimerization Processes p. 376, John Wiley New York, 1977), Ezen kívül számos eredményes laboratóriumi kísérlet tör­tént a további alkalmazás érdekében, pl.: — kalciumbiszulfit főzőlúg előállítása (VOLPICELLI, G., MASSIMILLA, L. Chem. Eng. Sei. 25, 1361, 1970); *s— folyamatos fermentáció megvalósítása (ATKINSON, B., DAVIES, I. J.: Trans. Inst. Chem. Engrs. 50, 208, 1972); — fenolos szennyvíz biológiai bontása (HOLLADAY, A. W„ MANCHER, C. W. et al.: AIChE J. Symp. Ser, 74 241, 1978). A találmány célja olyan fluidizációs berendezés létrehozá­sa, főleg háromfázisú rendszerekhez, amely kiküszöböli az ismert berendezéseknek a nagy mértékű axiális keveredésből és a nagy méretű buborékok áthaladásából származó hátrá­nyait, ezáltal a korábbiaknál nagyobb hatásfokkal és gazda­ságosabban, folyamatos üzemben valósíthatók meg benne gáz(ok) és folyadék(ok) (szuszpenziók) közötti szilárd, szem­csés katalizátor (rögzített enzim) jelenlétében lejátszódó ké­miai (biokémiai) reakciók, illetve gáz(ok) és folyadék(ok) egymásrahatása következményeként szilárd szemcsés anya­gik) kémiai (fizikai) oldódását eredményező folyamatok, amellett adott esetben a fő műveleten kívül kiegészítő műve­letek is elvégezhetők. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha a fluidizációs teret függőleges irányban részekre osztjuk, az axiális kevere­dés nagy mértékben csökken, a buborékok mérete is kisebb lesz, ugyanakkor lehetővé válik rétegenként azonos vagy változó átlagméretű szilárd részecskék egyenletes fluidizáció­­ja. Felismertük, hogy ha az egyes rétegek között alkalmazott elválasztó elemekben Ventury-szűkülettel ellátott összekötő járatokat alakítunk ki, az ezekben létrejövő nagy sebesség turbulenciát okoz, amelynek hatására a buborékok szétvál­nak, illetve amely elősegíti a gáz- és folyadékfázis közötti keveredést, ill. a reakciót. Ezen felismerés nyomán a kitűzött célt olyan fluidizációs berendezéssel érjük el, amelynek függőleges irányban elvá­lasztó elemekkel egymás fölött elhelyezkedő egységekre osz­tott tartálya van, és amelynél a találmány értelmében az elválasztó elemeknek legalább egy, az alattuk, illetve felettük levő egységek belső tereit összekötő járata — célszerűen furata — van, amely Ventury-szűkülettel van ellátva, és felülről célszerűen szeleppel van lezárva. A találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alak­jánál a járatban — célszerűen furatban — fúvóka van elren­dezve. Egy másik előnyös kiviteli alaknál az egységek ke­resztmetszete különböző és az elválasztó elemek járatainak — célszerűen furatainak — szétágazó vagy összetartó szaka­szai vannak, amelyek célszerűen az elválasztó elemek alsó oldalához csatlakozó betételemekben vannak kialakítva. Egy további előnyös kiviteli alaknál az egységek kerülő szelepeken át össze vannak kötve egymással. Végül egy másik előnyös kiviteli alaknál az elválasztó elemek folyadék- és gázfázist szétválasztó elemmel vannak ellátva. A találmányt az alábbiakban a csatolt rajzokon vázolt kiviteli példák kapcsán ismertetjük. Az 1. ábra három azonos keresztmetszetű egységből álló flui­dizációs berendezés hosszmetszete; a :r -2. ábra olyan, három egységből álló fluidizációs berende­zés hosszmetszete, amelynél a felül levő egység keresztmet­szete mindig nagyobb az alatta levőénél; a 3. ábra egy elválasztó elem felülnézete; és a 4. ábra ugyanezen elválasztó elemnek a. 3, ábrán jelölt IV- IV síkban vett metszete. Az 1 ábra szerinti fluidizációs berendezés laboratóriumi méretű, és atmoszferikushoz közeli nyomáson (max. 2 kPA) és 0—100 °C hőmérsékleten végrehajtható heterogén katali­tikus folyamatok vagy rögzített enzimek jelenlétében leját­szódó biokémiai reakciók megvalósítására alkalmas. A ka­talizátort alkotó (hordozó), illetve az enzimek rögzítésére használt szemcsék minimális mérete 10 A m. A berendezés 1 készülékteste három egymás fölé elhelye­zett, lényegében azonos felépítésű I, II és III egységből áll, amelyek között rétegtartó és fluidumelosztó elválasztó 2 elemek vannak. Ezeket a 3. és 4. ábra alapján később ismer­tetjük. Az egyes I, II és III egységekben helyet foglaló há­romfázisú 3 rétegek a fluidizációs térnek mintegy 50—70%-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom