181599. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akkumulátortöltő készülék üzemének szabályozására és töltésszabályozó adapter akkumulátor-töltőhöz
9 181599 10 tatható kisütő 218 ellenállás pillanatértékét működtető 220 szervvel módosíthatjuk, a kisütő 216 áramkört pedig 217 kapcsoló révén a működtető 219 áramkör segítségével kapcsolhatjuk be, illetve ki. Természetesen állandó értékű 218 ellenálláson is végezhetünk kisütést és további feltételek szerint ki is egészíthetjük a kisütő 216 áramkört, melynek egyes működtető 219 és 220 szerveit csatolhatjuk a harmadik 207 komparátor és/vagy további komparátor(ok) illesztőszervé(i)vel. A kisütő folyamat két lehetséges Uk küszöbszintjét a teljesség kedvéért szintén szerepeltetjük a 3c. ábrán. A találmány szerinti adapternél is alkalmazhatunk a 14 töltő 17 kimenőkapcsával sorba kapcsolható módon kialakított 15 áramérzékelőt, mely egy vagy több önmagában ismert védőkapcsolóval (pl. túláram elleni védelem és zárlatvédelem követelményei szerint) van csatolva, illetve úgy van kialakítva, hogy az adapter tartozékát nem képező ilyen kapcsolókkal csatolható. Az adapter különböző áramköreinél előnyösen alkalmazhatók optoelektronikus csatoló, illetve kijelző elemek. A csatoló 204 fokozat pl. tartalmazhat optoelektronikus csatolószervet, melynek fényemittáló diódája egyik kivezetésével a kapcsolóüzemű 203 erősítő kimenetére csatlakozik és mely a 205 és 206 kapcsolók közös kimenő áramkörébe van beiktatva. Ha pl. a 205 és 206 kapcsolók is vezérelt áramirányítók, pl. tirisztorok, a tirisztorok közös főáramkörébe iktatjuk az optoelektronikus csatoló fényemittáló diódáját. Hasonlóképpen minden olyan áramkörben, melynek állapotát felügyelni akarjuk, sorosan elrendezhetünk kijelző eszközként fényemittáló diódát, melyet a készülék előlapjára szerelünk. Az adapter szelephatású elemmel védhető fordított polaritású bekapcsolás ellen és a helyes polaritás tényét is jelezheti fényemittáló dióda. A „szelephatású” kifejezés általánosan értelmezett: szelephatású az a csatolóág, mely adott üzemi viszonyok között csatol, más viszonyok között reteszel, s az az elem, mely irányérzékenyen és/vagy szintfüggően vagy vezérlőjeltől függően vezet, pl. félvezető dióda stb. Az egyéb részek változatlan megtartása mellett a három 209, 210 és 207 komparátor és a kapcsolóüzemű 203 erősítő kimenetei — szelephatású elemet tartalmazó egy-egy csatolóágon át — más elrendezésben is vezérelhetik a működtető 202 kapcsolót. A 2b. ábrán mutatott változat szerint a 202 kapcsolónak egyetlen működtető 202a bemenete van, s arra csatlakoznak a kapcsolóüzemű 203 erősítő és az első 209 komparátor csatolóágaiban elrendezett szelephatású 221 és 222 elemek egyező polaritású (pl. anód) kivezetései és a harmadik 207 komparátor csatolóágában elrendezett szelephatású 223 elemnek azokkal ellentétes polaritású (pl. kató.d) kivezetése, míg a második 210 komparátor csatolóágában elrendezett szelephatású 224 elem az első 209 komparátor csatolóágában elrendezett szelephatású 222 elemmel — ellentétes polaritással — van sorbakapcsolva. Az eddigiek alapján szakember számára nyilvánvaló, hogy az aktív elemek munkapontjainak és a szelephatású elemek nyitási szintjeinek alkalmas megválasztása esetén ez az egyszerűbb — és megfelelően megbízhatóbbá tehető — kapcsolás szintén eredményezi a 2a. ábra kapcsán leírt működésmódot. Ha pl. a működtető 202 kapcsoló egy önmagában ismert félvezető jelfogó, akkor a 2a. ábra szerinti változatnál azon külön ki kell alakítani egy járulékos működtető 202b bemenetet, míg a 2b. változat szerint a kereskedelmi forgalomban kapható építőelem kimenetével a triac vezérlőelektródájára csatolható, bemenetére pedig a 203 erősítő, az első 209 komparátor és a harmadik 207 komparátor kimeneti csatolóágai a leírt módon közös pontban csatlakoznak. A harmadik 207 komparátor munka állapotú kimenőjele úgy van megválasztva, hogy a szelephatású 223 elemen át egyértelműen reteszelje a 203 erősítő és 209 komparátor csatolóágait, így a harmadik 207 komparátor munka állapotában a működtető 202 kapcsoló nem vezérelhető ki a 201 teljesítménykapcsolót záró működtető jel adására. Amig a harmadik 207 komparátor nyugalmi állapotú, annak kimeneti csatolóága a közös pontra hatástalan. Az első 209 komparátor munka állapotú kimenőjele úgy van megválasztva, hogy a közös pontban majorizálja a 203 erősítő csatolóágát, amíg azt a második 210 komparátor munkaállapotú kimenőjele nem hatástalanítja. Ha tehát az első 209 komparátor nyugalmi állapotban van, vagy annak munka állapotú kimenőjelét a második 210 komparátor munkaállapotú kimenőjele hatástalanítja, akkor a 203 erősítő csatolóágának jele vezérli a 202 kapcsolót. Ha viszont az első 209 komparátor munka állapotban, a második 210 komparátor nyugalmi állapotban van, az első 209 komparátor csatolóágának jele tartósan a bekapcsoló működtető feszültségre vezérli a 202 kapcsolót. Külön előnye a találmány szerinti adapternek, hogy háromfázisú töltőhöz is illeszthető. Az adapter sokoldalú önműködő szolgáltatásai azt eredményezik, hogy alkalmazásával a kezelés egyszerűbb, mint az akicumulátortöltők szokásos kezelési igénye; áramtakarékosan, így minimális veszteséggel üzemelteti a töltőt; egy megvalósított kiviteli alakja az asztali telefonkészülékéhez hasonló, de annál kisebb, súlya 0,7 kg; kívánt esetben akár családi gyufásdoboz méretével is megépíthető úgy, hogy csak a kereskedelmi forgalomban kapható kurrens építőelemek nyernek alkalmazást. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás akkumulátortöltő készülék (továbbiakban: töltő) üzemének szabályozására, melynek során indítás előtt a töltő kezelőszervén beállítjuk a töltendő akkumulátor típusra előírt töltőáram névleges értékét és — folyamatosan vagy mintavétellel — figyeljük az akkumulátor töltöttségi állapotától függő kapocsfeszültséget, azzal jellemezve, hogy meghatározott első küszöbszint (Ul) alatti töltöttségi állapot esetén a töltőáramot a névlegesnél kisebb értékre, pl. annak felére csökkentő beavatkozó szervet működtetünk, melynek működtetését az első küszöbszint (Ul) elérésekor megszüntetjük, majd meghatározott második küszöbszint (U2) elérésekor a beavatkozó szervet újra működtetjük és meghatározott harmadik küszöbszint (U3) elérésekor a töltőt kikapcsoljuk, de tovább figyeljük az akkumulátor kapocsfeszültségét és amikor az meghatározott negyedik küszöbszint (U4) alá süllyed, ahol Ul <U4<U2, a beavatkozó szerv működtetése nélkül újra indítjuk a töltési folyamatot, a második küszöbszint (U2) újbóli elérésekor újra működtetjük a beavatkozó szervet, a harmadik küszöbszint (U3) elérésekor újra kikapcsoljuk a töltőt és a negyedik és harmadik küszöbszint (U4, illetve U3) közötti játékot ciklikusan ismételjük. (Elsőbbség: 1981. 02. 27.). 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a harmadik küszöbszint (U3) elérése és a töltő kikapcsolása után kisütést hajtunk végre, eközben is figyeljük az akkumulátor kapocsfeszültségét és a negyedik küszöbszint (U4) vagy attól eltérő küszöbszint (Uk) elérésekor indítjuk újra — meghatározott küszöbszintek szerint tagoltan, névleges, illetve névlegesnél kisebb töltőáram mellett — a töltési folyamatot és adott esetben ezt a kisütő-töltő ciklust is ismételjük. (Elsőbbség: 1981. 02. 27.). 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy az első küszöbszint (Ul) eléré-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
