181562. lajstromszámú szabadalom • Iszapkotró berendezés előnyösen vízkezelő műtárgyakhoz
181562 4 20—35 m átmérőjű medencékhez megbízhatóan nem lehet alkalmazni. Az ismert tömítések ilyen üzemi körülmények között csak rövid élettartamúak. Az ismert iszapkotró berendezések és esetlegesen a pelyhesítő szivattyúk folyadékszint alatt üzemelő szerkezeti részeit csak a műtárgyak leürítése után az alkatrészek szétszerelésével lehet ellenőrizni, ami igen gazdaságtalan, mert magát az üzemet is hátrányosan befolyásolja. Amennyiben a váratlan meghibásodásokat ki akarják küszöbölni gyakori megelőző karbantartást kell végezni, ami természetesen a műtárgy leállásával, azaz a víztermelés kiesésével jár. A találmány célja a felsorolt hiányok kiküszöbölése és olyan iszapkotró berendezés létesítése, amelynél a kényes alkatrészek a folyadékfelszín felett könnyen hozzáférhetően helyezkednek el. A találmány célja lehet továbbá ugyanüyen feltételek mellett, szükség esetén a pelyhesítő szivattyú elhelyezése is. A találmány tehát iszapkotró berendezés, előnyösen vízkezelő műtárgyakhoz, amelynek a műtárgy feneke felett elhelyezkedő kotrólapátjai vannak és a műtárgy fenékrészének közepén iszapzsomp van kialakítva. A találmány lényege, hogy a kotrólapátok a medence felső, vízszint feletti részén csapágyazott és hajtóművel kapcsolatban álló, alsó végével az iszapzsompot leárnyékoló, nagy átmérőjű 1500 mm feletti átmérőjű csőtengelyre vannak rögzítve. A csőtengely mérete a műtárgy méretétől függően akár 3000 mm vagy akár annál nagyobb is lehet. A nagy átmérőjű csőtengely lehetővé teszi, hogy a csapágyazás egyetlen nagy átmérőjű csapágykoszorúval történjen, amely a víz fölött elhelyezkedve jó kenési viszonyok mellett üzemeltethető, védve a víz, illetve egyéb folyadék korróziós hatásaitól. Mind a csapágy, mind pedig a tengelyt hajtó berendezés üzem közben ellenőrizhető. A találmány előnyös kivitele szerint amikor pelyhesítő szivattyúra is szükség van, az iszapkotró csőtengelyében koaxiálisán, a csőtengelyt felül lezáró alaplemezen csapágyazott pelyhesítő szivattyú van elrendezve. A pelyhesítéshez szükséges cirkuláció biztosítására a esőtengely alján, a paláston bordák közötti beömlőnyílások és felső részén a paláston szintén bordák közötti kiömlőnyílások vannak kiképezve. Ezen megoldás a pelyhesítő szivattyú csapágyazása és hajtóberendezése szintén a folyadékfelszín fölé kerül és itt könnyen ellenőrizhető, karbantartható, javítható. Abban az esetben, ha a műtárgyhoz csak iszapkotró berendezésre van szükség, a kezelendő vizet bevezető cső a csőtengelybe felülről nyúlhat be, és a csőtengely köpenyén bordák közötti kilépőnyílások vannak kialakítva. A találmány szerint előnyösen az iszapkotró lapátjai a csőtengelyt alul lezáró árnyékoló kúpra vannak rögzítve. A találmány további előnyös kivitele szerint a pelyhesítő szívónyílásának szabad keresztmetszetét változtatni lehet, mégpedig a csőtengely alsó részében állíthatóan elrendezett, a beömlőnyílásokat szabályozó teleszkópcső segítségével. A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán a rajzok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti iszapkotró berendezéssel ellátott műtárgy keresztmetszete, ahol az iszapkotró esőtengelyében pelyhesítő szivattyú van elrendezve, a 2. ábra az 1. ábra A részlete kinagyítva, a 3. ábra az 1. ábra szerinti iszapkotró berendezés egy másik kiviteli példája, a 4. ábra a 3. ábra B részlete kinagyítva, az 5. ábra olyan kiviteli példát szemléltet, ahol az iszapkotró berendezésen kívül pelyhesítő szivattyúra nincs szükség, végül a 6. ábra az 5. ábra C részlete kinagyítva. 3 A találmány szerinti berendezést derítő műtárgyban elhelyezve ismertetjük. Az 1., 2. és 3. ábrákon a derítő műtárgy azonos módon van kialakítva. 1 derítő medence víztere alul nyitott 2 köpennyel két részre mégpedig 3 keverőtérre és derítőtérre van osztva. A derítőmedence alján központosán 8 iszapzsomp van kialakítva, amely aljából 33 iszapelvezető cső indul ki. Magát az iszapkotró berendezést 7 iszapkotró lapátok alkotják, amelyek 9 árnyékoló kúpra vannak rögzítve. A 9 árnyékoló kúp a 8 iszapzsompot van hivatva felülről árnyékolni. A 7 iszapkotró lapátok a kiviteli példánál a 9 árnyékoló kúp révén nagyméretű 11 csőtengelyre vannak rögzítve, amely viszont 14 belső gyűrűből és 15 külső gyűrűből álló golyós vagy görgős koszorúval van az 1 medence illetve 2 köpeny szerkezetéhez mégpedig felül a vízszint felett csatlakoztatva. A 14 belső gyűrűnek fogazása van és ehhez 16 hajtómű 17 fogaskereke csatlakozik. Az 1, 2. ábra szerinti kivitelnél a 11 csőtengelyben a 12 járókerékből és 18 agyból álló pelyhesítő szivattyú van elrendezve, amely 19 golyós vagy görgős koszorú révén a 11 csőtengelyt fölül lezáró 20 alaplemezre van erősítve. A pelyhesítő szivattyú járókerekének 18 agya 21 hajtóművel közvetlen hajtókapcsolatban áll. A pelyhesítő szivattyú működésének biztosítására a 11 csőtengelyen alul 10 bordák között beömlőnyílások, míg felül 13 bordák között kilépőnyílások vannak kiképezve. Az alsó belépőnyílások szabályozására a 11 csőtengelyben 27 teleszkópcső helyezkedik el, amely 28 rúd és 29 kézikerék révén magassági irányban állítható, azaz vele beömlőnyílások különböző mértékben lezárhatók. A kezelendő víz bevezetése az 1. ábra szerinti kiviteli példánál 23 cső és ahhoz csatlakozó 24 csőgyűrű révén történi k, amelynek furatain keresztül beáramló derítendő víz a már keverés alatt álló vízzel gyorsan és tökéletesen összekeveredik. A derített víz összegyűjtésére 25 vájúrendszer szolgál, amely 26 elvezetőcsövei áll kapcsolatban. Az 1. ábra szerinti berendezésnél a 27 teleszkópcsövet mozgató 28 rúd a pelyhesítő szivattyú 21 hajtóművének furatos tengelyén van átvezetve, és a 21 hajtómű álló helyzetű házán van nyomócsapággyal megtámasztva. Maguk az önmagukban ismert 7 iszapkotró lapátok olyan kialakításúak, hogy a medence 6 fenekén összegyűlő iszapot a 8 iszapzsompba kotorják. A 3, 4. ábra szerinti kiviteli példa annyiban tér el az 1. ábra szerinti kiviteli példától, hogy itt a derítendő vizet bevezető 23 cső a pelyhesítő szivattyú 18 agyán hatol keresztül és a 11 csőtengely belsejébe torkollik. Ennél a kivitelnél a 21 hajtómű a 19 koszorú külső gyűrűjén kiképzett fogazáshoz csatlakozó 22 fogaskerék révén van meghajtva. Ily módon nyílik lehetőség a 23 cső központos bevezetésére. Természetesen ebben az 1. ábra szerinti 24 csőgyürűre nincs szükség. Az 5, 6. ábra szerinti kiviteli példa annyiban tér el a korábban ismertetett megoldásoktól, hogy itt nincs beépítve pelyhesítő szivattyú. Ebben az esetben a derítendő vizet levezető 23 cső felülről központosán a 11 csőtengelybe van vezetve. A csőtengelyben különböző vízterelő szervek lehetnek elhelyezve. Az 5. ábra bal oldalán látható 31 terelőkúp felfelé bővülőén, míg a bal oldalon látható 32 terelőkúp lefelé bővülőén van elhelyezve. A mindenkori terelőkúp felett a csőtengelyen 13 bordák között kilépőnyílások vannak kialakítva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
